Román–magyar külgyminiszteri találkozó Bukarestben: szebb jövő, mioritikus kakaskodás meg egy füllentés

Kedden délelőtt Szijjártó Péter magyar külögyminiszter Romániába utazott. Látogatásának első helyszínén, a román fővárosban Bogdan Aurescu külügyérrel találkozott, megbeszélték a kurrens fájó és nem fájó ügyeket, aztán közös sajtótájékoztatót tartottak. Bogdan Aurescu azzal indított, hogy a maga részéről szeretett volna június 4. után találkozni kollégájával, mert egy ilyen fontos randevúra rendesen fel kell készülni. Ezek szerint nem készült fel, kérdezzük költőien. Aztán jött egy sor mondat az őszinte román–magyar kapcsolatokról, a közelmúltban lezajlott pengeváltásokról, és ide illeszkedik a vaskos hazugság is. Miszerint a román fél nem reagált a magyar kijelentésekre, mert úgy látta, ily módon lehet a legkönnyebben elsimítani az elmérgesedett helyzetet. Oké, akkor tessék Aurescu úr közelmúltbeli nyilatkozatára kattintani. Innen kiderül, mennyire nem reagált a román fél. Ezután következett a kakaskodás: Aurescu úr felszólította a magyar kormányt,

jöjjön már ki a konfrontáció és provokáció logikájából és viselkedjen civilizált európai módon.

Hogy jól megmutogatta a trikolór izmokat, a román külügyminiszter nyugodtabban vizekre evezett: jószomszédságról, hiteles partnerkapcsolatokról, pragmatizmusról, konstruktív hozzáállásról, gazdasági kapcsolatok felvirágoztatásáról, kisebbségi jogokról, szebb jövőről értekezett hosszacskán. A szövegfolyamban elrejtett fontos mondat ez: a magyar fél azzal igazolja jó szándékát, hogy

a román földre látogató magyar hivatalosságok ne nyilatkozgassanak csak úgy,

ahogy épp jónak látják, mert akkor mit tehet a román fél, csak nézi, hogy romlanak a kétoldalú kapcsolatok. Ja, haladjuk már meg a múltat, nézzünk a jövőbe, kommunikáljunk a holnap érdekében, mégpedig civilizáltan. Ezt a közelgő Trianon 100. kapcsán jegyezte meg a román külügyér. Ez van, a románok számára Trianon örömünnep, a modern román állam elismerésének szimbóluma. Ami a magyar kormány erdélyi magyar gazdaságsegítő programját illeti, Aurescu úr kijelentette, hogy ez diszkriminatív, etnikai alapú, nem helyénvaló, nem európai és egyáltalán… NEM!

Tessék szépen írásban, kétoldalú egyezményben rögzíteni

az ilyen akciók törvényes, európai és civilizált feltételeit. (Ezt a jelzőhármast használta leggyakrabban a román külügyér, értsd: Románia így viselkedik, Magyarország meg nem.) Persze, Aurescu úr megköszönte a magyar kormánynak, hogy biztosította a koronajárvány idején hazafele utazó román állampolgárok átjárását Magyarországon, a határ menti ingázás megoldását és a határátkelők megnyitását. Továbbá szorgalmazta egy magyar–román vegyesbizottság létrehozását, amely a két országban élő kisebbségek helyzetével foglalkozik, illetve egy magyar román kereskedelmi kamara megalapítását, amely a gazdasági kapcsolatok fellendítésével foglalkozna. Szijjártó Péter a maga részéről visszafogottan reagált kollégája izmozására. Mint mondta,

nem kell atomfizikusnak lenni ahhoz, hogy az ember belássa, jobb jóban lenni, mint rosszban.

A magyarok pedig erre törekednek. A világjárvány alatt létrejött egy normális, észszerű együttműködés a két ország között. Jó lenne ezt a normális együttműködést ki tudnák terjeszteni a jövőben is. Csak hát ehhez például az kell, hogy

a román politikum ne tűzze a magyar közösséget kampányvillára,

különös tekintettel arra, hogy két választás is lesz idén a mioritikus hazában. Ami a kisebbségi közösségek támogatását illeti, Szijjártó Péter kijelentette: a magyar kormány a maga részéről elég sokat tesz a Magyarországon élő román közösség támogatása terén, de annak is nagyon örül, ha Románia (is) támogatja őket. Ami a romániai magyar közösség gazdasági támogatásának írásbeli rögzítését illeti illeti, reménykedve néz a megkötendő egyezmény elé. Magyarán, lássuk, ebből mi lesz.