Egy volt ügyvivő kormányfő úgy szidta Dominic Fritzet, hogy az Elie Wiesel Intézet belesápadt

Adófizetőként, szavazópolgárként az ember azt gondolná, hogy az 1989-es romániai rendszerváltás óta eltelt 36 év elég volt arra, hogy bár az ország csúcsvezetői annyira civilizálódjanak, hogy a politikai konfliktusok idején ne váljanak idegengyűlölő, szélsőséges, vérugató huligánokká.

És tessék: újra meg újra kiderül, hogy tévedünk. A legfrissebb ilyen eset épp a múlt héten történt, mégpedig ama nyílt háború keretben, amelyet a PSD (és árnyékában a vérnackó AUR) vív a PNL–USR–RMDSZ triumvirátus ellen.

Az eset főszereplői Dominic Fritz, az USR elnöke és Temesvár polgármestere, illetve Mihai Fifor PSD-s parlamenti képviselő, volt külügyminiszter, volt gazdasági, digitalizációs, vállalkozási és turisztikai miniszter (figyelik, hogy az ilyen csávók szinte mindenhez értenek?) és volt ügyvivő miniszterelnök (hála Istennek, csak 14 napig).

Az a politikai szakma része, hogy tűrni kell a pofonokat. Az is, hogy időnként keményen oda kell szólni az ellenfélnek, mert a pillanatnyi érdek úgy kívánja. Na de egy civilizált országban azért vannak határok. Például nem használjuk a náciszimpatizáns legionárius szókészletet.

Nos, ez a Fifor nevű pofa (elnézést, nem érdemel semmiféle tiszteletet) brutális hangvételű üzenetet küldött Fritz úrnak. Ami azért is probléma, mert ezzel legitimálja az efféle diskurzust. Hiszen ha egy országos elöljárónak szabad, akkor ez akár minta is lehet a nép számára.

A Fifor nevű pofa pár nappal ezelőtt közzétett egy Facebook-bejegyzést. (Érdemes megfigyelni, hogy a pofa permanens harci állapotban van, szinte minden egyes recens bejegyzésében mérget okád valamelyik politikai ellenfélre.)

Az ominózus bejegyzés lényegében arról szól, hogy Dominic Fritz nem román. Persze, ez bizonyos értelemben igaz, hiszen Fritz úr nem úgy román, ahogy például az őt támadó. Csak román állampolgár. Na és ezzel támad a pofa:

Mert, folytatja a pofa, az igazi román a lényében, szöveteiben az. Az igazi román meghal a hazájáért. Ezzel szemben Fritz úr csak egy szám a sorban.

Aztán azzal folytatja, hogy Fritz úr elárulta az országot, amely tárt karokkal fogadta. Bolojan úrral együtt, persze.

Na és itt jön az igazán meredek rész:

Aztán a fröcsögő bejegyzés végén így kulminál a Fifor-pofa:

Nem írjuk le, miért haragszik Fritzre ez a pofa, mert irreleváns. Ha releváns lenne, egy felelős elöljáró akkor sem beszél úgy, hogy abba belesápad az Elie Wiesel Intézet, például.

Az intézet hétfőn reagált a Fifor-pofa fröcsögésére egy Facebook-bejegyésben. Azt írják a szövegezők, hogy a volt ügyvivő miniszterelnök, volt miniszter, jelenlegi PSD-s parlamenti képviselő ugyanazt a fogalmi készletet használja a Fritz úr elleni kirohanásban, amely a Nae Ionescu nevű legionárius ideológus sajátja volt. A szövegezők ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, hogy 85 ével ezelőtt az idegengyűlölő román politikum eldöntött: az állampolgárság nem tesz románná. A Fifor-pofa meg a hozzá hasonlók ma újramelegítik a szóhasználatot.

És úgy tűnik, büntetlenül meg is tehetik, tesszük hozzá.

Első ránézésre viccesnek tűnhet a fenti cím. Sajnos, nem az. Tragikus.

Az eset az olaszországi Puglia tartományban történt, közelebbről az Andria nevű városkában. A helyi rendőrséget egy robbanás után riasztották a lakók. A helyszínre érkező hatósági emberek két holttestre bukkantak egy villa mögött elterülő udvaron. No meg robbanóanyagok maradványaira. Az első vizsgálatok folyamán kiderült, hogy az egyik holttest egy olasz, a másik egy román állampolgáré.

Na és innen válik érdekessé a történet: az események vizsgálata és rekonstrukciója során a legvalószínűbb forgatókönyv az lett, hogy a két férfi egy úgynevezett marmottát próbált összerakni. A marmotta lényegében egy házi készítésű bomba, amelyet az olasz bűnözők igen gyakran használnak, mégpedig bankautomaták felrobbantására.

Nagy valószínűség szerint tehát az történt, hogy a két jómadár a bomba megépítésén dolgozott, amikor is az váratlanul felrobbant.

A rendőrség egy ellopott gépkocsit, továbbá a villa hátsó udvarának tulajdonosi viszonyait is vizsgálja. Ám ez mind csak a procedúra része. Tettesek már nincsenek.

A múlt hétvége egyik fontos politikai híre az volt, hogy Németország Szász-Anhalt tartományában a szuverenista AfD (Alternatíva Németországért) párt elsöprő győzelmet aratott (44 százalék fölötti szavazatarány).

A hazai szuverenizmus és a választási közvélemény-kutatások vitathatatlan bajnokpártja, a vérnackó AUR azonnal reagált a szerintük remek hírre. A párt alelnöke, Dan Dungaciu jelezte, hogy az AfD 44,5%-os elsöprő győzelmét követően itt lenne az ideje, hogy a románok felébredjenek.

De hát miért is kellene megint felébredni, kérdezhetné akárki. Hát azért, sejteti jelentőségteljesen Dungaciu mester, mert a mioritikus hazában az AUR az AfD, kérem tisztelettel. És a közvélemény-kutatások alapján valljuk be, nem alaptalan az összehasonlítás. Sőt, kicsit ijesztő is, főleg a kisebbségi közösségek számára.

A pártpeferenciák szintjén jelentkező AUR-dominanciára Nicu Ștefănuță, az Európai Parlament alelnöke is reflektált egy hétfői Facebook-bejegyzésben. Mindenek előtt arra figyelmeztet, hogy ne áltassa magát senki Romániában, mert az AUR nem csak a közvélemény-kutatásokban vezet, az utcán is nagyon erős a jelenléte. Mégpedig azért (többek között), mert a teljes hazai politikai elitből egyelőre az AUR vezérei a legkevésbé sárosak.

A szavazópolgárok szemében nem az AUR felelős a 10 lejes üzemanyagért, a folyton robbanó inflációért. Ezt pedig nehéz lesz zengzetes beszédekkel egyensúlyozni. Itt konkrét és egyszerű dolgokkal lehet tért nyerni a szélsőségesekkel szemben.

Ha nem sikerül a fenti bravúr, akkor bizony nagyon valós az a feltételezés, miszerint a következő választásokat az AUR fogja megnyerni.