Ugye, hazafele vezetnek a nők?

Ám ezt hamarosan elfelejtik, ezért újra és újra megpróbálnak ekként lazítani, hátha mégis sikerül. A hétvégi ház a városi élet kiegészítője, elsősorban a kicsiny blokklakásokban élők menedékhelye, de nagy, kertes házakkal rendelkező erdélyiek is tartanak fenn kis víkendházakat (ejtsd: vikkendházakat) a megfelelő életegyensúly érdekében. Mert bárhol és bárhogyan is éljen az ember, a víkendház, az más. Többféle hétvégi házat ismerünk – saját építésű (fa)házat, örökölt falusi házat, bérbe vehető kulcsos házat –, közös jellemzőjük, hogy jóval kisebbek, mint amennyien általában meg kívánnak szállni bennük. Emellett szép tájleírásban helyezkednek el, mely tájban egyébként még sok hasonló kis ház is elhelyezkedik, közvetlenül a szomszédban. De ez nem szegi senkinek a kedvét, az erdélyi magyarok bátor emberek: extrém, több tíz fős gyerekzsúrokat, kicsengetési ebédeket tartanak tömbházlakásaikban, és szemük sem rebben, amikor szűkös otthonaikban hosszabb időre meglátogatják őket családos rokonaik. Egyébként a legtöbb erdélyi magyar aludt (legalábbis megpróbált) már – korra és nemre való tekintet nélkül – egy szobában olyan erdélyi magyarokkal, akikhez nem fűzték rokoni vagy szerelmi szálak, sőt:

a legtöbb erdélyi magyar aludt már egy szobában olyan erdélyi magyarokkal, akikre nem is emlékszik.

Az alvási szokások e regionális sajátsága jelentős mértékben a hétvégi házakhoz köthető, pontosabban a bennük zajló folyamatokhoz. A jelenség elnevezése tájegységenként változik. A tömbmagyar vidékeken hétvégi házazás, víkendházazás, víkendezés (ejtsd: vikkendezés), míg Erdély más régióiban a kabanázás (ejtsd: kabannázás/kaabanázás, utóbbi nagyon röviden mondott á-kkal) a neve. Fontos megjegyezni, hogy az a történés/tevékenység, amit e szavakkal írunk le, közösségi jellegű. (A víkendházak más típusú használatára – így például az aktív pihenésre, ami a tulajdonosok egész hétvégén tartó megfeszített munkáját jelenti a ház körül – most nem térünk ki.) Az alábbiakban hallgassunk bele pár elcsípett, jellemző szövegfoszlányba az elmondottak ábrázolására.

1. kép: Soha ne egyél előre a rántott húsból

A rántott hús hétvégére van, Laci, na. A vinetta is! Nyisd ki a hűtőt, egyél, amit látsz. Szalámis kenyeret, az is finom. Ne tegyél rá mustárt, maradjon a kirándulásra. Táska? Holnap már nem lesz idő! Kell a meleg ruha is a hegyekbe. Polárod? Koszos? Nem baj, füstös lesz úgyis, kimossuk jövő héten. Péntek délután Kaufland, onnan egyből ki. Hány tálca miccs? Minek szén, kinn leszünk a természetben. Annyi sör, biztos? A múltkor le kellett menni a kocsmába szégyenszemre. A csajoknak is kéne valami édeset. Mustárt ki hoz? Este hétre kiérünk.

2. kép: Tájban dobban az erdélyi szív

Istenem, de szép! Igaz, Laci? Hogy hallgatsz! Ne mérgelődj, ha fél kilenc, hát fél kilenc. Most is szép. Természet, erdő, erdő alatt kicsi ház – olyan ősi valahogy. Milyen jó, hogy ideértünk, mielőtt a szomszéd. Ilyenkor a legszebb, ez a csönd, ez az alkony. Nem, Laci? Kiszállsz, hozod a csomagokat? Laci?! Pakoljunk ki, mielőtt berúgnánk. Te, ebbe a házba nem fognak beférni a csomagok! Expedícióra jöttünk, vagy mi? Ha beviszem a csomagokat, mi már nem tudunk bemenni. Ez a hűtő? S a sörökkel mi lesz? A patakba? S a medve? Részeg medvét még nem láttam, az biztos. Józant se, az is igaz. Ha medvét látnék, nem nézném, részeg-e, józan-e. (Gyerekkel érkezők esetén: Te, a gyermekekkel mi van? Elvannak valahol? Bandáznak? Jó. Csak bele ne essenek a patakba.)

3. Kép: Zöld percek: újrahasznosítás, egészséges életmód

Gyerekek, a vinettát meg kell enni, nem fér be a hűtőbe! A csokifagyis dobozban, igen. Nem, a vaníliafagyisban a töltött káposzta van, gondoltam, vasárnap is enni kell. Az tortafagyis, az a sütis, gyertek, egyetek. Fogalmam sincs, hogy a tejfeles dobozokban mi lehet – hahó, ki pakolt tejfeles dobozokba? Na, hogy áll a hajam? Hehe, ez a kérdés mindig azt jelenti, hogy el van kezdődve. Kicsi zenét tegyünk, holnap már úgyis a szomszédét hallgatjuk. Vagy engedi a zenét az autóban, vagy énekel, vagy nyírja a füvet, irtó muzikális. Kicsi kakaót adjál neki. Nem a szomszédnak, húzzad feljebb a zenét. Még egy kicsi áfonyát, Zsuzsika? Vagy meggyet inkább? Szilvát, az igen, kemény a csaj. Tartjuk a gyümölcsnapot, mi? (Te, a gyermekekkel mi van?)

4. kép: Ti bezzeg, mi bezzeg – most érkeztünk, már kivagyunk

Ki hol alszik? Lefekvési sorrendben? Na, akkor mászhatunk át aztán a férfiakon. Megyek, szétnézek, elleszünk valahol. Ha éjjel ki kell menni, mi lesz? Jól van, én is tudom, hogy már most éjjel van. Na, mindegy, valami lesz. Ha a benti vécét lehúzzuk, mindenki felébred. Vagy menjünk ki az udvarira? S ha jön a medve? Így is-úgy is mindenki felébred? Na, te aztán tudsz aludni, hallod. Nem könnyű a reggel, mi? Dehogynem aludtál, horkoltatok kórusban, remegett a fal is. A kávét megittuk, korán keltünk, főzni kell, sajnos. Ki kell menni vízért az udvari csaphoz, rozsdás a benti víz valamiért. A sörök még megvannak, igen, voltam a pataknál. Az már biztos, hogy nem megyek kirándulni, most voltunk az erdőben fáért. Lehet, hogy nem is lesz elég. Mondtam, hogy hozzunk szenet. Menjetek sétálni ti nőkül, mi gyújtjuk a tüzet. Két-három óra múlva sütünk, az elég, nem? Kár, hogy nem jöttetek, zsong a tavasz. Olyan zöld minden. Hogy ti is a zöldben vagytok? Az udvaron három napig, mi? Eljövünk idáig, s ti ültök az udvaron. Na, mindegy, nem erőszak. Még mindig nem égett le a tűz? Halunk éhen. A húsok be vannak fűszerezve? Hogyhogy nincs meg a bors? Hát itt van, komolyan nem láttátok? Na, kitesszük a húst lapítóra, melléje a fűszereket, gyertek fűszerezni, addig mi vágjuk a zöldséget. A mustár hol van? Végül senki nem hozott mustárt? Miért hagyjuk otthon mindig a mustárt? Megint ehetem majonézzel a miccset. (Te, a gyermekekkel mi van? Egy órája még itt voltak valahol? Csak ki ne menjenek magukra az erdőbe.)

5. Utolsó este, lelkünk tele szeretettel

Fél nap tüzeltünk, s most gyújtsunk tábortüzet? Nincs, ahová tábortüzet tenni. Vizes a fa. Nem lehet felvágni a fát. Nincs, amivel meggyújtani a fát. Nem lesz elég a fa. Hogy hozzunk még? Tudjátok, milyen nehéz? Mászni az erdőben felfelé. Ha legalább egyenesben lenne az erdő. Jó, mindjárt kimegyünk. Na, szép lett a tábortűz, Zsuzsika? Milyen jó helyet találtunk neki. Azt az ágat alig tudtam lehozni. De sejtettem, hogy ilyen jól fog égni. Az az ág, ni, ott. Öröm nézni. Téged is, Zsuzsika. (Te, a gyermekekkel mi van? Az előbb még itt énekeltek.)

6. Most komolyan, holnap hétfő?

Ha elmegyünk, akkor is kell takarítani, sajnos. Két óra legalább, mire kicihelődünk. Hozd ide, lécci. Vidd ki, lécci. Felemeled, lécci? Kirázod, lécci? Bepakolod, lécci? Na, csak egy gyógypohárkával. Ugye, hazafelé vezetnek a nők? Kellett nekem (annyit) cigizni a friss levegőn. Soha többé nem eszem. Soha többé nem iszom. Soha többé nem megyek sehova. Haza akarok menni. Egyedül akarok élni. Egy lakatlan szigeten. Nem hiszem el, hogy holnap hétfő.