Veszélyes terepen

„A kiváltságosak szétlopkodtak mindent, röpködnek a kenőpénzként elfogadott eurószázezrek, adócsalásokból összezsákmányolt milliók. Telnek a börtönök az egyszerű halandó szá­mára álomszerű luxushoz szokott nagykutyákkal, s már látható, hosszú még azok sora, akiknek helyet kell teremteni a rácsok mögött.

Régóta vártuk, hogy valaki gátat vessen az országot romba döntő harácsolásnak – csakhogy amint telnek a napok, egyre nyilvánvalóbb, e küzdelem új, nagyon veszélyes szörnyeket szül. Az egekbe emelt korrupciós ügyészség egyik legnépszerűbb és leghitelesebb intézménnyé vált, és szépen lassan önjáróvá, veszélyes hatalommá alakul. Megbünteti a vétkeseket, de eljárhat ártatlanok ellen is, nincs már akadály előtte, nincs bíró, aki meg merné kérdőjelezni javasla­taikat, hisz holnap ő is a vádlottak padjára kerülhet.

Amennyire egészségtelen volt éveken át a bűnüldöző szervek tehetetlensége, éppen annyira rossz e gőzmozdonyszerű, mindent elsöprő hév, a korlátlan hatalom, mellyel felruházta őket a külföldi és hazai közvélemény. Vannak egyértelmű ügyek és vannak kétesek – lásd Markó Attila  esetét! –, és sajnos e lendület ingatja a jogállam alapjait, az ártatlanság vélelme immár semmit nem jelent, ha rád aggatták a bűnös jelzőt, nem nekik kell igazolniuk vétkedet, hanem neked ártatlanságodat, sőt, előfordulhat, hogy az egyértelmű bizonyítékok sem számítanak. Nem érezheted magad biztonságban akkor sem, ha nem tettél semmit, sokszor megtapasztalhattuk magyar ügyekben: a román Justitia bekötött szeme nem az elfogulatlanságot jelképezi."