Legitimálja-e az RMDSZ Pontáékat?

Az eddig kormányzó Szociálliberális Unió (USL) felbomlásával, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) kilépésével ismét csak aktuálissá vált az RMDSZ esetleges kormányra lépésének kérdése. Ráadásul immár nem csupán a spekulációk szintjén, hiszen Victor Ponta miniszterelnök konkrétan kijelentette: a liberálisok távozása esetén a kormányon maradt három pártnak ugyan megmaradna a szűk parlamenti többsége, de ő hajlandó lenne az RMDSZ-t is kormányszereppel „megkínálni.”

A miniszterelnök emlékeztetett, hogy már 2012-ben is kormányra akarta hívni a szövetséget – erről még az akkori választások előtt titokban meg is állapodtak -, ám a választásokat követően, miután az USL kétharmados győzelmet aratott, épp a PNL elnöke, Crin Antonescu, valamint az akkor még a szövetségesének számító Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt (PC) alapító elnöke akadályozta meg az RMDSZ kormányra lépését.

Most az RMDSZ-re nagyobb szükség van, mint akkor, hiszen 2012-ben amolyan szépségflastromnak kellett volna, azt demonstrálandó, hogy Bukarest olyannyira példaértékű kisebbségpolitikát folytat, hogy egy egyébként még az RMDSZ nélkül is kétharmados többségben levő kormányban is fontosnak látják a magyar szövetség szerepét.

Most már más a helyzet, hiszen a szövetségre az állandó, stabil parlamenti többség biztosításához van szükség. Ami nem jelenti azt, hogy a „szépségfalstrom-státus” ne lenne most is aktuális, sőt jóval aktuálisabb, mint két évvel ezelőtt. Azóta ugyanis a Ponta-kormányok demokratikus elkötelezettségét többek között az igazságszolgáltatás saját ellenőrzés alá vonására, valamint a korrupcióellenes intézmények tevékenységének akadályozására tett kísérletek miatt is többször kétségbe vonta a Nyugat, az RMDSZ kormányra lépésével viszont azt sugallnák, hogy a magyar „radikálisok” panaszai ellenére legalább kisebbségi téren minden a legnagyobb rendben van.

A kérdés az, hogy az RMDSZ és a romániai magyarság szempontjából milyen eredményekkel kecsegtet a szövetség esetleges újabb kormányra lépése.

Az RMDSZ rövid távon minden bizonnyal nyerne, hiszen a kormánytisztségek, valamint az állami forrásokhoz való közvetlen hozzáférés minden párt számára elsődleges cél. Ezáltal kulcspozíciókkal honorálhatók a párt politikusai, illetve a hozzá közel álló holdudvar tagjai. Ugyanakkor középtávon előfordulhat, hogy a választók nem fogják értékelni az EP-választás előtt néhány hónappal megtett lépést, hiszen mégiscsak arról a kormányról van szó, amely már debütálása első percében egy magyarellenes lépéssel, a MOGYE magyar vonalairól szóló határozat megtorpedózásával kezdte működését. Azóta pedig a magyar közösséget hátrányosan érintő intézkedések egész sorát hozta, gondoljunk csak a székely zászlók elleni összehangolt prefektusi támadásokra, illetve a Ponta által vezetett PSD boszorkányüldözésére, amelyet Tőkés László ellen folytat, és amelynek célja az, hogy az EP-képviselőt megfosszák a temesvári forradalom kirobbantásában játszott szerepéért kapott érdemrendtől.

Lehet persze azzal érvelni, hogy ha az RMDSZ kormányon lenne, akkor az ilyen megnyilvánulások is szelídülnének, illetve csökkenne a számuk. A kérdés azonban az, hogy kormányra lépve tud-e az RMDSZ lépéseket tenni a magyar közösség jogainak bővülését, az anyanyelvhasználat kiterjesztését, az önrendelkezés megvalósítását elősegítő jogszabályok elfogadtatása felé? Annak fényében, hogy a legutóbbi próbálkozásokat az alkotmánybíróság semmisítette meg, ez nem biztos, hiszen a továbbiakban minden hasonló kezdeményezésnek ez lehet a sorsa. Ahhoz, hogy a kulturális autonómia, a közigazgatási jogokkal rendelkező alrégiók rendszere vagy a szabad kisebbségi jelképhasználat megvalósuljon, teljesen új alkotmányra lenne szükség – hiszen az alkotmánybírák a magyar igények elvetésekor a jelenlegi alaptörvény első cikkelyére hivatkoztak, amely egységes nemzetállamként határozza meg az országot -, egy új alaptörvény kidolgozására és elfogadására azonban most, alkotmánymódosítás után minimális az esély.

A dilemma az, hogy jó lenne-e kormányra lépni a pillanatnyi haszonért, és ezzel a külvilág számára azt az üzenetet mutatni, hogy a magyarok legitimálják az igazságszolgáltatás tevékenységét nehezíteni, a korrupcióellenes küzdelmet akadályozni próbáló kormányt, vagy az a jobb, ha hagyják, hogy Pontáék immár a PNL nélkül kínlódjanak tovább.