Ahol a gyalogos lesz az úr – élhetőbb térré alakítják Erdély egyik leghíresebb utcáját

Osztott térként (shared space) képzeli el a kolozsvári Farkas (Mihail Kogălniceanu) utcát a polgármesteri hivatal tervpályázatának győztese, a Mossfern építészeti iroda. Macalik Arnold építész, az irodaház képviselője szerint ezt a felújítás után többet fogjuk használni. A nyertes építészcsapat – Lázár Csaba, Perju Mădălina Simona, Macalik Arnold, Vass Dániel, Pop Vlad Bogdan, Vajna Botond Szilárd, Molnár Attila, Szilágyi-Bartha József – minimális beavatkozással az utcában lévő értékek kiemelésére, a történelmi, bensőséges jellegre összpontosított.

„Ebbe az utcába jártam iskolába 12 évet. Itt lettem szerelmes, ide jártam csókolózni, itt is laktam,

a Farkas utcai templomra nyílt az ablakom. Ezek mind számítanak.” Ismeri a monográfiáját – írója, Vincze Zoltán történész tanára volt –, de szakmai szempontból is foglalkozott már vele. „Húsz éve a bukaresti egyetem végzőseként diplomamunkámban az volt a célom, hogy a Farkas utcát elemezzem, és nagyjából ne tervezzek semmit. Akkor, amikor nagyon tervezős volt a román építészeti iskola. És ezt a tanáraim megértették és felkarolták” – emlékezik vissza Macalik Arnold. Húsz év után újra jött egy ilyen feladat.

A projekt eredményességéhez nagyban hozzájárult, hogy el tudtak távolodni ettől a személyes szinttől, mondja, ez fiatal, nem kolozsvári születésű kollégáinak az érdeme. „Megmodelleztük virtuálisan az egész utcát, házról házra, ablakpárkányról ablakpárkányra. Nagyon komolyan vettük az épített örökségi részét, feltérképeztük, hogy az adott térben mindenféle tárgyi javaslatunkat ki tudjuk próbálni. Lássuk, érzékeljük a mai virtuális modellezési eszközökkel” – magyarázza.

„Ha megnézzük, hogy miből áll a Farkas utca: készen van. Ez félévezredes történelmi rétegződés, gazdag miliő, amin nem kell sokat gondolkodni, hanem nagyon finoman, alázattal hozzányúlni. Persze, élni kell benne, össze kell hangolni a mai rendeltetésszerű használattal.” És ezáltal létrejöhet egy rég áhított újabb köztér, fórum, melyet nem csak az év pár napján – a Kolozsvári Magyar Napok idején – lakhat be a kolozsvári közösség.

Ennek első lépése a parkolási lehetőség felszámolása

– ez nem tervezési, hanem politikai döntés, amit a városvezetés úgy tűnik, hogy meghozott.

„Ha azt mondom, hogy kirekesztettem az autókat, legyen úgy. És akit beengedek, az éves járulékot fizet. Nem lesz sokaknak kedve hozzá” – véli a szakember, aki szerint csak így tudják visszahódítani a gyalogosok a teret, amitől Kolozsváron még messze állunk. Ehhez a Báthory gimnázium alsó tagozatába járó gyerekek szüleinek el kell magyarázni, hogy nem parkolhatnak a Szent Jóska (a Báthory–Apor Szeminárium, más nevén Szent József Fiúnevelde) udvarán. És a Babeș–Bolyai Tudományegyetem rektora, tanárai sem hajthatnak csak úgy be a főépület elé: pár lépést tenniük kell a legközelebbi parkolóháztól, ki kell fizetniük a parkolóhelyet.

A piarista templom előtti parkolót felszámolják.

Kezdődhet az ugróiskola!

„Ez az utca úgy alakult” – mutat rá a Farkas utca rétegződésére a tervező, aki szerint minden, több száz éves története során lerakódott réteget komolyan kell venni. Volt, amikor egy fa sem volt benne – Veress Ferenc 19. századi fotói erről árulkodnak –, így a történelmi hűség jegyében „minden fát ki kellene borotválni”. A tervezők mégsem ezt tették – a hársfák már szerves tartozékai az utcának –, hanem a műemlékek jobb érvényesülését szem előtt tartva viszonyultak a meglévő zöld övezethez és újabb fák ültetését javasolták.

Az ugróiskolát eredetileg klerikusok játszották, a rituális játékot végül a gyermekvilág őrizte meg. Macalik Arnold szerint a Farkas utcai ugróiskolában a legnagyobb dobás kétségkívül Mátyás királyé: parancsára a várfal és az utca közepére beépült az általa patronált templom és ez lett a perspektíva végpontja. „Ez az ugróiskola vége, amit kereknek rajzolnak a gyerekek.”

Egyetem utca

Az első kockát is jelentő Egyetem utcában megmaradna a ma ismert autósforgalom, a Petőfi (Avram Iancu) utcából a Főtér (Universității) irányába, valószínűleg egy sávon. Erre a Király utcából kiforduló autók is rácsatlakoznának. „Ez változatlan marad, illetve van benne egy hatalmas változás: nincs aszfalt, háztól házig egyforma, nagy lapos kő, és az utca elején írja, hogy 20 kilométer/órás sebességgel lehet csak közlekedni. Ez olyan lassú, amely mellett bármely szülő elengedi a hatéves gyerekét, hogy nyugodtan menjen egyedül” – mondja Macalik Arnold.

Ez a shared space, osztott tér koncepció, melynek lényege, hogy használói toleránsak egymáshoz, megférnek egymás mellett. Lehet benne autóbusz, tűzoltókocsi, autós, biciklis és arra járó, fotózó kínai turista, ha lassan mennek, jól megférnek egymás mellett.

– magyarázza a tervező, aki szerint a járókelőknek kell majd a szabályok betartására inteniük a sietős autósokat is. Ugyanis a változtatások a sofőrök elkedvetlenítését is célozzák: itt csak annyira lassan haladhatnak, hogy nem éri meg behajtani.

Visszakerül eredeti helyére a Mária-oszlop

Az utcában kis terecske is helyet kapna: a jelenlegi parkoló területére, eredeti helyére kerülne vissza a régió egyik legszebb barokk alkotása, a Mária-oszlop. A 18. századi pestisjárvány idején készült fogadalmi szobor körül rég kis gömbakácok voltak, ezek a mostani terv szerint távolabb lennének egyfajta glóriát képezve, és a térre néhány gingko biloba fát is ültetnének.

A Mária-oszlop és a körülötte lévő barokk terecske a látványterv szerint.

A fogadalmi szobor jelenlegi helyén, a Szentpéteri templom mögötti zöld szigeten.

A jezsuita templomtól a Convictus Nobiliumig terjedő szakaszon ellenben nem lenne fa, hogy érvényesülhessenek a homlokzaton lévő barokk szobrok, melyekre ma alig lehet rálátni a fák koronájától. „Ez az egyetlen szakasz, mely megbír egy kicsit urbánosabb, barokkos, olaszosabb jelleget” – vallják a tervezők. Az Egyetem utca két végén, a Sebestyén-palota (Művész mozi) és New York (Continental) szálló előtti szakaszon, illetve a Tordai kapunál (a Petőfi utca felől) két oldalt továbbra is akácsor lenne.

A Farkas utca

Ha kivonulnak az autók, akkor tűnjenek el a járdák is és legyen egységes burkolata az utcának, javasolják a tervezők. „A 19. századi felvételeken látszik, hogy ez tölcséres kialakítású volt és az út közepén kanyarogtak a kis csatornák. Térjünk vissza erre. Egyrészt a történeti vetülete miatt, másrészt modern, használható megoldás. A tölcséres kialakítás azt hozhatja, hogy a homlokzatokra való rálátás is mélyebb pontról indul, jobban rávezet: meg tudom élni az utca terét”.

Most nem látszik, de ha elkezdődik az egyetemi év, az utca gyakorlatilag egy nagy és zsúfolt parkoló.

A jobb használhatóság érdekében nem csak kockakővel borítanák – az idős emberekre, babakocsis anyukákra is gondoltak –, hanem a Főtéren a Szent Mihály templom bejáratánál és a Bánffy-palota előtt használt nagyobb táblás gránitlapokkal. „Ez picit világosabb, nehezebben melegszik és rímel a nálunk meglévő mészkő lábazatokhoz” – mondja szakember, aki szerint ezáltal kerülnék az egész várost jellemző apró köves „bügyürgetést”.

A Farkas utca előnye, hogy nagyok benne a ritmusok, paloták, középületek sora alakítja, a járófelületek így illesztősáv nélkül elegánsan hozzázárhatók az épületlábazatokhoz. „A házak lábazatánál a nagyburkolatos járda lenne a nyitány, ami átváltana picit játékosabb határvonalakkal kockakőbe, és az út közepén újra nagytáblás folyókába alakulna, mely kicsit zegzugosan az egész utcát végigszelné. Az utca másik jellemzője, hogy elejétől végig van egy kétszázalékos lejtése.”

Az egyetem előtti tér

Az utca első „teresedése” az egyetem főépülete előtti, erre külön megoldást találtak. Építészeti szempontból már annak idején hatalmas robbanás volt, amikor beépítették a középkorú struktúrájú belvárosba az egyetem hatalmas, neoreneszánsz épületét hihetetlen tartásával. Bár megtörték a tömegét, ünnepélyes jellegét a szemközti paloták sora és az őket erősítő hársfasor ellensúlyozza.

„Ebbe a dialógusba próbáljuk visszahozni a korábbi állapotot: több fa kicsit rendezetlenebb formában, hogy a két front párbeszéde meglegyen.

A jelenlegi parkoló helyére, a fák közé a tervezők „utcai tantermet” javasolnak kőpadokkal, ahova kiülhetnek az egyetemisták, a közeli iskolák diákjai

és meghódíthatják a teret. A bejárat másik oldalán megmaradna az Erdélyi Iskola szobra, mely összecseng az Egyetemiek Háza 30-as évekbeli architektúrájával.

A BBTE főépülete előtti tér a látványterven: ide még a rektor sem parkolhat.

A templom előtti tér

„Az érdekes dobás az utca végén van, a református miliőben, a kollégium megújult épülete és a szemben lévő tanári házak párosában. Ha eltűnik az utca közepéről a helyét már évtizedek óta nem találó zöld rész, csodás térré fog összeállni” – mondja Macalik Arnold, aki szerint ez volt a terv „nehéz pontja”. Eszerint fákat ültetnének az utca közepére, kis ligetet alakítanának ki és megszüntetnék a burkolatokat.

– ecseteli, hiszen ez a megoldás történetiséget, kisvárosi jelleget kölcsönöz a helynek, amit a tervezők és a zsűri is helyénvalónak gondolt.

Az akadémiai könyvtár előtti részt szintén parkoló autók uralják.

A liget másik hozadéka, vallják a tervezők, hogy kicsit elfátyolozza a templomot, mely most csupaszul áll, miután a restauráláskor kivágták az előtte lévő fákat. „Ott van a hatalmas, kopasz homlokzat, hiányzik belőle a fátyolos többrétegűség. Kicsit nagy lett hirtelen és ha ezt egy utca hosszáig látom, nincs bennem meglepetés, „elfogy”, mire odaérek” – hangzik az indoklás.

A terv szerint a templomra az egyetem előtt még meglenne a rálátás, majd a ligetben „kicsit megáll az idő”, hogy aztán megjelenjen a Szent György-szobor és a „hatalmas csoda.” A ligethez kút is tartozna, utalva arra, hogy az utca két végén a református és jezsuita istenházával keresztelkedési hely is volt. Ez hangot is visz a térbe, hisz itt már nincs autóforgalom.

Az utca végében lévő református miliő a közepébe tervezett kis ligettel a látványterven.

Mellékutcák

A Farkas utcába ugyanis csak szakaszosan és rövid időre hajthatnak be az autók a mellékutcákon keresztül, a hurok közlekedési elv szerint. A Király utcából a Színház (Emmanuel de Martonne) utcán jönne be a forgalom, elfordulva a Farkas utcai templom irányába és a Minorita (Hermann Oberth) utcán fordulna vissza. A másik „hurok” a Sági László (Gaál Gábor) és Bethlen (Baba Novac) utca lenne.

A két „hurok” arra szolgálna, hogy a szülők elvihessék gyerekeiket a Farkas utcában lévő iskolákba.

A mellékutcák egységes teret alkotnának a Farkas és Egyetem utcával, ezt hangsúlyozandó ugyanolyan burkolattal borítanák. Kivéve a Bethlen utcát, melyet nemrég aszfaltoztak le és mivel uniós pályázat része, nem lehet beavatkozni. De „egyet fizet kettőt kap” alapon hozzátartozott a pályázathoz a Szabók bástyája és a várfal közüli tér is. A várfal közvetlen közelében lévő szakaszt rendeznék és egy újabb kijárást is kialakítanának rajta a Bethlen utcai tömbház és a várfalszakasz között.

A Kovács Dezső utca, ami az akadémiai könyvtár épülete „alatt” köti össze a Petőfi utcát a Farkas utcával.

Míg az akadémiai könyvtár előtti térre visszaültetnék a korábban kivágott fákat, a tervezők szerint nagy kihívás lesz a városvezetés számára a Petőfi utcába vezető Kovács Dezső utca rendezése, mely nem része a pályázatnak.

Ezzel szemben, bár nincs kapcsolata a Farkas utcával, a pályázati csomaghoz hozzákapcsolták a Bolyai utcát is. „Ez azért érdekes, mert a státusházak és a Bánffy-palota mögötti bérház hátsó homlokzata már szélesbített utcaképet hagy, míg a kezdeti és záró szakaszon maradt a keskenyebb rész. Bolyai János a nem euklidészi geometriával új világot alkotott, amiről keveset tudunk mi, kolozsváriak. Ennek leképezéseit valamilyen formában meg lehetne idézni a szülőháza előtti utcaszakaszon” – véli Macalik Arnold.

A tervezők az említett megoldások mellett úgy a fő, mint a mellékutcákban keresik a helyeket, ahol elfér egy pad és a világítással személyesebbé, élhetőbbé lehet tenni egy-egy szakaszt.

„Ha a városvezetés teszi a dolgát, meggyőződésem, hogy többet fogunk a Farkas utcába járni”

– összegez Macalik Arnold, aki szerint ezáltal megszűnhetne a jelenlegi hozzáállás, miszerint a Farkas utcában csupán Nagyboldogasszony és Szent István napja között „miénk a tér”.

Kérdésünkre, hogy a tervező cég mennyire tud beleszólni a kivitelezési folyamatba, kifejti: mivel közberuházásról van szó, kemények a szabályok. „Amit lerajzoltunk, tartanunk kell, és az önkormányzatnak is, amit vállalt” – jelenti ki. Az alapelvek le vannak szögezve, a szerződéskötés után következik a valószínűleg egyéves tervezési folyamat és szintén egyéves kivitelezési idő. De ezt megelőzően fontos lenne, hogy a polgármesteri hivatal megoldja az infrastrukturális kérdéseket, például a vízelvezetést, hogy ne maradjanak „elvarratlan szálak”.