Az újrajátszott államelnök-választásnak már halálos áldozata is van…

A romániai elnökválasztások második fordulóját megelőző mocskos kampány, a tétek folyamatos emelése, a választópolgárok riogatása – lásd például: ha a rossz jelölt nyer, Románia alászáll a poklokra – meghozták az eredményt: vasárnap délután négy óra tájt az összesített választási rszvételi arány olyan 47% körül jár, ami azt jelenti, hogy eddig kábé 8,5 millió szavazópolgár adta le a voksát. Ami szép szám, és persze folyamatosan nő, ahogy telik a nap. A részvételi arány alakulását itt lehet követni.

Az elmúlt időszak (nyugodtan ideszámíthatjuk a tavaly novemberi lefújt első elnökválasztás óta eltelt hónapokat is) olyan feszültségeket, stresszt eredményezett, amely egyes (hála Istennek ritka) esetekben végzetesnek bizonyult.

Az egyik iyen rendkívüli eset a Mehedinți megyei Burila Mare településen történt: vasárnap reggel egy helyi lakos besétált a szavazókörzetbe, hogy rátegye a pecsétet az általa preferált elnökjelöltre. A 75 éves férfi azonban váratlanul rosszul lett a szavazófülkében.

A személyzet azonnal a polgár segítségére sietett, illetve riasztotta a mentőszolgálatot, amely pillanatok alatt meg is érkezett, a rendőség kíséretében. A választási folyamatot értelemszerűen felfüggesztették, amíg a mentősök végezték a dolgukat. Azaz hogy végezték volna, mivel sajnálatos módon csak a halál beálltát tudták megállapítani az élesztési procedúrák dacára.

Úgyhogy elmondható: ennek az államelnök-választásnak már halálos áldozata is van…

Ahogy az ilyenkor lenni szokott, az igazán fontos emberek korán reggel, esetleg délelőtt leadták szavazatukat, hogy jó példát mutassanak a választópolgároknak. Például Nicușor Dan független elnökjelölt úr a szülővárosában, Fogarason ment el szavazni és – ez is szokásban van minálunk – szólt is a néphez. Azt mondta, többek közt, hogy nincs két Románia, a nagy- s a kisvárosoké, csak egy Románia van. Ebben nagyon nem értünk egyet, de hát mi mást mondhatott volna a jóember.

George Simion ellenjelölt úr Călin Georgescu volt elnökjelölt úr társaságában érkezett szavazni, éltek is alkotmányos jogukkal mindketten, viszont már odabent a szavazókörzetben elkapta őket a nyilatkozhatnék, de nagyon. Ám a vonatkozó szabály szerint a szavazókörzetben nyilatkozni, interjút adni tilos. Ennek értelmében egy rendőr szépen kiutasította a dinamikus párost a szavazókörzetből. Simion ellenjelölt úr nemtetszését fejezte ki, ám cirkusz, videózás, szitkozódás nem történt, a két jóember szépen elkotródott.

Románia talán legkevésbé szimpatikus elnöke (ki hitte volna, hogy ezt egyszer leírjuk, hiszen bő 10 évvel ezelőtt reménykedtünk abban, hogy na, ha Románia államelnöke szász, hát az csak jó lehet… nos, nem lett jó), jelenleg már csak szimplán Klaus Ionopothivanoc Iohannis szavazópolgár is az urna elé járult a vasárnapi szent napon. Persze csak lassan, megfontoltan, ahogy mindig is szokta, majdnem délben. És aztán elmondta, hogy az utóbbi években (értsd, amikor ő elnök volt), Románia nagyon szépen fejlődött. Hát persze. És Romániát Európa, az egész világ tiszteli. És ennek így is kell maradnia. Na de ahhoz szavazni kell. És ez a szavazás erről szól: marad-e Románia a jó úton, vagy kisiklik.

Régen ilyesmi nem fordult elő. Legalábbis az ügyeletes szerkesztő nem emlékszik hasonló esetre. Tessék elképzelni Temesvárt. Megvan? Szép tágas utcák, terek, civilizáció, tisztaság, ilyenek. És akkor képzeljük oda magunkat, mondjuk szombaton este. Az egyik szép, tágas, tiszta temesvári utcára. És váratlanul azt látjuk, hogy megjelenik egy hölgy és… bankókat kezd szórni szanaszét. Nem lejt, eurót. És nem keveset, hanem sokat. A később nyilvánosságra kerülő információk szerint összesen 13 000 eurót eresztett szélnek a hölgy.

Az arra járók természetesen értetlenül (ha tetszik, leesett állal) bámulták a jelenetet, aztán – mivel Temesvár egy rendes város – elkezdték összeszedni a bankókat, amelyeket a szél valóban fújdogált, de nem tették zsebre, hanem visszaadták őket tulajdonosának. A bizarr helyzet tehát megoldódott anélkül, hogy rendőrt kellett volna hívni.

Végül a rejtélyre is fény derült: a pénzdobáló hölgy azért tette, amit tett, mert összeveszett a lányával. Tanulság: kár veszekedni, né, mi lehet belőle…