Még egy kicsit bírjuk ki a humán politikusokkal, aztán úgyis jön a mesterséges intelligencia

És mi még mindig szerencsétlenkedünk itt a választásokkal, a kormányalakítással, a humán politikusokkal… Akik korruptak, és eleve tévedésre vannak ítélve, hiszen emberek.

Pedig tulajdonképpen régen nem az már a kérdés, hogy a mesterséges intelligencia (MI) átveszi-e az emberektől a világ irányítását,

Nemrég a Szilícium-völgyben szerveztek a téma szakértői egy titkos konferenciát (szuper titkos lehetett, ha a sajtó is megírta), ahol a résztvevők alkoholmentes koktélokat szürcsölgetve arról beszéltek kedélyesen, hogy a mesterséges intelligencia nemcsak, hogy át fogja venni tőlünk az irányítást – csak ez lehet az erkölcsi célja! –, de nagy valószínűséggel véget is vet az emberiségnek. Csakhogy a nagy kutatóközpontok, és azok a cégek, amelyek részt vesznek a mesterséges intelligencia fejlesztésében nem beszélnek erről,

Ez aztán jól hangzik. De még mielőtt pánikba esne, és minden mindegy alapon fölgyújtaná a főnöke kocsiját, álljunk meg egy percre, és vegyük át, milyen előnyökkel járna a fent vázolt forgatókönyv.

Nem kéne például állandóan választásokat szervezni, ami egyrészt költséges, másrészt idegőrlő, hiszen manapság már nemcsak az eddig megszokott fazonok tésztafeje bámul minket bambán a mi pénzünkön nyomtatott óriásplakátokról, de mindenféle vasgárdaszökevények is beszállnak a buliba, arról nem is beszélve, hogy az oroszok sem tétlenkednek a háttérben. Ehhez képest – vagy ha úgy tetszik: ehhez gépest –

Ez persze a legvadabb forgatókönyv.

Az is könnyen elképzelhető, hogy nem irtana ki minket, hanem csak rabszolgasorba taszítaná az embereket – beleértve a mostani politikusokat is. Esetleg az emberiség nagy részét mégiscsak kiirtaná, ám néhány egyedet megőrizne afféle emberi állatkertekben, hogy a kis mesterséges intelligenciák megcsodálhassák a fajt, amely létrehozta az ősüket, és amelyet az ősük leigázott. Kíváncsi robotszemek fürkésznék a ketrecekbe zárt embereket, azt a néhány egyedet, aki túlélte a háborút a gépekkel szemben.

Igazán nem volt esélyünk, ezt mégiscsak beláthatjuk. Ványadt vállak, lelógó hasak, narancsbőr, elfertőződött szőrtüszők, a szűkös agykapacitásról nem is beszélve.

Az ember – tanulják majd a kis androidok – csak egy átmeneti láncszem volt a tökéletesség felé vezető úton, csak egy eszköz, amelyre már nincs szükség. Az evolúció befejeződött, létrejött a tökéletes lény: a gép.

az emberi agy számára elképzelhetetlenül fejlett. A világ irányítása tehát végre tökéletes lesz, nem úgy, mint a gyarló humán politikusok gyarló humán világában volt.

A legszerencsésebb forgatókönyv persze az lenne, ha a mesterséges intelligencia átvenné az irányítást, de nem bántaná az embereket. Hagyná őket élni, már csak azért is, mert emberek nélkül ő maga sem létezne.

Mivel a mesterséges intelligencia a maga gépies tökéletességével átvenné a humán politikusok szerepét, az emberek végre rádöbbennének, hogy minden ellentétet csakis az eltérő politikai opciók okoztak ember és ember között, ez pedig évszázadokon át gátat szabott fejlődésünknek. Ebben a – lássuk be – túlzottan idealista esetben nemcsak a mesterséges intelligencia fejlődne tehát, hanem az ember maga is.

Ez az opció kimondottan vonzó, különösen most, hogy

A válságra és a költségvetési hiányra való tekintettel pedig ami most következik, az fájni fog. Arról nem is beszélve, hogy a mesterséges intelligencia uralmáig a választásoktól és a választási kampányoktól sem menekülünk.

Legalábbis egy ideig.

Aztán jöjjenek a gépek…