„A zenénk alapvetően rock, szóval van rá esély, hogy összeszedjünk egy-két rajongót” – Mock Surprise-interjú

Bevalljuk őszintén, rég hallottunk ennyire erős, izgalmas zenei megoldásokkal telepakolt bemutatkozó hanganyagot, mint amit a nagyváradi Mock Surprise nevű rockzenekar dobott össze. Azt már csak úgy mellékesen említjük, hogy a progresszív rockos elemektől a Radiohead-féle lebegéseken át sok mindent megidéző Sorry, Amoria… című négydalos EP egy tinédzserekből álló banda munkáját dicséri. Nem is volt kérdés, hogy megkeressük a társulatot pár kérdéssel, melyekre a zenekar dobosa, Rázmán Botond válaszolt. Augusztus végén jelent meg a zenekar első kiadványa, amelyről első hallgatásra is az ugrik be az embernek, hogy több évnyi munka és próbatermi izzadás van mögötte. Kíváncsi lennék: mióta zenél együtt, ebben a felállásban a Mock Surprise? Napra pontosan tudjuk a dátumot: 2019. szeptember 11-én van a hivatalos szülinapunk, viszont a történetnek előélete is van: Molnár Dávid basszusgitárossal akkor már több mint egy fél éve zenélgettünk együtt. Aztán csodával határos módon egy Facebook-hirdetés révén találtunk rá Tóth-Fábián Tamásra, aki a zenekar gitárosa és háttérvokál-felelőse. Az első énekesünkkel kezdtünk el számokat írni és volt is pár fellépésünk, de ő 2020 tavaszán kilépett a bandából. Akkor csatlakozott hozzánk Bökös Rose Tímea, és megszületett a jelenlegi felállás. Van egy szinte kötelező kérdés az efféle bemutatkozó interjúkban: a zenekarnév-választásról mit kell tudnunk? A nevünket hosszas keresgélés után találtuk meg egy Porcupine Tree-dal szövegében. Eredetileg a tinédzserek által gyakran érzett apátiára, életuntságra utal, de vonatkozhat a napjainkban olyan gyakori állandó képmutatásra, vagy az újítás, eredetiség lehetetlenségére a mai zenei világban.

Meglehetősen eklektikus az első hanganyagotok, azonnal beugrik az embernek a hallgatása közben, hogy alapból jó ízlésű társasággal van dolga, semmiképp nem olyan társaságról, akik a kereskedelmi rádiók zenei műsorain nőttek fel. Nyitottak vagyunk, tényleg bármi jöhet! Tomi Madonnán és a Pink Floydon nőtt fel, most nagy Jacob Collier- és Jack White-fan. Rose régi kedvencei Enya és az Abba, jelenleg bármi bejön neki, ami rock, funk vagy diszkó. Dávid főleg jazzet hallgat (Charles Mingus, Jaco Pastorius), de szereti a rockot és a klasszikus zenét is. Boti kedvencei a Tool, Sophie, a Yes és a Meshuggah; főleg régi progresszív rockon és 90-es évekbeli alternatív zenén nőtt fel. Mind nagyon szeretjük a Black Midi-t, a Sorry-t, a King Gizzard and the Lizard Wizardot, és imádjuk a Radioheadet. Mikor mutatkoztatok be először közönség előtt? Az első koncertünk még 2019 telén volt, egy jótékonysági eseményen. Akkor még nem voltak saját dalaink, csak feldolgozásokat játszottunk, de elég jó volt a fogadtatás. A jelenlegi felállással sajnos még alig volt lehetőségünk fellépni, viszont a legutóbbi, lemezbemutató koncert nagyon jól sikerült! Elég sokan eljöttek, és rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk utána.

Stúdióban a Mock Suprise

Hogyan állt össze a repertoár, illetve az augusztusban megjelent első minialbum? A számok főleg közös jammelés útján születtek, miután pedig kialakult az adott dal struktúrája, addig csiszolgattuk, amíg meg voltunk vele elégedve. A dalszövegek és a melódiák jöttek utoljára. A felvételeket nagyrészt otthon készítettük, kivéve a dobokat, amiket egy stúdióban rögzítettünk. Mit gondoltok, az általatok képviselt zenei világgal hol a helyetek az erdélyi szcénán? Hát… A zenénk alapvetően rock, szóval van rá némi esély, hogy összeszedjünk egy-két rajongót. De a jelenlegi erdélyi mainstreamtől aligha állhatnánk távolabb. Ennek is megvan a maga sármja. És egyelőre még tinik vagyunk, nem a pénzért csináljuk, szóval egy nagyon sikeres pop-rock kislemezre sajnos még várni kell! A külföldön való bemutatkozás pedig kétségkívül jó lenne. De talán még jobb lenne előbb itthon bemutatkozni. Milyen tervekkel készültök az elkövetkező időszakra? Már ha egyáltalán lehet tervezni ezekben a zűrös időkben... Szeretnénk új dalokat írni. Kísérletezni akarunk különböző módszerekkel, megközelítésekkel, minél demokratikusabbá és hatékonyabbá akarjuk tenni a dalszerzés folyamatát. Ezen kívül persze jó lenne minél többet koncertezni... Talán erre vágyunk a legjobban. Remélhetőleg jövőre összejön!