A Székelyföld Autonóm Régió, pedig számunkra már tulajdonképpen valóság, röviden fogalmazva: benne vagyunk.

Az RMDSZ kormányzati szerepvállalásával ismét más útra sodródott, az utcai megmozdulások, erődemonstrációk, akaratfelmutatások nemcsak nem voltak immár fontosak, egyenesen kínossá váltak számára.

Egy túletetett titkosszolgálat hiába hízott óriásira, mind többet és többet követel.

„Kérésekkel” keresett meg a héten Szabó Ödön képviselő – telefonon.

Nem létezik kevésbé korrupt párt - csak az különbözteti meg őket, hogy melyik mekkora, és ennek nyomán mekkora szeletet képes kilopni a tortából. Tehát kisebbik rossz nincs. Nagyobb viszont van.

Látta ön az Egri csillagokat? Igen? És a Toldit? Na, azt nem is fogja. Pedig kosztümös magyar történelmi filmre volna igény.

Azt, hogy mikor lehet itt ilyen minőségű politikai osztály mellett élhető ország, valószínűleg még a legdörzsöltebb szuperkémek sem lennének képesek kideríteni.

Alighanem sokáig kell még várnunk arra, hogy Romániában élő és alkotó személy kapjon Nobel-díjat.

A román(iai) pártok homogenitása időben nem, de térben tettenérhető. A vezetőik döntését az éppen aktuális politikai konjunktúrának megfelelően vakon követik a tanácselnökök és a polgármesterek, bárhol az országban.

A jelek szerint meghatározó RMDSZ-körökben is mintha belátták volna, hogy az erdélyi magyar nemzeti közösség megmaradásának egyetlen biztosítéka az autonómia. Szerintem tudták ezt sokan korábban is, csak tenni nem igen akartak érte.

Úgy keverik az igényeket a korrupció útján megszerzett területekkel, mintha nem is lenne különbség az egykori tulajdon és a lopott vagyon között.

Állóvízben tocsogunk itthon, mintha minden rendben lenne körülöttünk.

Csapda is rejlik ebben az ügyben mindazok számára, akiknek a jogos tulajdonát negyed évszázad sem volt elegendő visszaszolgáltatni.

Perverz kiszorítósdi zajlik. Erőteljes kísérletek a magyar közösség hangjának, törekvéseinek elfojtására, miután annak domesztikálása a sokadik kísérletre sem sikerült a román elvárásoknak megfelelően.

Éppen ezért gyűlölöm tiszta szívből a magyar-román labdarúgó meccseket, előre rettegek, mibe futunk bele vajon ezúttal.

Egyre több hazai magyar civilszervezet, közösség és egyén is megkapta a kétnyelvűséget.

Az ígéretek, a beharangozott jóléti intézkedések mögött több a kérdőjel, mint a bizonyosság, és inkább szolgálnak kampánycélokat, mint a társadalmi igazságosság elvét.