Túl a sikeren

A Fidesznek megszavazott toronymagas bizalommal a külhoniak is hozzájárultak a nemzeti oldal sikeréhez, a baloldalon azonban tudhatnák, egyetlen cseppet a folyóból nem szokás kárhoztatni az árvízért.

Minden balliberális vádaskodás, fröcsögés, minden áleurópai demagógia, minden kvázi-demokrata handabanda dacára a nemzeti erők kétharmaddal győztek a vasárnapi választáson.

Készítenék már a pofozógépet azok, akik épp tíz éve egy gyászos emlékű decemberi napon csaptak arcul, és már az urnazárás estéjén is szóltak, hogy ugyanúgy készülnek folytatni a parlamenten kívüli politikai sárdobálást, mint tették az előző ciklusban is?

Baloldali kihívóik nemhogy legyőzni nem tudták, de meg se szorították a Fideszt. Társadalmi érdeklődés hiányában elmaradt a kormányváltás.

Ezúttal nem a szemlélődő, az arénán kívülre szorult szurkoló szerepét szánták nekünk: magunk is részt vehettünk a voksoláson, beleszólhattunk a nemzet sorsának alakításába.

Én tudom, hogy mink iten öszevisza beszélünk, meg még házasodunk is. Meg nem járunk magyar iskolába. Meg nem tudunk rendesen magyarul beszélni.

Besöpörte, amit besöpörhetett: úgy nyerte meg a Fidesz az országggyűlési választásokat, hogy bár 700 ezer szavazatot vesztett 2010-hez képest, még a kétharmados többség is összejöhet.

Úgy tűnik, a négy éve kétharmados többséggel elzavart politikusok „reciklálása" egyelőre olyan eredménnyel jár, mint amikor a sebesült, földön heverő cowboy úgy próbál „segíteni" magán, hogy belelő a saját lábába.

Nagy tétje van a vasárnapi magyarországi választásoknak számunkra is, hiszen mi egy erős, lüktető gazdaságú, Európában tekintélynek örvendő anyaország jövőjében vagyunk érdekeltek, szavazatunkkal ehhez szeretnénk hozzájárulni.

Ezek a sztereotípiák nem a határon túli magyarokról szólnak, nem az ő érdekeiket szolgálják, nem az ő önértelmezésüket és identitásukat mutatják be, ők ugyanis csak ürügyként szolgálnak budapesti politikai közösségek megkovácsolásához.

Hiszen látjuk: trükkökért, apróbb-nagyobb csalásokért nem mennek a szomszédba.

Legfeljebb egy mandátumot bírnak összeszavazni a külhoni állampolgárok a magyarországi választásokon. Persze a Fidesznek. A Political Capital kiszámolta.

Mintegy száz évet kellett várni, hogy a mesterségesen meghúzott határokon túl rekedt magyarok végre minimális erőfeszítéssel mindössze néhány hónap alatt hozzájussanak a magyar állampolgársághoz, a Budapesten kiállított személyazonossági igazolvány birtokában pedig közjogilag is a magyar nemzethez tartozzanak.

Már eddig is kampánytéma volt, és várhatóan az is marad, hogy miért szavazhatnak a határon túl élő magyarok.

Magyarország lakosságának a kettős állampolgársághoz való viszonya szociológiai szempontból semmit sem változott a 2004. december 5-i népszavazáshoz képest, vallja Kiss Tamás. A szociológus szerint eközben az erdélyiek nagy számban vesznek majd részt az anyaországi választásokon.

A jelek szerint többnyire a román postán múlik, hogy maradéktalanul élhetnek-e az erdélyi magyarok a második Orbán-kormány által megadott szavazati jogukkal az április 6-i országgyűlési választásokon.

Amikor saját egyéni képviselőt vagy képviselőket küldünk majd az Országgyűlésbe, akkor valóban kiteljesedik a politikai nemzetegyesítés.