Azt még értjük, hogy kerülhetnek ilyen alakok az egyetemekre. Azt azonban, ha megvernek, se értjük, hogy ragadhatnak ott.
Nem tudni, vajon Nostradamus jóslataival, a csillagok állásával, a számmisztikával, a tarottal, esetleg a Bucsecs-hegységi piramisokkal van-e szoros összefüggésben – bár az is lehet, hogy csupán az emberi elme rejtélyes és bolondos bakugrásairól van szó – de tény: időről időre feltűnik egy-egy lángelme a román szellemtörténet térképén, és váratlan kinyilatkoztatásokat tesz. Természetesen, szigorú tudományos adatokra alapozza őrülten rendszeres beszédét. Gheorghe Funar magisztert és társait már senkinek sem kell bemutatni.
Na de a legújabb váteszt igen. Annál is inkább, mert ez az ember nem a hazai mioritikus tájakon terjeszti az igét, hanem a moldovaiakon. Ő Andrei Groza, a moldovai Közigazgatási Akadémia főrektorhelyettese, a történelemtudomány doktorbácsija, előadótanár. Szóval nem akárki, a pedigréje szerint. Na kérem, ez az úr alaposan tanulmányozta a világ népeinek történelmét, ezen belül feltehetően az összes nyelvet, amelyet valaha ember beszélt ezen a sárgolyón, és arra a következtetésre jutott, hogy:
Hogy miképp jutott erre az eget rengető konklúzióra? Nagyon egyszerű, legalábbis szerinte. Az van, emberek, hogy a görög, latin, szanszkrit nyelveket sokkal (Értik? Sokkal!) később találták fel, mégpedig azért, hogy az uralkodók palotáiban legyenek olyan eszközök, amelyek segítségével az adminisztratív purparlékat le lehessen zavarni.
Igen ám, de a nép, az istenadta nép nem tudott se görögül, se latinul, se szanszkritül. Nem tudott az semmiféle elegáns palotai nyelven. Annak a nyelvnek, melynek segedelmével az istenadta nép a maga adminisztratív purparléit lezavarta, nem is volt neve. Névtelen nyelv volt. Egészen addig a pillanatig, amikor elnevezték, nyilván. Na és minek nevezték el? Ördögük van, eltalálták: hát románnak, naná! Ez a Bizánci Birodalomban történt, egészen pontosan. Sőt, a Bizánci Birodalom hivatalos neve valójában ez volt: Románia!
Minden világos, ugye? Jó, egy dolog nem egészen. Hogy a francba tudnak ilyen figurák egyetemi előadótanárok, rektorhelyettesek, doktorok lenni. Na, ez rohadtul nem világos!
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
Mintegy 21 ezer külföldi állampolgár él Kolozs megyében, közülük több mint 14 ezren az Európai Unión kívüli országokból érkeztek. A vendégmunkások egy része már a családját is Romániába hozná, és hosszú távon itt képzeli el a jövőjét.
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
Súlyos vasúti baleset történt csütörtökön délután a Tusnád községi Csíkverebesen, a vasúti megálló közelében. Egy motorkerékpár ütközött egy vonattal, a balesetben két fiatal fiú vesztette életét.
Az elmúlt napokban egy emberként mozdult meg a kalotaszegi közösség, hogy segítsen egy közel kétéves, daganatos betegséggel küzdő körösfői kisfiúnak, akinek egy barcelonai kórházban most esélye lehet a gyógyulásra.
Egy 16 és egy 17 éves fiatal vesztette életét a csütörtök délutáni csíkverebesi vonatbalesetben, mindketten Tusnád községből származtak.
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.