Ebben az országban az istenadta nép egy része egyházi búcsúkra, csontokat csókolászni is csak úgy jár, ha utána-előtte lehull az égi manna és a földi pomána.
„Miközben pártjaink és egyetlen fölkent kormányunk lázasan készül a novemberi elnökválasztásra, kormányoldalon a lekenyerezés, a zsarolás, a méltatlan előnyszerzés megannyi piszkos eszközét találva ki és etetve meg a gyanútlan országlakókkal, újabb és újabb lerágható csontokat vetnek a kenyérre éhező, de csak cirkusszal táplált tömeg közé, hadd szórakozzon kedvére, vitatkozzon és marakodjék olyan koncon, melyhez végső soron semmiféle köze nincs.
Az egyik ilyen a kötelező szavazás bevezetésének »ragyogó« ötlete, mely kemény büntetéseket helyezne kilátásba azok számára, kiknek ebben a fényes román demokráciában netán nem lenne kedvük voksolni. Hát lassan a szavazónépesség kétharmadát kellene büntetni, de ezek tetemes része jobb belátásra bírható, ha a szavazókörzetükben a voksolás napján is osztogatnak sört és miccset, netán töltött káposztát, csülköt, túrós puliszkát. Ebben az országban az istenadta nép egy része egyházi búcsúkra, csontokat csókolászni is csak úgy jár, ha utána-előtte lehull az égi manna és a földi pomána.
Szóval a szavazási részvételt is hasonlóan kellene megszervezni, csak az maradna a dilemma, miként igazolnák a voksolók választói döntésüket, hogy az egyik tábor etetői ne zabáltassák a másik tábor falánkjait. S még veszítsenek is esetleg. Mondhatnám azt is, folytassuk ott, ahol Ceaușescuval abbahagytuk: vonuljanak zárt sorokban és parancsszóra a választók, de ez kivitelezhetetlen, mert manapság már annyi kifogást találna a polgár, hogy utasításra nem lenne növelhető a szavazótábor."
Rókák, jég, cégérek. A kolozsvári polgárok nap mint nap fenyegetettségben és rettegésben élnek. Jöhet a tél, a hó, a karácsony, a polgártársak nem győzik a sok aggodalommal. Amerre néznek, mindenhol veszélyforrás, némi elégedetlenkedéssel fűszerezve.
Az egységes és oszthatatlan román nemzeti mítoszgenerátor rajongói számára a nagy egyesülésről mesél, akkor is, ha hallgat. Ám a polgárok többségének valószínűleg nem mond semmit.
Megnéztük, hogy tartanak maguk elé görbe tükröt a komédiázó (erdélyi) románok: egy kortárs népmesét láttunk, egy parasztlázadásocskát. Amely jobban sül el, mint a valóságban, mert hát ilyenek a népmesék. És közben nevetni is tudtunk.
Mi az az Éber, és hogyan képezi le kicsiben a rendszerváltás utáni pillanatnyi eufória szabadságrohamát? És mi köze mindennek a bányákhoz?
Mi az összefüggés David Popovici Porsche Spyderje, a román néplélek és az értelmiségi elit által követendő példának tekintett hazai személyiségek hiánya között?
A többnemzetiségű Erdély gondolatát erősítik az erdélyi magyarörmények, akiknek identitáserősítő tevékenységeikkel több szövetségbe tömörülnek.
Hiába tetováltatta a karjára Ciolacu, hogy nem lesz áfa-emelés, mert elképzelhető, hogy áfa-emelés lesz. Nagyon rosszul járt egy férfi, aki bűnözők pénzéből gazdagodott meg a bitcoin-piacon.
Egy többek között szexuális erőszak miatt elítélt visszaeső bűnöző, egy 29 éves éradonyi (Adoni) férfi „rendkívüli kegyetlenséggel” megölt otthonában egy szintén éradonyi 63 éves nőt és annak 27 éves fiát.
A bukaresti hatóságok megkésve készítették elő annak az uniós irányelvnek a részleges átültetését a román jogrendszerbe, amely előírja, hogy legkésőbb 2025. január 1-jétől az EU tagállamai nem nyújtanak többé állami támogatást gázkazánok beszerelésére.
Egy székelyudvarhelyi autóműhelyben csaptak fel kedd este a lángok.
Az egységes és oszthatatlan román nemzeti mítoszgenerátor rajongói számára a nagy egyesülésről mesél, akkor is, ha hallgat. Ám a polgárok többségének valószínűleg nem mond semmit.
Az egységes és oszthatatlan román nemzeti mítoszgenerátor rajongói számára a nagy egyesülésről mesél, akkor is, ha hallgat. Ám a polgárok többségének valószínűleg nem mond semmit.
Fura, amikor egy nyugati ember „kommunista”, de nincs annál groteszkebb, mint amikor valaki egy posztkommunista országban dicsőíti az eszmét. Az oktatásnak is feladata, hogy felkészítse a fiatalokat: tudják megvédeni magukat minden ideológiával szemben.
Fura, amikor egy nyugati ember „kommunista”, de nincs annál groteszkebb, mint amikor valaki egy posztkommunista országban dicsőíti az eszmét. Az oktatásnak is feladata, hogy felkészítse a fiatalokat: tudják megvédeni magukat minden ideológiával szemben.
„Minden csatornán csak erősen szabályozott tartalom volt elérhető, a csetcsatornákat pedig gondosan cenzúrázó mesterséges intelligencia felügyelte. De két év után most már kezdett elege lenni ebből.”
„Minden csatornán csak erősen szabályozott tartalom volt elérhető, a csetcsatornákat pedig gondosan cenzúrázó mesterséges intelligencia felügyelte. De két év után most már kezdett elege lenni ebből.”
Avagy miért fagyoskodik Otilo odakint az ajtó előtt?
Avagy miért fagyoskodik Otilo odakint az ajtó előtt?
Románia kapott néhány kegyelmi hónapot az elnökválasztásig – ha nem történnek gyors változások, márciusban Călin Georgescu lesz az ország elnöke.
Románia kapott néhány kegyelmi hónapot az elnökválasztásig – ha nem történnek gyors változások, márciusban Călin Georgescu lesz az ország elnöke.
Călin Georgescu a testét és az egészségét edzi egy jeges alpesi tó vizében. Erő, egyensúly, nyugalom – Isten hozott a szélsőséges politikai egészségmegőrzés világában.
Călin Georgescu a testét és az egészségét edzi egy jeges alpesi tó vizében. Erő, egyensúly, nyugalom – Isten hozott a szélsőséges politikai egészségmegőrzés világában.
Két dolog van, amin nem érdemes bosszankodni. Az egyik, amin tudunk változtatni, a másik, amin nem.
Két dolog van, amin nem érdemes bosszankodni. Az egyik, amin tudunk változtatni, a másik, amin nem.
És már egy jó kis vallásháború is körvonalazódni látszik.
És már egy jó kis vallásháború is körvonalazódni látszik.
Kulcsszavakban a káoszról, a rettegésről, a reményekről és fogalmaink kiüresedéséről.
Kulcsszavakban a káoszról, a rettegésről, a reményekről és fogalmaink kiüresedéséről.
Ezen nincs miért csodálkozni. Amin esetleg lehet (bár nem érdemes): az országot vezető politikai, illetve a hazai szellemiséget egyre kevésbé befolyásoló értelmiségi elit kártékony ostobaságán.
Ezen nincs miért csodálkozni. Amin esetleg lehet (bár nem érdemes): az országot vezető politikai, illetve a hazai szellemiséget egyre kevésbé befolyásoló értelmiségi elit kártékony ostobaságán.
Rókák, jég, cégérek. A kolozsvári polgárok nap mint nap fenyegetettségben és rettegésben élnek. Jöhet a tél, a hó, a karácsony, a polgártársak nem győzik a sok aggodalommal. Amerre néznek, mindenhol veszélyforrás, némi elégedetlenkedéssel fűszerezve.
Az egységes és oszthatatlan román nemzeti mítoszgenerátor rajongói számára a nagy egyesülésről mesél, akkor is, ha hallgat. Ám a polgárok többségének valószínűleg nem mond semmit.
Megnéztük, hogy tartanak maguk elé görbe tükröt a komédiázó (erdélyi) románok: egy kortárs népmesét láttunk, egy parasztlázadásocskát. Amely jobban sül el, mint a valóságban, mert hát ilyenek a népmesék. És közben nevetni is tudtunk.
Mi az az Éber, és hogyan képezi le kicsiben a rendszerváltás utáni pillanatnyi eufória szabadságrohamát? És mi köze mindennek a bányákhoz?