Volt székely székek és Nemzeti Gárda a centenáriumi évben

Az egyesülés centenáriumi éve elég rosszul indult a mioritikus hazában. Totojázás, koncepcióhiány, hézagos szabályozás, magyarán, jó nagy hiszti és teljes káosz uralta a nagy román egyesülés megünneplését. Aztán George Ivașcu nemzeti identitási és művelődési miniszter nagy nehezen rendet teremtett. Kijelentette, hogy az egyesülés centenáriuma nem 2018 végéig, hanem 2023-ig fog tartani, kidobta az ablakon a már beküldött 2042 centenáriumi projektet, és új listát kezdett készíteni. Terv szerint, nemzeti stratégia alapján.

És íme, megszületett az első lista, közzé is tették a nemzeti identitási és művelődési minisztérium honlapján. Belenéztünk kicsit, és kimazsoláztuk a bizarrabbnak tűnő projekteket. Persze, vannak ott klassz dolgok is, nemzetközi színházi turnék (a miniszter úr civilben színész), zene, kórus, nemzetközi konferenciák a román nép II. világháborúban betöltött szerepéről, román-francia közös találkozók, a frankofónia és a párizsi békekonferencia körüli egyetértés jegyében, az egyesülés virtuális múzeuma, egy NATO környezetvédelmi központ létesítése (ne csak a határokat védje már)

És akkor, a külön is említésre méltó jelöltek.

Emmanuel de Martonne francia földrajztudós mellszobrának elkészítése és felavatása Nagyvárad központjában. De Martonne-ról annyit érdemes tudni, hogy a jeles geográfusnak nagy szerepe volt Nagy-Románia határainak konkrét meghúzásában. Nagyváradiak, lehet örülni.

Sepsiszentgyörgyön van egy olyan múzeum, hogy Keleti-Kárpátok Nemzeti Múzeuma. (Már maga a név is elég bizarr, ha arra gondolunk, hogy vajon milyen nemzet lakja a Keleti-Kárpátokat.) Nos, ebben a múzeumban három támogatott projekt is zajlik a centenáriumi évek során. Az egyiknek ez a címe: A volt székely székek románjai és a Nagy Egyesülés. Volt székely székek? Azok mik? Hogy miféle projektről van szó, egyelőre rejtély. A másik egy dokumentumfotó-kiállítás, melynek címe: A Nagy Egyesülés kovásznai és hargitai személyiségei. Hamarosan kiderül, kikről is van szó. A harmadik program arról szól, hogyan jött létre Háromszéken, Csíkban és Székelyudvarhelyen a Nemzeti Gárda, és hogyan jelölték ki az ottani küldötteket, akik részt vettek az 1918. december 1-i gyulafehérvári nagygyűlésen.

Aztán: ismét felélesztik a brassói Aranyszarvas nemzetközi könnyűzenei fesztivált. A rendezvény annak idején Románia leghíresebb fesztiváljának minősült. De mikor is? Első alkalommal 1968-ban rendezték meg, amikor is Nicolae Ceaușescu elvtárs éppen azt játszotta, hogy Románia nagyon nyitott, nagyon szabad és nagyon demokratikus ország. A fesztivált egyébként a híres San Remo-i fesztiválról koppintották. A buli egész pontosan három alkalmat ért meg. 1971-ben ugyanis Nicolae Ceaușescu elvtárs már attól tartott, hogy a nép túlságosan rákap a dekadens nyugati muzsika élvezetére, és szépen leállíttatta. 1992-ben újjáélesztették, és ment 2005-ig, amikor ismét leállt, bár ezúttal nem egy diktátor intésére. Aztán ismét megszervezték 2008-ban és 2009-ben, azóta csend van. Na de majd az idén igazán és végképp feltámad.

Végül, de nem utolsó sorban álljon itt Mária román királyné, Ferdinánd király feleségének szobra. Illetve itt csak említjük, állni a Kent grófságbeli Eastwell városában fog a szobor,  abban a városban, ahol a királyné született.

Ja, a pénz. A 43 projektre összesen 14 887 921 lejt ad a nemzeti identitási és művelődési minisztérium.