A balkáni világsztár esete az angolszász joggal

Tíznapos huzavona zárult le vasárnap azzal, hogy Novak Djokovics elbukta a fellebbezését is a vízumát megvonó ausztrál kormány ellen, ami után a szerb teniszsztár bejelentette, hogy hazautazik és nem vesz részt az év első, melbourne-i Grand Slam-tornáján. Ahol a szervezők csak oltott és Ausztráliába érkezésük után karanténban tartózkodó játékosok indulását engedik – a világ (alig titkoltan oltatlan és oltásellenes) legjobbjával azonban kivételeztek volna. Mert nekik Djokovics indulása vagy nem indulása dollármilliókban mérhető bevétel-különbség, a többi játékosnak és a közönségnek viszont az elemi igazságérzetét sértette a kivételezés. Az ausztrál kormány viszont – jó politikusokhoz illően – bevétel helyett a voksokat számolja, és megérezve a közhangulatot, mindent megtett, hogy Djokovics ne mozoghasson szabadon Ausztráliában. Jogilag és erkölcsileg is igaza volt, ám egy dologgal nem számolt: a belgrádi teniszező a balkáni kiskapukat és kibúvókat kereső figura, aki a pályán sem szokta feladni. Ráadásul olyan figura, mint Piszkos Fred, aki a mások gyűlöletéből él, „egyedül a világ ellen” mentalitással. Simán képes volt behazudni, hogy karácsony előtt koronavírusos volt, miközben a közösségi oldalain megjelentek szerint akkor éppen maszk nélkül adott interjút vagy hogy nem járt mostanában más országban, miközben felvételek vannak spanyolországi útjáról. Így lett tíznapos szappanopera egy egyértelmű ügyből. Az ausztrál kormány viszont nem engedett, a bíróság is két esetben Djokovics ellen döntött, így egyelőre nem lesz sem tízszeres Australian Open-győztes, sem 21-szeres Grand Slam-bajnok. Vele együtt az oltásellenesek is elvesztettek egy meccset, de abban azért még ne reménykedjünk, hogy fel fogják adni a háborújukat. De legalább a balkáni hisztipolitika kapott egy leckét abból, hogy jobb helyeken nemcsak betartják, hanem be is tartatják a szabályokat.