„Ez a harc lesz a végső...?”

 

Szóval: mindenképpen történelmi a magyar–magyar megmérettetés, hiszen Kelemen Hunor és Szilágyi Zsolt személyében két magyar identitású személy közül választhatunk. Romániában a történelemben először 1990-ben választottak elnököt, az azóta eltelt időben 2014-ig csak az RMDSZ állított jelöltet, Frunda György (1996, 2000), Markó Béla (2004) és Kelemen Hunor (2009) személyében. Aki szereti a statisztikákat és az ebből levonható észrevételeket, láthatja, hogy ezen polgártársaink eredményei idővel egyre rosszabbak lettek: Frunda György 1996-ban még 761.411 polgár bizalmát élvezte, míg Kelemen Hunort már csak 372.764 szavazó támogatta. Az erdélyi magyarság demográfiai csapdahelyzetén kívül két okot említhetünk, amely ezt a deszcendens tendenciát megszabja: egyrészt felnőtt egy újabb generáció, amely jóval kritikusabb választottjaival, másrészt a polgárok másik része annyira kivonta magát a közéletből, hogy nem futja neki 20 percre sem – négyévente. Mindehhez kapcsolható a politikusok meggazdagodását látó polgárok frusztrációi (ez nagyon lényeges), illetve jól-rosszul körvonalódott az idő folyamán az RMDSZ politikai ellenzéke is.

 

2014-ben az EMNP, mint az RMDSZ erdélyi magyar ellenzéke is tudott elnökjelöltet állítani, ezzel történelmivé téve a választásokat, hiszen soha a történelemben két magyar nem versenyzett a romániai elnöki székért.Ugyanakkor ennek a versenynek van egy sajnálatos történelmi rekordja is: soha ilyen kevés magyar választó nem választott Erdélyben 1920 után, mint 2014-ben!"