Magyarul is olvasható egy francia történész Horthyról írott könyve

A napokban jelent meg Catherine Horel francia történész Horthy Miklósról szóló könyve magyarul – a történész ennek kapcsán nyilatkozott az MTI-nek. A Kossuth Kiadónál publikált Horthy című, mintegy 400 oldalas életrajz részletesen foglalkozik Horthy Miklós családjával, ifjúkorával, haditengerészeti, majd politikai pályafutásával, végül a második világháború után emigrációban töltött éveivel.

Horthy Miklós az első világháború után tagadhatatlanul

kulcsszerepet játszott a széteső állam talpra állításában,

a káosz és zűrzavar megfékezésében. Ugyanakkor nem feledhető, hogy kemény katonaemberként a rendteremtés során nem tartotta túl nagy árnak a fehérterror több száz áldozatát. Tudott a túlkapásokról, de hónapokig nem tett ellenük semmit – emlékeztetett a szakember.

Bethlen kényszerű távozása után már „baj volt”, hozzá hasonló képességű politikus alig kapott lehetőséget az ország irányítására. A nehézségeket a korabeli szellemi elit is érzékelte és az 1930-as években sokkal kritikusabban viszonyult Horthy rendszeréhez, mint az előző évtizedben – tette hozzá.

Horthynak súlyos felelőssége van

a második világháborúba való belépés, a Szovjetunió elleni hadüzenet kapcsán, amit főként kérlelhetetlen antibolsevizmusa és a német hadsereg legyőzhetetlenségébe vetett hite motivált. A döntés során Horthy nem vetett számot azzal, hogy milyen tragikus következményei lehetnek e háború elvesztésének az egész ország számára – mutatott rá Catherine Horel.

A náci Németország szövetségeseként sodródó ország súlyos tragédiája a holokauszt: több mint 400 ezer zsidó származású magyar állampolgár deportálása, majd meggyilkolása néhány hét leforgása alatt 1944 május-júniusában. Emiatt a fehérterrorhoz hasonló, de az áldozatok számát tekintve összehasonlíthatatlanul súlyosabb felelősség illeti Horthyt – hangsúlyozta a szakember. „Tudnia kellett, talán tudta is”, milyen sors vár a vagonokban elszállított magyar állampolgárok százezreire – jegyezte meg Catherine Horel.

Jellemző Horthy hozzáállására, hogy 1920-tól 1944-ig tartó kormányzósága szinte egész időszakában élt a törvények és rendeletek előszentesítési jogával, az 1944. márciusi német megszállás után született jogfosztó,

zsidóellenes rendszabályokat azonban „látni se akarta”,

azaz nem szentesítette azokat, de nem is akadályozta meg életbe lépésüket – mutatott rá a történész.

A deportálások 1944. július eleji leállítása kapcsán az is felvetődik: vajon miért nem tette meg ezt a kormányzó korábban, hiszen minden egyes nap sok ezer megmentett emberéletet jelenthetett volna. És vajon mi motiválta a deportálások leállítását: a második front, a nyugati szövetségesek 1944. június 6-ai normandiai partraszállását követő hadművelet sikere és a háborús vereséget követő felelősségre vonástól való félelem? Súlyos kérdések ezek – vélekedett Catherine Horel, aki beszélt arról is, hogy álláspontja szerint

a magyar politika, közbeszéd és szellemi élet meglehetősen polarizált,

ez pedig nem segíti, hogy az ország 20. századi történelméről higgadt, elfogulatlan kép alakuljon ki. Igaz, ebben közrejátszhatnak a 20. századi magyar történelem tragikus fordulatai: a két világháború, az ország megcsonkítása, a holokauszt, az egymást követő forradalmak és ellenforradalmak sorozata. A nemzeti traumák feldolgozása nélkül azonban nem lehet tárgyilagos képet alkotni magunkról, enélkül nem lehet továbblépni – hangsúlyozta a francia történész.