Hétvégi üzemmód: ha nem tengerparti csata, akkor hegyi medveprovokálás…

Kecseszkecsken a medvével az országút szélén

Ilyen ez a nyár (is?): ha a hétvégén épp nem történik valami szörnyűség (vagy hajmeresztő ostobaság) a tengerparton (jó, Ciolacu miniszterelnök úr üzenetét követően csendőrök és rendőrök járőröznek a hazai fövenyeken, nem irigyeljük őket ebben a melegben, mert egyenruhát kell viseljenek és csobbanniuk sem szabad munkaidőben), akkor nagy tétekbe lehet fogadni, hogy jön a groteszk (és potenciálisan halálos) sztori a hegyekből.

Többször írtunk már erről: az ég szerelmére, miért, miért csinálják azt, például a transzfogarasi műúton haladó autósok (nyilván azok, akik), hogy amint egy út szélén kolduló medvét látnak (sajnos, alaposan odaszoktak, pontosabban odaszoktatták őket a turisták), azonnal enni adnak nekik vagy fotózkodni akarnak a vadállatok jelenlétében.

Persze, az esetek többségében megússza a felelőtlen és már elnézést, de ostobán cselekvő kétlábú. De tessék, itt van egy videó, amelyből kiderül, mennyire paraszthajszálon múlt a kétlábú testi épsége.

A történet a szokásos: medve az út mentén, ember kiszáll, odamegy, valamilyen okból kifolyólag úgy gondolja, édibédi az, hogy ő majd kézből ad enni a medvének, mire az állat odakap és azonnal feldönti az embert. Innen hála Istennek nem az következett, hogy a medve rávetette magát az emberre, hanem ellenkezőleg, elugrott. És mit tesz az ember? (Huhh!) Feltápászkodik, jól láthatóan dühösen az állathoz vágja a kaját, majd hátat fordít neki és elsétál.

Legalább három olyan pillanat van az alig 20 másodperces jelenet során, amikor nagyon nagy baj történhetett volna. És ismét elnézést kérünk, de tényleg: ilyenkor jön az, hogy az ember zsigerből a medvének kezd drukkolni, egy kósza szemvillanásnyi időre.

A széles Dunán is karambol lesz abból, ha a sofőr (kormányos) iszik

A Călărași megyei rendőrséget azzal riasztották vasárnap hajnalban, hogy egy vízi jármű sodródik lefele a Dunán, rajta öt emberrel.

Az illetékes rendőri alakulat természetesen azonnal a helyszínre, azaz a folyam közepére siklott és elkezdte a vizsgálódást. A következő történet kerekedett ki a részletek alapján.

Öt vidám polgár sétahajókázni indult a nagy Dunán. Ami remek dolog. Viszont a közlekedési szabályok szerint a sofőrnek határozottan tilos inni. Na de a hajókázás más dolog, nem? Meg hát a Duna is jó széles. És nem olyan nagy rajta a forgalom, na. Tehát ittak a jóemberek. A kormányos is.

És erre mi történt? A vicces az egészben az, hogy nem két közlekedő vízi jármű ütközött, hanem a sétahajókázók (johohó, meg egy üveg rum!) nekihajókáztak egy kikötött uszálynak. Hiába széles a Duna, na ja.

Az ütközés következtében egytől egyik mindannyian megsérültek. Első lépésben tehát elvitték őket kezelésre. A második lépésben pedig bűnügyi eljárás is indult (feltehetően a kormányos ellen), gondatlanságból elkövetett testi sértés vádjával.

Elhunyt egy nagyra becsült akadémikus tudós… aki a kommunista rendszer nagyra becsült besúgója is volt

Constantin Bălăceanu Stolnici úr 1923. július 6-án született Bukarestben. Tehát idén töltötte századik életévét. Szép kort ért meg. Vasárnap, augusztus 20-án hunyt el.

Na de miért hír ez számunkra? Idős tudós eredményekben gazdag, hosszú élete végéhez ért.

Bălăceanu Stolnici úr szédületes tudományos karriert futott be hosszú élete során. Alapszakmáját tekintve ideggyógyász volt. Aztán a Román Akadémia tiszteletbeli tagja, a Román Tudományos Akadémia tagja, a Román Orvostudományi Akadémia tagja és nagyon sok egyéb jeles intézmény tagja lett.

Igen ám, de 2007-ben felröppent a hír (amelyet aztán a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács, a CNSAS is igazolt), hogy az akadémikus úr a kommunista titkosrendőrség, a szekuritáté buzgó besúgója volt. 1965-től 1989-ig. Egyes források szerint a román Szabad Európa rádió elleni kommunista hadjáratban is vaskosan benne volt a keze. Laurențiu (Lőrinc) fedőnéven írta jelentéseit, melynek fejében pénzt, vízumokat és szakmai előmenetelt kapott a rezsimtől.

Félreértés ne essék: nagyon árnyaltan kell kezelni a kommunista besúgók ügyét, hiszen szövevényes ügyről van szó. Viszont valamiképpen kezelni kell. Kellett volna. Mert azért az nem vet olyan jó fényt, például a legfőbb román tudományos fórumra (a Román Akadémiára) gondolunk, hogy tagjai közt notórius besúgók voltak (vannak?).

Persze, van a másik megoldás is. Megvárjuk, amíg az illető ex-besúgó elhalálozik. És a kényes-kínos ügy „magától” megszűnik. Úgy tűnik, a hazai politikai elit a második megoldást választotta.