Az MTV megszűnésével egy korszak zárult le

Tizenhárom éves vagyok. Lyukasóra van az iskolában. Néhányan bemerészkedünk az „infóterembe” – egy kényelmetlen, kemény préseltlemezekből összetákolt pados-székes osztályterembe, ahol régi és olcsó könyvek sorakoznak a polcokon, de körbe a padokon mindenhol óriási katódsugárcsöves monitorok, kopogós billentyűzetek és lábbal berúgós gépagyak sorakoznak.

Bekapcsolom az egyik gépet, lehuppanok görbén a monitor elé, és az első dolgom, hogy elindítom a YouTube-ot. A teremben poros gépszag terjeng – az illata az orromban van most is, amikor újból divat régi számítógépeket gyűjteni –, szemem előtt vibrál a képernyő, amíg izgatottan pötyögöm be aktuális kedvencemet a keresőbe.

Nagyon rajongok, nagyon nézem, nagyon eltökélt vagyok,

Pörgetem a klipeket, dalszövegeket olvasok, türtőztetnem kell magam, hogy ne robbanjon ki belőlem elemi erővel az éneklés, amikor a szivacsos kis fülhallgatót feltolom a fejem tetejére.

Egyre többet látom, bár otthon még nem kapcsoltam rá célzottan, ugyanis nem azokat a zenéket, klipeket közvetítették a tévében, amelyeket én nézegetni szerettem volna újra és újra azon a szemet fárasztó monitoron.

Ennek az időhuroknak a szorításában emlékszem vissza a kétezres évek elejére,

azaz a Music Television – helyi jelleggel MTV România. 2002-ben indították el a helyi változatot, azelőtt az európai, átfogó tévécsatorna műsorait sugározták országszerte, bár az indulást megelőző kilencvenes években, főleg az időszak elején még nem volt olyan kiforrott a kábeltévé-hálózat, így az ismert, ikonikussá vált MTV-s műsorok is csak főleg nagyvárosi környezetben juthattak el az akkori fiatalokhoz.

Eleinte furcsa volt a román MTV-re kapcsolni. Az alternatív és skate punk irányába mozduló fülem akkoriban másféle popkulturális ingerekre volt kihegyezve, ezért, ha a VH1 és a VIVA, vagy az Atomic csatornákra tévedtem a távirányítót nyomkodva, ritkán találtam olyasmit, ami akkoriban tetszett volna. Ezüstbikiniben vonagló csajok, aranyfogú rapperek csuklónyi aranylánccal, nyávogó diszkósok… bezzeg a félbretonos tüsihajú bőgatyás srácok, meg a hosszú zoknis, festett szemű csajok! Nem sejtettem akkor, hogy amint ezeket a sorokat leírom, még a román popzene aranykora is felvillan előttem, hogy bevalljam neki: élesen él bennem még mindig minden untig bőgetett Y2K román sláger a strandokról, teraszokról, boltokból, és még jól is esik. A nosztalgia keserédes, klasszikus esete.

Az MTV-t viszont szerették. Ott volt mindenhol. Be akartál lesni valamelyik világsztár, híresség, botrányhős gengszterbarokk kuckójába, ötautós garázsába, úszómedencéjébe? MTV Cribs. Érdekelt, hogy turbózzák fel egyesek az autóikat? Pimp my Ride. Mesterien kitervelt nagy megviccelések és húzások olajozták meg kegyetlen humorérzékedet? Punk’d. Lételemed volt, hogy széttörd magad a szabadban és ez még jól is esett? Jackass. Cornholio és Tp for my bunghole? Beavis and Butthead. Ha pedig valamilyen oknál fogva rá voltál kattanva a román könnyűzenére, akkor ott voltak a helyi műsorok: Hitlist România, Dance Floor Chart, Total Request Live – TRL România, vagy a díjátadó műsor, a MTV România Music Awards (a nemzetközi verzió mintájára).

Noha itthon a híres rock- és metálzenei adás, a Headbanger’s Ball (ahonnan sokan videokazettára vették a klipeket és azokat folyton újranézve próbáltak dalokat megtanulni gitározni) korlátozottan volt jelen, azért néhányan emlékeznek rá és brit műsorvezetőjére, Vanessa Warwickra.

Az idén októberben aztán megérkezett a hír, hogy vége van az MTV-nek. Hogy mi van? –kérdeztem én is, mint sokan mások… de hát vége van annak már vagy tíz éve. Ha nem tizenöt. Tennék hozzá azok, akik elkapták azt az időszakot, amikor nevéhez hűen többségében zenei műsorok futottak, nem valóságshow-k adták a programkínálat túlnyomó részét.

ez pedig kétségkívül egy korszak végét jelzi a zenei tévézésben, amely egy egész generáció fiatalságát meghatározta, alakította popkulturális ízlését, és határozta meg médiafogyasztási szokásaikat. A Paramount döntése tulajdonképpen szintén generációváltás: a 44 éves működése után megszűnő zenei csatorna-csomagot a digitális platformok és streaming alkalmazások váltják. A sztárok, előadók, együttesek népszerűségét ma már nem a televíziózás adja meg. (Az egyetlen csatorna, amely még Európából elérhető marad, az az MTV HD, ahol továbbra is csak valóságshow-k mennek majd.)

Video killed the radio star, énekelték 1979-ben.

A tévé előtt ücsörgő, ikonikus videoklipeken felnövő, erősen vizuális generáció számára most érkezett el egy korszak lezárása, amelyet már tudta nélkül, lassan lezárt, amikor valahol eldöntötte, hogy többet nem néz már tévét. Ami egykor a fő stimulus volt az életében, az már egy ideje nyűg volt, és a tartalom nélküli formák helye. A tartalom pedig nosztalgia. Már ha feltételezzük, hogy volt is tartalom. De ez egy másik kérdés.