Élesedik a helyzet: a PSD lemondási ultimátumot vágott Ilie Bolojan fejéhez…

A csütörtöki szent napon Claudiu Manda, a PSD főtitkára mikrofon elé ült és ultimátumot vágott Ilie Bolojan miniszterelnök fejéhez.

Ezek szerint amennyiben hétfőig, azaz április 20-ig Bolojan úr nem szedi a sátorfáját és megy szépen haza, akkor a PSD szavazásra fogja bocsátani a kilépését a kormányból. És amennyiben a többség nem szavazza meg a további bizalmat a miniszterelnöknek, akkor a PSD miniszterei kivonulnak. És kész.

Manda úr elmondta, hogy ők nem ilyen feltételek mellett vállalták a koalíciós kormányzást. A PSD a kezdetek kezdetén világosan leszögezte, hogy a kormányzásban való részvételnek van két alapvető feltétele: az egyik, hogy ne csökkenjen a lakosság vásárlóereje, a másik pedig, hogy ne csökkenjenek a befektetések. Mindkettő csökkent. Az emberek szegényebbek lettek. És ez elfogadhatatlan.

Az április 20-i szavazásra visszatérve Manda úr kifejtette: amennyiben a többség Bolojan úr ellen szavaz, az lenne a korrekt, ha a miniszterelnök szépen beletörődne a dologba. Ha viszont ragaszkodik a székéhez, akkor olyan 48–72 órára rá (ez két–három napot jelent, de Manda úr szemmel láthatólag kedveli a drámai formulákat) a PSD kilép a koalícióból. Aztán lássa Bolojan úr, mit csinál. Mert a maga részéről kétli, hogy az USR és az RMDSZ beleragadna egy kisebbségi kormányzatba.

Röviden: úgy tűnik, a PSD (Grindeanu úrral az élen) nem adja fel: az a párt, amelyik alaposan kivette a részét abból, hogy az ország gazdasága a béka segge alá került, továbbra is eljátssza a nép megmentőjének szerepét. Ráadásul elég átlátszó módon.

Bolojan úr egyébként megüzente: esze ágában sincs lelépni.

A pillanatnyi politikai helyzet igazán nem mondható rózsásnak ebben a mioritikus paradicsomban, melynek neve Románia. Az állam csődközeli állapotban, a gazdaság egy kehes tevéhez hasonítható, ráadásul itt van ez a lassan szappanoperaként elnyúló politikai válságcirkusz is.

Ilyen körülmények között készíttetett a Digi24 tévéadó egy felmérést többek között arról, kit is szeretne a nép miniszterelnöknek látni Romániában. A kérdezőbiztosok 1187 szavazópolgárt kérdeztek meg április 1. és 10. között.

Tessék csak megfogózni, a legtöbben (a megkérdezettek 26,2%-a) azt mondták: nem tudják. Ebből akár arra is lehet következtetni, hogy a román választópolgárok legnagyobb része magasról tesz arra, hogy milyen politikus a kormány feje. Legalábbis a jelen pillanatban.

A második helynek örülhetünk, már amennyiben egy konkrét ember futott be. Annak kevésbé, hogy a megkérdezettek 20,9%-a George Simion urat látná szívesen a miniszterelnöki bársonyszékben. (Persze, lehet, nem kell túlaggódni, a demokrácia nevében majd jön a CCR, a SRI vagy valaki és törli a választásokat, mert ilyen egy igazi demokrácia.)

Ilie Bolojan urat sem utálják nagyon a választópolgárok: az övé a harmadik befutó hely, 16,2%-kal. A további helyezések: egy technokrata (14,7%), a megkérdezett nem követi a politikát (8,4%), más opciók (5,4%), a PSD-s Sorin Grindeanu (4,7%), a handabandás Călin Georgescu (2,5%), a viccnek-is-rossz Victor Ponta (0,8%), végül egy másik AUR-os úr, Petrișor Peiu (0,2%).

Igazán figyelemre méltó, hogy az egy ideje igen hangosan tiltakozó, bíráló, fenyegetőző Sorin Grindeanu gyakorlatilag belesimul a futottak még kategóriába.

Ugyanakkor enyhén szólva aggasztó, hogy a mindenféle baj okán egyre dühösebb választópolgárok első számú konkrét opciója továbbra is a vérnackó George Simion.

Jártak már Kisiklódon, kedves Olvasók? Igazán bájos falucska Kolozs megyében, Szamosújvártól bő 10 kilométerre, a Szamos jobb partján, Bonchidától egy jó ugrásra. Két színésznőt is adott a magyar színházi világnak: itt született Kiss Ilona (aki még a híres Szabó családban is játszott) és Krizsovánszky Szidónia (nem mellesleg Nagy Olga írónő, néprajzkutató leánya).

Újabban még egy dologról híres Kisiklód. Április idusán este olyan tizenegy óra tájt egy helybeli lakos látta ám, hogy egy medve kényelmesen sétál az utcán. Tehát, nem rohan, nem menekül, nem szalad, hanem sétál, cammog, andalog. A polgár által készített videófelvételen a háttérben kutyaugatás is hallatszik, de a vadállatot szemmel láthatólag nem érdekli a dolog. Nyugodtan promenádozik az ember közvetlen közelében.

És hát persze, hogy veszélyes. Hiába mondják az okosok, hogy a medve nem bánt, ha az ember tudja, hogy bánjon vele. Nem lehet mindenkitől elvárni (például egy idős, rövidlátó hölgytől), hogy nagydoktorija legyen medveriasztásból.

Tehát, miközben a társadalom egy része körömszakadtáig óvja a medvéket, az állam növeli ugyan a kilövési kvótát, de messze nem a szükséges mértékben, a vadállatok egyre több olyan helyen bukkannak fel, ahol emberemlékezet óta plüssmacin kívül medvét nem látott senki.

És ez baj. Nem is kicsi.