Mit tehet a környezettudatos és felelősségteljes állampolgár az elviekben négyóránként lecserélt, használt maszkokkal?

Még csak fél év telt el az évből, de az már most egyértelmű, hogy 2020 legfontosabb kelléke az egészségügyi maszk, és ez nem fog változni a közeljövőben, amíg le nem cseng a járvány. Ha betartjuk a hatósági előírásokat, és négyóránként maszkot cserélünk, akkor egyetlen irodában töltött nap során két maszkot kellene elhasználni. Ez azt jelenti, hogy egy irodai alkalmazott egy hét alatt legalább 10 maszkot dob el a kukába, éljen bárhol is a világon, miközben a szakemberek szerint a maszkok lebomlási ideje több száz év, a hagyományos maszkokat pedig nem is lehet újrahasznosítani. Nemcsak a környezetre, hanem az egészségünkre is veszélyes, ha egy maszkot nem a megfelelő módon dobunk el, és akár a betegség terjesztéséhez is vezethet. Ez azért is aggasztó, mert az utcákon gyakran látni hanyagul eldobott maszkokat. De mit tehetünk, ha környezettudatosan szeretnénk hozzáállni a problémához, és a járványügyi szabályokat is be akarjuk tartani? A válasz bonyolultabb, mint elsőre hinnénk. A környezetvédelmi miniszter nemrég arról beszélt, hogy meg kellene találni a módját, hogy a maszkok, kesztyűk és orvosi köpenyek újrahasznosíthatóak legyenek, még azok is, amelyeket a koronavírus-fertőzöttek ellátásában használtak. Csakhogy a szakértők szerint ezek nem újrahasznosíthatóak. Sőt, kifejezetten veszélyesek lehetnek például a szemétkezelő társaságok alkalmazottaira nézve. (Igaz,  vannak már újrahasznosítható védőfelszerelések is, de ezek nehezebben hozzáférhetőek és drágábbak is.) Ezzel a problémával eddig csak érintőlegesen foglalkoztak a hatóságok. A hulladékkezelők azt kérték a lakosságtól, hogy a maszkokat és a kesztyűket a háztartási szemétbe dobják, és nem az újrahasznosítható hulladék közé. Arra is felhívták a figyelmet, hogy nem jó ötlet az utcai kukákba dobni ezeket. A környezetvédelmi minisztérium az Országos Közegészségügyi Igazgatóság és a helyi hatóságok nyakába varja a használt maszkok gyűjtésének kérdését. A PressOne érdeklődésére a szaktárca csak a karanténban tartózkodó személyektől származó maszkokra vonatkozóan nyújtott tájékoztatást. Ennek alapján ezek fertőző hulladéknak minősülnek, gyűjtésük és semlegesítésük is ennek megfelelően kell történjen. Senki nem beszél arról, hogy mi lesz a lakosságtól származó maszkokkal, pedig tetemes mennyiségről van szó. Csak három példát említünk: április 9-én az eMag hat óra alatt 5 millió maszkot adott el, április 12-én az Altex 20 millió maszkot bocsátott eladásra, június 24-én pedig az egészségügyi minisztérium 115 millió maszk szétosztásába kezdett a hátrányos helyzetűek körében. A PressOne által megszólaltatott szakértő szerint egyfajta megoldást jelentene, ha kitalálnának egy rendszert a használt maszkok gyűjtésére, például a gyógyszertárakban vagy a bevásárlóközpontokban elhelyeznének egy speciális konténert. Egyelőre civil kezdeményezésre egyetlen áruházlánc, a Carrefour gyűjti a maszkokat. Felelősségteljes állampolgárokként tehát jelenleg csak annyit tehetünk, hogy megpróbálunk újrahasznosítható maszkokat vásárolni, ha ez nem lehetséges, akkor legalább nem az utcai kukákba és nem az újrahasznosítható szemétbe dobjuk ezeket. Lássuk be, ez azért édeskevés. A saját maszkok gyártásáról és gyakori mosásáról megoszlanak a vélemények. A WHO januárban még azt mondta, hogy a textilből készült maszkok használatát semmilyen körülmények között nem ajánlja. A világszervezet áprilisban is kitartott amellett, hogy a maszkviselés hatásosságára nem rendelkeznek elegendő bizonyítékkal. Végül júniusban módosították  szájmaszkviselésre vonatkozó ajánlásukat azzal, hogy a fertőzési kockázatot hordozó helyeken javasolták a védőeszköz viselését. Akkor kitértek a szövetből készült, nem orvosi maszkokra is. Szerintük ezeknek legalább három –különböző anyagból álló – rétegből kell készülniük. A WHO főtitkára figyelmeztetett, hogy önmagukban a maszkok nem védenek a fertőzéstől, és nem helyettesíthetik a távolságtartást, illetve a rendszeres kézmosást.