Levél egy Románia nevű, nem létező országból, annak, akit illet

Tisztelt címzett! Örömmel tudatom, hogy nálunk, a faluban minden rendben van, Istennek hála! A termést betakarítottuk, a sertéspestis nem pusztított errefele, lesz kenyér, szalonna télen. Az iskolát sem kellett bezárni, mert elveszett a kulcs. És beoltottuk magunkat koronavírus ellen. Az úgy volt, hogy a faluban él 954 magyar és 125 román. Na, a magyarok elfogták a románokat, ügyesen megszurkálták őket (tűvel, nem bicsakkal) és látták, hogy nem lett semmi bajuk. (Sajnos, magyarul sem tanultak meg az oltástól, pedig ezt olvastuk a Facebookon.) Akkor mi is megszurkáltuk magunkat és most már az egész falunak van ilyen digitál-csertifikátja a telefonján. Az is jó, hogy két orvos van a faluban. Az egyik itt is volt.

A másik a szomszéd faluból érkezett futva, mert elkergették.

Odaát ilyen antivakcinisták élnek és a doktor úr addig biztatta őket az oltakozásra, amíg kaszát-kapát ragadtak. Egy ideje nem látjuk a szomszéd falu kéményeinek füstjét. Biztos késik az ősz arrafele. Az is jó, hogy azt csinálunk, amit akarunk. Mert

a mi országunkban éppen nincs kormány.

Igaz, olyan nagy különbség nincs, pont olyan az élet, mintha lenne kormány. Pedig nincs. A kormányzó és nem kormányzó pártok addig ütötték egymást, amíg sikerült szétverni. Az országot is. A mi drága jó érdekvédelmi szövetségünk, na, csak az nem verekedett. Szépen félreállt és most figyeli, ki marad talpon, mert annak a legénynek kell majd letérdelni. Az is jó, hogy a nem létező ország elnöke, ez a fess szász fiú, az se csinál semmit azóta, hogy összeugrasztotta a pártos nagymenőket. A szászok mindig is jó gazdák voltak, tudják, hogy csak így válik el az ocsú a búzától. És biciklizni is tudnak. Amióta van bicikli, persze. Miután megboldogulnak, a főszászokból szobor lesz. Ezzel a mi szászunkkal van egy kis baj azért.

Azelőtt lett belőle szobor, hogy megboldogult volna.

Na és az is jó, hogy a mi országunkban letelepedett ez a koronavírus. A hírek szerint otthon érzi magát. Ez is bizonyítja, milyen szép helyen élünk. Igaz, egyesek azt mondják, hogy betegséget okoz. Én elhiszem (sőt, mint említettem, az egész falu be van oltva, még a részeges kántor is, bár őt oda kellett kötözzük a haranghoz), hogy így van. Na de a szomszéd falu lakóit is megértem. Ők azt mondták, mindenféle nyavalya sújtja az embert, aztán mégse fecskendeznek beléje apró áramköröket, kicsinyített kínaiakat vagy ki tudja, miféle micsodákat. Aztán az is igaz, hogy ha meg kell halni, hát meg kell halni. No meg az is, hogy ha a szomszéd falu kéményei sokáig nem fognak füstölni, átmegyünk és még az is lehet, hogy sokkal több földünk, jószágunk lesz, még karácsony előtt. Hát nem jó ez? De. Azt hiszem, mindent elmondtam, ami nálunkfele jó. És akkor most, bár röstellem, hogy ilyen kéréssel kell előhozakodjak, tisztelettel arra kérném Önt,

ha véletlenül valamely létező, normális, felelős és érdekelt ország vezetője,

szedjen össze pár embert, aztán jöjjön el hozzánk. Higgye el, megéri. Önöknek több földjük, jószáguk lenne, még karácsony előtt. Nekünk pedig végre lenne egy létező, normális és felelős országunk, amiben igen nagy hiány mutatkozott az utóbbi jó 100 évben. Maradok tisztelettel, Kovács Pál tanító, jegyző, traktorista, esperes, finánc, pásztor, kubikos, beondózó, asztalos, bognár, kocsmáros (a mesterséghalmozást nem a gőg, a tömeges kivándorlás okozta)