Kultúra: áru vagy érték?

„A kultúra iránti érdeklődés hiánya nem véletlenszerű, ezt táplálja belénk a televízió és az internetes közösségi oldalak. Ma már a legtöbben csak azt tartják értéknek, ami eladható. A vetélkedőkön vagy bármilyen versenyen már nem szakmai zsűri dönti el, hogy kik a legjobbak, hanem azok, akik SMS-ben szavaznak, mert azok lesznek majd ezeknek a »kulturális termékeknek« a fogyasztói. Egy személy kultúrája olyan, amilyen a közösségé, amelyikben nevelkedik. Ezért fontos, hogy a szülő hova viszi el a gyerekét szabadidőben, mi az, amit megszerettet vele, mi az, amit a felnövő gyerek majd sajátjának tekint.

A kultúrát nem veszik el senkitől, a kultúráról csak lemondani lehet. Ma már az a legnagyobb gond, hogy egyre többen mondanak le a saját kultúrájukról és próbálják utánozni más népek kultúráját, ami nem illik rájuk, az idegen számukra, éppen ezért előbb-utóbb lepereg róluk. Jó az, ha valaki megismeri más népek nyelvét és kultúráját is, de csak miután a sajátját már ismeri. Nem baj, ha valaki olvassa a kortárs nyugati irodalmat, ha már eléggé ismertek számára a magyar klasszikusok és kortársak. Lehet hallgatni angol zenét, mert vannak jó zeneszerzők bárhol a világon, de a műveltséghez hozzátartozik a nagy magyar zeneszerzők műveinek ismerete is, mert azokban szólal meg a magyar lélek.

Amerikaiként, ausztráliaiként, nyugat-európaiként lehet jobb anyagi körülmények között élni, de más népek nyelvét beszélve, más népek életformájába beilleszkedve, szolgalélekkel mi lehet a cél?"