// 2025. július 16., szerda // Valter

Vagy nekiállunk tanulni, vagy otthon maradunk az egész történelem idejére

// HIRDETÉS

A román nép sosem állt neki tanulni. Állandóan ünnepelt valamit. Hol a roppant szerencséjét, hol azt, hogy épp megállított egy idegen erőt. És most itt áll. Sabin Gherman írása.

Jelen szöveg a Newsweek oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Éveken keresztül falhoz vágjanak az ezekhez hasonlók, közel álljunk szabadságaink elvesztéséhez, elgázosítsanak a Győzelem (Victoriei) téren, mi pedig otthon maradjunk a szavazás napján, nos, ez valami mást is mutat az egyszerű statisztikán kívül: valami hiba lehet ennek a „vendégszerető”, „trákok közül a legbátrabb és legigazságosabb”, „költőnek született” bla-bla-bla nép DNS-ében?

A románok kevesebb, mint fele úgy véli, hogy a szabadságjogok feleslegesek? Meg azt, hogy a tavalyi augusztus 10-e egyfajta „segget csinálunk a szánkból” volt, a behódolás ismert ferde logikája szerint?

Még csodálkozunk, hogy egyesek, sokan,

még mindig Ceauşescu után sóvárognak, aki „lakást és munkát adott az embereknek”?

Itt már nem a PSD-ről és Dănciláról van szó, hanem a mi törekvéseinkről: a saját munkánkból akarunk érvényesülni vagy az állam adjon nekünk? Képzett, saját karrierrel rendelkező vezetőket akarunk vagy analfabétákat, akik még egy lapról olvasva is csak makogni tudnak?

Cseréljük ki egy picit a karaktereket: mit várunk el a gyermekeinktől? Melyik politikusra hasonlítsanak? Tiszteljék őket vagy a börtönöket töltsék meg? Álljanak meg a saját lábukon vagy valamilyen fejes táskáját cipeljék?

El kellene gondolkodnunk az elnökválasztáson. Nem az eredményeken, sem a pártok voksolás utáni elemzésein. Csak kicsit tükörbe kellene néznünk.

Vajon miért a diaszpóra nem szavazza meg soha a Román Kommunista Párt utódait, mely olyan demokratikus rendszerekben él, amilyenekről mi még csak nem is álmodhatunk?

Honnan ennyi energia több száz kilométert megtenni, az egyetlen szabadnapodon, hogy ráüssenek egy pecsétet egy papírlapra? És nálunk miért nem számítanak mindezek?

Egy úr azt mondta nekem: itt, Nyugaton, nem nagyon van olyan szomszéd, akitől kölcsönkérhetnék egy hagymát vagy egy csupor cukrot, egyik párt sem keres fel olajjal és cukorral, muszáj a munkámból boldogulni.

Nehezebbnek tűnik, mint Romániában,

de a gyermek igazi iskolába jár, nem röpdolgozat-versenyre, a kórházakban senki sem kéri a borítékot és az élet nyugodtabb. A szombatok nem olyanok, mint a románoknál, miccses-sörösek; legtöbbször akkor is dolgozni kell; a vasárnap a családi ebéd és a séták ideje. Ez a pihenés, nem a tévé előtti terpeszkedés.

Azt mondja Funeriu, a legmagányosabb és legtöbbet szidott oktatási miniszter – miért szidják?; nos, hogy kamerázhatják be az érettségiket? és a gyermekkel mi lesz? menjen csak vissza a Nyugatjába, mert tönkre teszi a csemetémet, eszem a szívét a kis hamisnak! –, szóval azt mondja: „Ha ahelyett, hogy úgy néztetek volna rám, mint valami arrogáns csodabogárra, amikor a gyermekeitek oktatását korszerűsítettem, Bocra pedig Băsescu szolgájaként (ami sohasem volt), támogattátok volna a Romániában az utóbbi 30 évben végrehajtott egyetlen jelentős korszerűsítést, akkor Veorica ma 15 százalékot kapott volna.

De, na, mit tegyek, ha értelmi képességetek zéró és úgy néztek a messianisztikus-motivációs fűrészporgyártókra, mint pápuák a repülőkre. Így aztán el kellene szégyellnétek magatokat, hogy azt a néhány szerencsétlent gyalázzátok, akik Veorica kezét csókolgatják, mert megemelte a nyugdíjukat. A pénzetekből.”

Hogy állunk?

Szégyenkezem a fiam miatt, aki azt kérdezi tőlem, hogy 16 évesen miért nincs szavazati joga, miközben munkavállalási van; ezt a nyarat átdolgozta, munkakönyvvel és ami még szükséges volt, hogy megnézze, milyen a valódi élet.

Vagyis dolgozni dolgozhat, a törvény előtt felelősséggel tartozik, ha isten őrizz, úgy adódik, a rendszer teljesen érettnek tekinti, de nem adja meg neki a jogot, hogy eldöntse, mi és hogyan legyen az országában. Ugyanez a helyzet a lányommal: apa, hetedikes lettem és miért nem jutott soha tankönyv a padomra?

Ugyanez a helyzet volt szomszédom lányaival is: öten vannak, mind mérnökök, három kontinensen szétszóródva. A gyermekeim is mennének, minek maradnának? Szomszédom gyermekei visszatérnének, de mire? Már saját gyermekeik vannak, szerelmesek ebbe az országba, de ezt az országot ez nem érdekli.

És miért? Mert akár szeretjük elismerni, akár nem, ez a nép sohasem állt neki a tanulásnak. Állandóan ünnepelt valamit, hol a történelmi szerencsét, hol azt, hogy miközben Nyugaton katedrálisokat építettek, mi nem tudom kinek álltuk útját – és ebből fakadóan totálisan nem ért vezetői felméréséhez.

Tudom, ha ezt nyíltan a szemükbe mondom, alaposan leszidnak,

te áruló, te magadat áruba bocsátó, te nem-géta-dák.

Vagyis mi, az összes nemzeti ünnepben szakemberek, identitási inkontinenciákban doktorok, idegenzabálók, vagyis mi? – nos, nekünk Szamolxisz tanított mindent, nincs szükségünk könyvekre. Mi vagyunk a vidám & nagyszájú nép, az Isten első unokatestvérei és az Úr Anyja zöldségeskertje! Miiii?

A XXI. század szomorúsága vagyunk – és nem az a baj, hogy szegényebbek vagyunk vagy ócskák a kerítéseink. De: a tévé élő közvetítésében a halállal szembenézve elindulni az új történelemben, elérni, hogy az egész világ nekünk szorítson és fulladozva sirasson, szinte lebegve álmodozni a szabadságról és mára holmi csirkefogók kényelmes cinkosává válni, nos, ez a távolság ki fog szorítani a történelemből.

Ez túl sok, ez egyszerűen fulladozás, vergődés, szánalom – ez a zsibvásáron egy zacskó cukorra és egy üveg olajra cserélt álom bosszúja.

// HIRDETÉS
Különvélemény

A radikalizálódott elitek populizmusáról

Fall Sándor

„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”

Visszatérés önmagunkhoz – mit tanulhatunk Erdélyben egy amazóniai kultúrától?

Sánta Miriám

Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ilyen volt jezsuitának lenni a 20. századi Romániában

Sólyom István

Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.

A kozmosz megállt a Bánffy-kastélyban és kilökte magából az ősmagyar sámánpunkot

Szántai János

A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Ilie „Boló” Bolojan előtt két ­út áll a kudarc felé
Főtér

Ilie „Boló” Bolojan előtt két ­út áll a kudarc felé

Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…

Kiskorúak elektromos rollerrel elszenvedett balesetéért a szülők ellen indítanak bűnvádi eljárást, figyelmeztet a rendőrség
Krónika

Kiskorúak elektromos rollerrel elszenvedett balesetéért a szülők ellen indítanak bűnvádi eljárást, figyelmeztet a rendőrség

Országszerte egyre több kiskorú szenved balesetet elektromos rollerrel. Szatmár megyében az elmúlt hétvégén három 10 és 12 év közötti gyereket kellett sérülésekkel kórházba szállítani.

A nap, amikor a SRI munkatársai lesiettek a tengerpartra, hogy szemügyre vegyenek egy tárgyat… – hírek szombaton
Főtér

A nap, amikor a SRI munkatársai lesiettek a tengerpartra, hogy szemügyre vegyenek egy tárgyat… – hírek szombaton

Eközben a pozícióhalmozásnak (is) hadat üzenő Bolojan épp halmozza a pozíciókat, a PSD-ben pedig dúl a belső hatalmi harc.

Két ember meghalt, négyen megsérültek egy közlekedési balesetben
Székelyhon

Két ember meghalt, négyen megsérültek egy közlekedési balesetben

A rendőrség közlekedési tájékoztató központja (Infotrafic) szerint a 7B jelzésű országút Arad és Tornya közötti szakaszán történt balesetben két autó volt érintett.

Megfordult a trend: hosszú idő óta több romániai távozott Németországból, mint ahány odament
Krónika

Megfordult a trend: hosszú idő óta több romániai távozott Németországból, mint ahány odament

Tavaly öt év után először fordult elő, hogy több romániai távozott Németországból, mint ahányan odaérkeztek.

Lekapcsolódott a világítás, félbeszakadt az FK Csíkszereda-Bukaresti Dinamo mérkőzés
Székelyhon

Lekapcsolódott a világítás, félbeszakadt az FK Csíkszereda-Bukaresti Dinamo mérkőzés

Egyelőre tisztázatlan okok miatt lekapcsolódott a világítás, félbeszakadt az FK Csíkszereda-Bukaresti Dinamo találkozó a 63. percben.

// még több főtér.ro
Különvélemény

A radikalizálódott elitek populizmusáról

Fall Sándor

„És a gondolkodó élet csendben átadja helyét a fanatikus és a zombi iszonyú és nevetséges szembenállásának.”

Visszatérés önmagunkhoz – mit tanulhatunk Erdélyben egy amazóniai kultúrától?

Sánta Miriám

Gondolkodás egy amazonasi fejével az erdélyi magyarság visszhangkamráiról.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Ilyen volt jezsuitának lenni a 20. századi Romániában

Sólyom István

Minden az egység illúziójával kezdődött, ami végül megvalósult, de nem úgy, ahogy azt tervezték – derül ki Bánkúti Gábor történész kolozsvári előadásából.

A kozmosz megállt a Bánffy-kastélyban és kilökte magából az ősmagyar sámánpunkot

Szántai János

A magyar zenetörténet legendás csapatát láthatta bárki, aki elzarándokolt Bonchidára az idei TIFF-en. És hej, micsoda hangattakot produkált az 50 éves Vágtázó Halottkémek.

// HIRDETÉS