Sokánt (vagy normális?): egy erdélyi településen felszámolják a helyi rendőrséget…

A hétköznapi halandó állampolgár fejében gyakran felmerül a kérdés, amikor dolga után jár a településen, ahol él és például azt látja, hogy a legkülönbözőbb gyártmányú verdák ott állnak, ahol épp a tulajdonosaiknak feláll, hogy helló, mi a jóistent csinál a helyi rendőrség, jó közpénzért, ugye.

Lehet, hogy a 2025-ös dögnehéz év (államháztartási csődközel, adóemelések, mindenféle egyéb áremelkedések stb.) kellett ahhoz, hogy ezt kérdést ne csak a hétköznapi halandó állampolgárok tegyék fel.

Van egy község a mioritikus hazában, közelebbről Erdélyben, még közelebbről Kolozs megyében, az a neve, hogy Szentmihály. Románul Mihai Viteazu (Bastáék anno a környéken likvidálták Vitéz Mihály urat). A községnek 2024 óta új polgármestere van, a PNL-s Paul Olaru. Persze, ez önmagában még nem jelent semmit. Csakhogy Olaru úr és csapata töbek közt megfigyelés alá helyezte a szentmihályi rendőrséget. Ugyanis sok volt a lakossági panasz, miszerint az öt helyi rendőr úr nem igazán teszi a dolgát. És bizony igazuk volt a helyieknek. A vizsgálat eredménye ugyanis az lett, hogy Szentmihályon ugyanúgy (jól, illetve rosszul) mennek a dolgok, ha van helyi rendőrség, ha nincs.

Ha pedig mindegy, hogy egy intézmény létezik, avagy sem, akkor annak az intézménynek nincs értelme, vonta le a következtetést a polgármesteri hivatal. Így esett, hogy a tanács szavazásra bocsátotta az ügyet az év legvégén és eldőlt: Szentmihályon felszámolják a helyi rendőrséget.

Mit nyer ezáltal a község? A helyi rendőrség hat munkahelyet jelentett, ebből az utóbbi időben öt volt foglalt. Az intézmény éves fenntartási költségei összesen 800 000 leje rúgtak. Az összeget a jövőben infrastruktúrába, oktatásba és közszolgáltatásokba fogják befektetni, ígéri a polgármester.

Na de mi lesz a renddel, ki fogja megvédeni a szentmihályiakat, ha baj van? Hát a „rendes” rendőrség, amely továbbra is jelen van a községben. És akkor ismét felmerül a kérdés: vajon hány olyan település van még a mioritikus hazában, ahol a helyi rendőrség van, de lényegében mintha nem is lenne?

Rájár a rúd mostanában a magas polcokra kerülő politikusok egy részére, mégpedig az önéletrajzaik okán. Ott van példának okáért az USR-s Ionuț Moșteanu, aki szinte a semmiből lett Románia védelmi minisztere (ugye, egy elég komplikált nemzetközi helyzet közepette), aztán ugyanolyan gyorsan eltűnt a semmiben, mégpedig azért, mert kiderült róla, hogy hazudott egy jót a szakmai önéletrajzában.

A minap pedig Bukarest vadiúj (PNL-s) polgármestere, Ciprian Ciucu úr feje fölött lendült egyet az önéletrajzi tényellenőrző pallos: az Edupedu portál újságírói kiderítették, hogy icipici hamis információ „csúszott be” a szakmai önéletrajzába. Nevezetesen az, hogy a Bukaresti Egyetemen betöltött oktatói posztját egyetemi adjunktusként (vagy tanársegédként) jelölte meg. Ezzel az a probléma, hogy az említett posztokat kizárólag versenyvizsga útján lehet betölteni. Ő meg nem úgy került oda.

Ciucu úr a mag részéről villámgyorsan reagált: egy Facebook-üzenetben keményen leszögezte, hogy utál imposztor lenni. Márpedig úgy tűnik (legalábbis a sajtó szerint), hogy akarata ellenére imposztor lett. Mivel amikor a Bukaresti Egyetemen dolgozott, mint meghívott előadó, a helyi HR-esek tanácsára azt írta be, hogy lektor, mert az kevésbé fennhéjázó. Khm, ja.

Na de nem baj, ha már így esett, semmi probléma, ki fogja javítani. És tényleg. Az új bukaresti főpolgármester összes elérhető szakmai önéletrajzából mintegy varázsütésre eltűnt az a csúnya „lektor”. Helyette meghívott előadó áll.

Az Edupedu portál a Bukaresti Egyetemet is megkérdezte az ügyben. Az intézmény részéről az a válasz érkezett, hogy az egész ügy oka egy félrefordítás lehetett: az angol „lecturer” szót (ami oktatót jelent, de persze, nem csak, úgyhogy akár ez is tud sántítani) a félreérthető „lector”-ra fordította valaki.

Ennyi legyen a legnagyobb baja a fővárosnak: nagyobbat ne írjon mellé a főpolgi!

Mióta Igor Dodon úr elment a levesbe, nem igazán van pikareszk szereplője a Moldvai Köztársaság politikai elitjének. Maia Sandu államelnöksége és a PAS (Cselekvés és Szolidaritás Pártja) fölénye idején a Pruton túli szomszédország politikai élete belesüppedt az európai értékek hirdetésének egyhangúságába.

Időnként azért felröppen odaátról egy-egy hír, ami arra utal, hogy a moldvai politikusok is csak emberek, földi halandók, akik néha bizony gyarlók, na.

A legfrissebb ilyen sztori a következő: év vége van, plenáris ülést tart a moldvai parlament. Fontos ügyek kerülnek az asztalra, feltehetően az európai irányról meg az értékekről is szó esik. Talán ezt unta meg néhány honatya.

A plenáris ülésen jelenlevő sajtó azt figyelte meg az egyik képviselő úr laptopjának monitorján, hogy az illető éppen egy bulit szervez az egyik kollégája születésnapja alkalmából. A honatyák éppen azt tárgyalták, ki mennyi és milyen alkohollal száll be a partiba. Meg azt, hogy mindegy, milyen alkoholról van szó, mindent meg kell inni.

Miután a sztori nyilvánosságra került, a politikus úr persze védekezett. Hogy igazából nem is munka közben intézték a szeszt, hanem egy technikai hiba okozta szünetben. És persze, hogy az ellenzék áll a háttérben, aki le akarja őt járatni.

Tanulság? Politikus lénytársak: hagyják a fenébe az ilyen magánakciókat, ha ott ülnek a parlamentben. Elvégre annyi azért az adófizetők pénzén elvárható, hogy ha már odakeveredtek valahogy, ne tojjanak magasról a nép szolgálatában betöltendő funkciójukra, s egyben saját magukra.