Azt még értjük, hogy kerülhetnek ilyen alakok az egyetemekre. Azt azonban, ha megvernek, se értjük, hogy ragadhatnak ott.
Nem tudni, vajon Nostradamus jóslataival, a csillagok állásával, a számmisztikával, a tarottal, esetleg a Bucsecs-hegységi piramisokkal van-e szoros összefüggésben – bár az is lehet, hogy csupán az emberi elme rejtélyes és bolondos bakugrásairól van szó – de tény: időről időre feltűnik egy-egy lángelme a román szellemtörténet térképén, és váratlan kinyilatkoztatásokat tesz. Természetesen, szigorú tudományos adatokra alapozza őrülten rendszeres beszédét. Gheorghe Funar magisztert és társait már senkinek sem kell bemutatni.
Na de a legújabb váteszt igen. Annál is inkább, mert ez az ember nem a hazai mioritikus tájakon terjeszti az igét, hanem a moldovaiakon. Ő Andrei Groza, a moldovai Közigazgatási Akadémia főrektorhelyettese, a történelemtudomány doktorbácsija, előadótanár. Szóval nem akárki, a pedigréje szerint. Na kérem, ez az úr alaposan tanulmányozta a világ népeinek történelmét, ezen belül feltehetően az összes nyelvet, amelyet valaha ember beszélt ezen a sárgolyón, és arra a következtetésre jutott, hogy:
Hogy miképp jutott erre az eget rengető konklúzióra? Nagyon egyszerű, legalábbis szerinte. Az van, emberek, hogy a görög, latin, szanszkrit nyelveket sokkal (Értik? Sokkal!) később találták fel, mégpedig azért, hogy az uralkodók palotáiban legyenek olyan eszközök, amelyek segítségével az adminisztratív purparlékat le lehessen zavarni.
Igen ám, de a nép, az istenadta nép nem tudott se görögül, se latinul, se szanszkritül. Nem tudott az semmiféle elegáns palotai nyelven. Annak a nyelvnek, melynek segedelmével az istenadta nép a maga adminisztratív purparléit lezavarta, nem is volt neve. Névtelen nyelv volt. Egészen addig a pillanatig, amikor elnevezték, nyilván. Na és minek nevezték el? Ördögük van, eltalálták: hát románnak, naná! Ez a Bizánci Birodalomban történt, egészen pontosan. Sőt, a Bizánci Birodalom hivatalos neve valójában ez volt: Románia!
Minden világos, ugye? Jó, egy dolog nem egészen. Hogy a francba tudnak ilyen figurák egyetemi előadótanárok, rektorhelyettesek, doktorok lenni. Na, ez rohadtul nem világos!
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?
Tudta, hogy Emil Boc kiválóan versel magyarul Petőfi Sándor, József Attila vagy éppen Kosztolányi Dezső modorában? Erre tessék! (Naná, hogy pamflet.)
Ki kell menekíteni az ukrán határ menti Tulcea megyei Plauru falu lakóit az ukrán kikötői infrastruktúra elleni éjszakai orosz támadások után – derült ki hétfőn.
… jóformán neki se fogtak egy vasúti felüljárónak, máris összedőlt, elakadt a vonatközlekedés… akad olyan település Romániában, ahol folyóvíz nincs, de karácsonyi vásár naná, hogy van!
A ma éjjeli drónincidensről tájékoztató cikkünk posztja alatt több olvasónk is arról számolt be, hogy hangos zajra riadt fel szerdára virradóan. „Nagyon hangos volt, éjjel 2-kor arra ébredni, hogy gépek zúgnak a fejünk fölött!”
Romániának körülbelül 45 napig kellene kitartania egy Oroszországgal való nagyobb fegyveres konfliktus esetén, amíg a NATO-csapatok el nem érik a területét.
Eddig tizenöt embert evakuáltak a Tulcea megyei Plauru településről, miután az ukrán területeket ért orosz dróntámadások nyomán egy LPG-vel megrakott hajó kigyulladt hétfőn Izmajil ukrán város közelében.
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?