Botrány: a titkosszolgálatok legalább tíz évig könyékig turkáltak az igazságszolgáltatásban

A Bírák Romániai Szövetsége (UNJR) közzétett egy dokumentumot, amely közvetlenül bizonyítja, hogy több titkosszolgálat, különösen a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) éveken át aktívan és közvetlenül részt vett a korrupcióellenes bűnüldöző szervek munkájában.

Az alkotmánybíróság 2016 februárjában úgy döntött, hogy az alaptörvénnyel ellenkezik a büntetőjogi perrendtartás azon cikkelye, amely a nyomozati eljárás során végzett lehallgatásokra vonatkozik. A cikkely egyik bekezdése szerint „a megfigyelésre az ügyész ad utasítást, vagy elrendelheti, hogy azt a nyomozó hatóság, vagy a rendőrség szakemberei, vagy más állami szakszervek hajtsák végre.” A taláros testület szerint a „más állami szervek” kitétel nem alkotmányos, mivel nem elég világos, nem pontosítja ugyanis egyértelműen, hogy mely állami szervről van szó. A pontosításra azért volt szükség, mivel a joghézag nyomán semmisnek tekinthető volt minden olyan, lehallgatás útján szerzett bizonyíték, amelyet nem a törvényben konkrétan megnevezett állami szervek gyűjtöttek be. Ennek a legnagyobb károsultja a korrupcióellenes ügyészség (DNA) lett volna, mivel a korrupciós ügyekben végzett nyomozások során rendszerint a SRI által végzett lehallgatások nyomán jutottak terhelő bizonyítékokhoz.

Noha az alkotmánybírósági döntést követően módosították a perrendtartást, ezzel pedig megnyirbálták a SRI korábbi jogkörét, az UNJR által most közzétett dokumentum arra vet fényt, hogy

a titkosszolgálatok éveken át a törvényes jogkörükön kívül is bőven dolgoztak,

s hogy a legfőbb nemzetbiztonsági testület, a CSAT ebben titokban segített nekik.

A bomba 2015 tavaszán robbant, amikor a SRI jogi főosztályának egykori vezetője (azóta főtitkára), Dumitru Dumbravă úgy fogalmazott, hogy a hírszerző szolgálat számára az igazságügy „taktikai terület”. Mivel azt sugallta, hogy a SRI aktívan részt vesz az igazságszolgáltatásban, a kijelentés rögtön visszhangra talált a nyilvánosságban.

A hangulatot tovább fokozta, hogy a Legfelső Igazságügyi Tanács (CSM) egyik tagja, Horaţiu Dumbravă bíró nem kapott választ a még 2014-ben megfogalmazott kérésére azzal kapcsolatban, hogy tegyék közzé az igazságügy területén is aktív titkosszolgálati dolgozók számát. Végül a CSAT 2016 januárjában válaszolt a kérésre és azt állította, hogy a bírák és ügyészek között nincsenek beépített SRI-ügynökök.

Csakhogy az UNJR-t ez nem nyugtatta meg, mivel azt gyanította, hogy a CSAT – amelynek nincs jogalkotási hatásköre – által kiadott titkos utasítások nyomán a SRI-nek olyan jogköre van, amely túlmutat a törvényes kereteken.

Az UNJR által közzétett dokumentum a CSAT 2016. februári válasza a bírói szövetség megkeresésére. Azt egyelőre nem tudni, hogy az UNJR miért éppen most döntött úgy, hogy közzéteszi a választ.

A CSAT válaszából kiderül, hogy a testület

a korrupciót nemzetbiztonsági kockázattá nyilvánította még 2005-ben,

mivel a SRI tevékenységét szabályozó 1990/51-es törvény nem számolt azzal, hogy a korrupció a jelenlegi méreteket ölti. Ezzel az a gond, hogy a törvény módosításának szorgalmazása (vagyis az alkotmányos út) helyett a CSAT inkább azt a módszert választotta, hogy a nemzetbiztonság nevében titkos (és így a jogállamisággal homlokegyenest ellenkező) utasításokkal ruházza fel extra jogkörrel a SRI-t, amely aztán a felhatalmazás nyomán végezhette például a lehallgatásokat.

„Ez a megoldás, vagyis a törvényes előírások kiegészítése titkos döntésekkel, veszélyes precedenst jelent a jogállamiság szempontjából, mivel megakadályozza, hogy a polgárok tudomást szerezzenek az állami intézmények valós jogköréről” – állapítja meg az UNJR.

Később ez (vagyis a korrupció mint nemzetbiztonsági kockázat) bekerült a 2013-ben elfogadott Nemzeti védelmi stratégiába is, a Hírszerzési stratégia pedig a SRI egyik fő tevékenységi területeként szabta meg, hogy vegyen részt a politikai döntéseket is befolyásoló magas szintű korrupció leleplezésében. Ebbe az is beletartozott, hogy

a SRI akadályozza meg a korrupt személyek köztisztségbe kerülését.

Ezzel az a gond – mondja az UNJR –, hogy a SRI jogerős bírósági ítélet nélkül minősíthetett bárkit „korrupt személynek”. A CSAT gyakorlatilag szabad kezet adott a SRI-nek, hogy belátása szerint, a büntetőjogi procedúrák szabta korlátok, például bírói jóváhagyás nélkül is lehallgasson személyeket pusztán annak alapján, hogy saját hatáskörben korruptnak találta. Ráadásul az érintett személy nem tudhatta meg, hogy mi van a róla szóló titkosszolgálati jelentésben, így védekezni sem tudott ellene. Az UNJR azt gyanítja, hogy ezek a titkosszolgálati eljárások az igazságszolgáltatás vezető tisztségeibe való kinevezéseket is érintették. Ezzel kapcsolatban a bírói szövetség Klaus Iohannis államfőhöz, a CSAT elnökéhez is tisztázásért folyamodott, de nem kapott világos választ.

A CSAT válaszából az is kiderül, hogy a korrupcióellenes harcban „vegyes csoportok” dolgoztak, vagyis

az ügyészek mellett a SRI dolgozói is részt vettek a bűnvádi tevékenységben

– ennek pedig semmilyen törvényes alapja nincs. Amikor az UNJR a vegyes csoportok összetételéről, hatásköréről és munkamódszereiről érdeklődött, elutasító választ kapott azzal a megjegyzéssel, hogy a kért információk titkosak.

Az UNJR összegzésképpen megállapítja, hogy ez a helyzet rendkívül aggasztó, mivel azt mutatja, hogy az ország és lakóinak sorsát a jogállamiság keretein jóval túllépő titkos döntések befolyásolják. A bírói szövetség egyben szorgalmazza a titkosszolgálatok és az igazságszolgáltatás viszonyának részletekbe menő tisztázását.