ROSTÁS SZABOLCS — Hol éri meg az RMDSZ-nek asszisztálni ehhez a kampánykormányzáshoz, legitimálni azt a hatalmat, amelynek inkompetenciája következményeit az egész társadalom a saját bőrén érzi a beruházások elmaradása, a kampánymaszlagnak szánt adócsökkentések, valamint az utóbbiakat kompenzáló emelések révén?
DEMETER J. ILDIKÓ — Államférfiúi erényeket sajnos rég nem lehet felfedezni a romániai politikusokban, de már némi szavahihetőség is előrelépés lenne, egy kis szégyenérzet pedig határozottan jót tenne a közéletnek.
MAGYARI LAJOS — Gyengécske színjátékról van szó, melynek a végkifejlete az lesz, hogy Crin Antonescu indul liberális elnökjelöltként, s Iohannis előtt elhúzzák az eljövendő miniszterelnöki tisztség mézesmadzagát.
FARKAS RÉKA — Addig taktikázik a csatába indulásért, hogy megtörténhet, nem marad már ereje, hitele a harc megnyeréséhez.
MAGYARI LAJOS — Máig nem tisztázódott, hogy mi is lenne a szenátus szerepe.
ROMÁN GYŐZŐ — A román politikai viszonyokat ismerve annyit bátran állíthatunk: sem az úgymond bal-, sem a jobboldali csoportosulásoknak Romániában semmiféle közük nincs semmilyen ideológiához.
MAGYARI LAJOS — Az államelnökségnél nem osztanak ezüstérmeket, aki győz, az győzött, aki veszített, az veszített.
DEMETER J. ILDIKÓ — Józan ésszel hihetetlen, hogy egy gyermeket megbuktatnak, ha nem tanulja meg legalább az alapjait a tudományoknak, az alkalmazottat pedig elbocsátják, ha nem dolgozik megfelelően – de intézményvezetői szinttől felfelé a tudás és a teljesítmény nem számít, csak a politikai hovatartozás.
MÓZES EDITH — Valójában soha nem ment szenzációszámba, ha nem szavazták meg egy-egy képviselő elleni bűnügyi eljárás beindítását, de mostanában teljesen nyíltan, a pórnép szemébe röhögve mentik egymás bőrét.