Levél Erdélyből

„Kedves Viktor,

ha Erdélyben jársz, beszélj úgy, hogy mi is értsük. És legalább temetési beszédben add meg a tiszteletet az elhunytnak, és ne tulajdoníts neki olyasmit, amiért ő nem volt felelős.

Először is bocsáss meg, hogy visszategezlek, Tusványoson te is, mi is közvetlenebbek vagyunk, a kedves barátaid, ugye. Idei előadásodat már visszahallgatták, szétszedték, -kommentelték, -röhögték, -osztották, -rajongták a magyar netezők. Referenciapont lett, erősebb az összes előző évinél, amelyekben szintén saját világvíziódat és tábori filozófiádat osztottad meg velünk, tusványosi táborozókkal.

Mindig is híres voltál arról, hogy az aktuális hallgatóságodra tudod szabni az üzeneted. Ne haragudj, de ezt

Tusványoson most nagyon elszúrtad.

Az intenzív visszajelzéseket, hogy elmebeteg diktátor lennél, már biztosan megszoktad, de nem tudom, figyelsz-e arra, hogy vájtfülű egzegétáid mennyit szenvednek, hogy megértsék és megértessék, mit is akartál mondani. Mert nem értjük.

Mi itt Erdélyben hagyományosabb népek vagyunk, a fogalmakat hagyományos értelmükben vesszük. Nem szeretjük, ha az egyszerű dolgokat olyan szavakkal mondják el, hogy aztán csak kapkodjuk a fejünk, mert jön a koki az Alföldről meg a saller a Kárpátokon túlról. Ezért leírom, mit értettem én a szombati előadásodból.

Közösségbe kívánod szervezni a magyar nemzetet, és ez fölöttébb dicséretes. Drukkolok neked ebben. De azt állítod, eddig ez azért nem ment, mert a liberális demokrácia ehhez nem jó államszervezési modell.

A liberális demokrácia nekem Erdélyben (és a fél világnak) a jogállam biztosította jogbiztonságot, a többpártrendszert, a rendszeres és tiszta választásokat, a hatalmi ágak szétválasztását jelenti. Ahol az alapvető emberi jogokat maradéktalanul betartják, és úgy kormányoz a többségi hatalom, hogy folyamatosan figyelembe veszi a kisebbségek jelzéseit, igényeit, hogy ne váljék a többség diktatúrájává.

A liberális demokráciának ezeket a kardinális elemeit Európában legsikeresebben a skandináv országok működtetik (mi még csak hiányosan), ráadásul felturbózva a jóléti állam ellátórendszereivel. Ezek nemcsak kőgazdag országok, de még boldog is bennük az istenadta nép, a boldogságindex nemzetközi mérésein rendszeresen az élbolyban végeznek.

Persze ki lehet ezekről az országokról jelenteni, hogy modell szintjén megbuktak, nem sikeresek, csak épp álságosan hangzik tőled, egy olyan ország miniszterelnökétől, ahol az egy főre eső GDP a skandináv értékeknek a töredéke, és amely ország rendre az említett felmérések boldogtalanabbik felén szerepel.

Szerinted azért bukott meg a liberális demokrácia,

mert a korábbi liberális magyar állam nem védte meg a közösségi vagyont, nem kötelezte a mindenkori kormányt, hogy ismerje el a világban élő magyaroknak a magyar nemzethez tartozását, nem védte meg az országot az eladósodástól, a családokat pedig az adósrabszolgaságtól.

Szerintem meg nem is kötelessége. Ez a mindenkori magyar kormányok kötelessége, ők döntik el, milyen tartalommal töltik fel ezt az államszervezési keretet. Hogy a magyar kormányok nem védték meg a közösségi vagyont, nem szervesítették a bárhol élő magyarok nemzethez tartozását, nem védték meg az országot az eladósodástól, az az illető magyar kormányok vezetőinek a hibája.

Ne haragudj, nem tudom elképzelni, hogy jogi végzettségeddel te ezt ne tudnád. Ezért szerintem csúsztatsz, amikor ezeket a bukásokat a liberális demokráciának tulajdonítod. Ha nem a jog, hanem mindig az erősebb mondta meg, hol kezdődik a másik szabadsága, amelyet az én szabadságom nem sérthet, az nem azt jelenti, hogy megbukott a jogállamiság elve, hanem hogy képtelenek voltatok azt Magyarországon rendesen gyakorlatba ültetni.

Már meg se haragudj, de rendszerhibaként feltüntetni a rendszert működtetők rosszindulatát vagy hozzánemértését, minimum álságos részedről, aki az elmúlt 25 év egyharmadában magad is működtetted ezt a rendszert. Magyarországon szerintem nem a liberális demokrácia kardinális elemei,

hanem a szolidaritás bukott meg.

Nem egyszer, hanem 1919-ben ugyanúgy, mint 1944-ben, 1956-ban vagy 2004. december 5-én. A magyar polgárok a boldog békeidőkben nem figyeltek oda a nemzeti kisebbségekre, nem tudtak szolidárisak lenni a vidéki zsidókkal 1944-ben, saját magukkal 1956-ban vagy a határon túli magyarokkal 2004-ben.

Nem vagyok szociálpszichológus, de annyit én is tudok, hogy a szerves, jól együttműködő közösségek alapja a szolidaritás, amelynek feltétele a bizalom. A szomszédom, a falustársam, a kerületem és városom lakói, a nemzettársaim iránt. És neked volt egy nagyszabású projekted arra, hogy beépítsd a szolidaritást a magyar társadalomba: a polgári körök mozgalma. Se a 2004-es népszavazáson, se a 2006-os parlamenti választáson nem hozott eredményt, utána már nem is lehetett hallani róla.

Talán azért, mert egyedül a te pártod választóinak mozgósítására szerveztétek meg ezeket, és nem arra, hogy folyamatosan érdeklődjenek és ellenőrizzék az olyan helyi ügyeket, mint községi orvosi ellátás, iskolák helyzete a lakótelepen, munkanélküliek lehetőségei a városban. Fölösleges is említenem, hogy a romák helyzetét mint témát mennyire piszkosul lenyúlta előletek a Jobbik.

Ha ezekben a polgári körökben arra szocializáltátok volna a polgárokat, hogy az ilyen ügyeket is folyamatosan figyelemmel kísérjék, számon kérjék a polgármestert, beleszóljanak az önkormányzat által tárgyalt problémákba, akkor Magyarország most vaskos civil társadalommal rendelkezne, és polgárai nem felülről várnának megoldást minden bajukra.

És nem kellene külföldről pénzelt ügynökként feltüntetni azt a pár civilt, aki bírálni meri az intézkedéseiteket. Mert már meg se haragudj, de a külföldi ügynöközés ócskaság. Itt Erdélyben pláne. Te tudod a legjobban, hogy egyre több magyar állampolgár él itt. És hogy mennyi egyetemet, intézményt, civil szervezetet, kiadványt tartotok el magyarországi közpénzen. Romániának pedig Magyarország továbbra is külföld. Nagyon szépen kérlek, ne nehezítsd meg a mi dolgunkat, státusunkat itt Erdélyben.

Azt mondod, a munka lesz az alapja

az új magyar államszervezésnek, de azt nem magyaráztad el, hogyan képzeled el. Nekem semmi bajom a munkával, de úgy vélem, te még nem végezted el a tied. Egyrészt nem értjük, amit mondasz, és amit megértünk belőle, attól megrettenünk. Másrészt mert szolidaritásnak csak a rövid válsághelyzetekben van nyoma Magyarországon (havazás, árvíz), nem a mindennapokban.

Szerintem tévesen következtetsz arra, hogy a liberális demokrácia miatt nem tudott a magyar társadalom összefogni, és kifejezetten káros, hogy épp Erdélyben hirdeted meg illiberális demokráciaként a követendő, de még kidolgozandó új modellt. Mert ennek a szónak itt nagyon rossz a csengése. Személyes rajongóid is emlékeznek arra, hogy Ceaușescut is rendszeresen, »demokratikusan« újraválasztotta a szavazók 99 százaléka. Kérlek, ne ébressz bennünk ilyen emlékeket.

Ki lehet persze magyarázni, hogy nem alapvető, hanem nagyon speciális különbséget értesz a liberális-illiberális ellentéten, és ezzel egy szűk értelmiségi elit Magyarországon is szűkkörű vitájához szólsz hozzá. De akkor ezt tedd meg ott, ne a tusványosi tömegek előtt. Hisz te mindig tudod, kihez beszélsz.

Értem én, hogy nálad már hagyomány, hogy innen üzensz haza. De ha árt nekünk ez a hagyomány, akkor nem szeretnénk őrizni. És egy közelebbről nem meghatározott, de illiberálisnak hirdetett állam mint politikai cél akkor is kivágja a józan eszünk biztosítékát, ha ezt az illiberális államot az egyik legnagyobb liberális elvre akarod építeni: »te se tedd másokkal azt, amit nem szeretnél, hogy veled megcselekedjenek«.

Ha nem tisztázod, hogy mi itt az illiberális vonás, akkor tényleg bármi megtörténhet.

Ahogy visszaüthet ránk az is,

ezért szerintem azzal is melléfogtál, hogy csak a határon túli szavazóknak köszönted meg, hogy a Fidesznek összejött a kétharmad. Tény, hogy egy mandátumhoz szükséges szavazat érkezett innen, és egy mandátum kellett a kétharmadhoz, de nem egyetlen mandátum.

Azért, hogy a nem Fidesz-szavazó magyarországiak (és ők vannak többségben) ne rajtunk verjék el, hogy a nyakukba ültettük az általuk utált kétharmadot, a helyedben most körbeszaladnám mind a 96 körzetet, ahol fideszes jelölt nyert, és nekik is megköszönném a kétharmados győzelmet.

Mert erdélyiként nem akarok ismét céltábla lenni.

Leginkább persze azt szeretném, ha a magyarországi politikai táborok tagjai bíznának annyira egymásban, hogy ne utálják és ne vessék meg egymást. Mindjárt előrébb volnánk egy szolidáris, együttműködő közösség létrehozásában, és fel sem merülne, hogy illiberális társadalmat kellene építeni.

Tudod, hogy bizalmat és szolidaritást nem lehet kikényszeríteni. Ebbe buktak bele a kelet-európai kommunista rezsimek is, a felülről történő közösségépítésbe. Magyarázd el, te hogyan építenéd, hogy mi is értsük, és tudjunk választani. Mert sokan úgy érezzük, eddig inkább csak gyanakvást keltettél, és ezzel romboltál.

Ezért inkább próbáld meg visszanyerni azok bizalmát, akikben az elmúlt négy évi kormányzásod és idei előadásod mérhetetlen bizalmatlanságot és riadalmat keltett. Melyhez jó munkát kívánok neked innen, Erdélyből,

Tünde”