Sakkvilágbajnokság, eurószázezrek és zászlóváltás. A Rapport Richárd-sztori hátteréről

Lékó, Balogh, Almási, Rapport, Polgár. Öt fantasztikus játékos, aki a magyar sakkválogatott legutóbbi világraszóló sikerét, a 2014-es sakkolimpiai ezüstérmet elérte. Erről a sikerről mindent elmond, hogy egy tízmilliós nemzet két olyan országgal osztozott a dobogón, amelynek lakossága bőven átlépi az egymilliárd főt. Az aranyat Kína vitte haza, a bronzot pedig India.

Az illusztris csapatból a 2022-es Sakkolimpiára mindössze egy játékos maradhatott volna a magyar válogatottban, Rapport Richárd, a világbajnoki ranglista 5., időközben a 8. helyezettje, május végén azonban bombaként jött a hír, hogy ő román színekben folytatja pályafutását, miután Sacha Dragic, a Superbet fogadóiroda-lánc tulajdonosa nagy összegű támogatást ajánlott neki.

A magyar nyelvű média azóta ontja a cikkeket az esetről, Szabó László, a Magyar Sakkszövetség elnöke pedig sorra adja a nyilatkozatokat, hangoztatva, hogy Rapport döntése érthetetlen és értelmetlen. Vajon valóban az? Vajon a Magyar Sakkszövetséget nem terheli semmilyen felelősség? Mi a véleménye erről a fent említett csapatból Almási Zoltán szupernagymesternek?

Mibe kerül az élsakk?

Sokan úgy gondolják, hogy a sakkhoz csak egy tábla kell és figurák, ami igaz is, ha amatőr játékosokról van szó, a komoly élsakkhoz viszont mesterséges intelligenciával operáló sakkmotorokra, illetve több millió forintos számítógépekre, edzőkre, szekundánsokra is szükség van. A különböző megnyitások finomhangolásaihoz szakértőt szoktak alkalmazni, akiknek óradíja több száz euró, és ez csak egy kiadás a sok közül. Ennek éves költsége nyilván játékosról játékosra és szintről szintre változik, ha azonban valaki világbajnoki babérokra tör, akkor évente súlyos eurótízezreket kell elkölteni. Az ilyen jellegű kiadások nyilván kifizethetők egy topjátékosnak, de megterhelőek is, hiszen ezért folyamatosan utazni és versenyezni kell, ami értékes időt vesz el a felkészülésből.

Rapport Richárd a Jelöltek Tornáján

A világbajnokjelöltek tornája a sakkozás egyik legizgalmasabb, és legmagasabb presztízsű versenye, a legszűkebb elit nyolc tagja mérkőzik meg azért, hogy a győztes kihívja a regnáló világbajnokot, esetünkben a norvég Magnus Carlsent. Rapport a 2022-es Fide Grand Prix-n elért második helyével biztosította jelenlétét a viadalon, ami kétségkívül pályafutása legkomolyabb megmérettetése.

Megkerestem az ügyben Almási Zoltánt, aki kérdéseimre válaszolva azt mondta: Rapportnak van esélye kimagasló eredményt elérni, ugyanakkor nagyon sok ideje nincs, hiszen már 26 éves, ebben a korban sakknyelven szólva „ketyeg az órája”, amennyiben világbajnok akar lenni, akkor lassan-lassan muszáj fellépnie a következő szintre.

Ennek a szintnek az eléréséhez nyilván anyagi és szakmai támogatásra van szükség, amit Rapport semmilyen formában nem kapott meg. A Magyar Sakkszövetség május 27-én Facebookon közzétett közleményében azt írja, hogy tavaly hét számjegyű összeggel támogatta a világranglistán korábban ötödik helyen álló sportolót. Almási szerint ez egymillió forintos nagyságrendet jelent, és „semmire nem elég”, és valóban az eurótízezrekben mérhető kiadásokhoz képest a havi 80-100 ezer forintos támogatás tényleg nagyon kevés. Rapport édesapja azt nyilatkozta, hogy fiának 2021-ben kilenc számjegyű támogatást biztosított, ez két nullával több, mint a szövetségi hozzájárulás. Ha ehhez hozzátesszük, hogy Rapport az elmúlt években sem kapott számottevő támogatást, azért felvetődnek kérdések a Sakkszövetség prioritásaival kapcsolatban.

Nem csak az anyagiak hiányával van a baj?

Az Almának becézett szupernagymester azt is elmondta, hogy Szabó László a 2019-es megválasztásakor azt ígérte, hogy öt év alatt egymilliárd forintot szerez a Sakkszövetségnek, vagyis évente 200 milliót, de ennek az összegnek eddig csak a fele, azaz évi százmillió forint valósult meg, ráadásul a meghirdetett 51 oldalas szakmai programból sem sikerült semmit tartania.

Rapport nem csak az anyagi támogatás hiánya miatt ment el – mondja Almási Zoltán –, hanem a Sakkszövetség részéről tapasztalt érdektelenség miatt is. Sikereiről alig, vagy egyáltalán nem emlékeztek meg, és egyszer sem próbálták meg koherens szakmai programmal segíteni felkészülését, ahogy senki másét sem az elitjátékosok közül.

Indokolt lett volna a Sakkszövetség kiemelt figyelme

Egyáltalán nem új keletű dolog, hogy a világ legszűkebb elitjébe tartozó játékosokat rendszeresen megpróbálják más zászlókhoz csábítani. Ennek egyrészt az az oka, hogy a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) nagyon könnyűvé teszi a zászlóváltást, állampolgárság nem is kell hozzá, csak egy lakhely és egy közüzemi számla, másrészt pedig a sakkozás sok ország esetében, a támogatottság szempontjából mostohagyermeknek számít a sportok között. Legutóbb a top10-be tartozó, örmény Levon Aronjan „lett amerikai”, de Rapportot is megkörnyékezte már az Egyesült Államok. Ebben a kontextusban nem odafigyelni a válogatott legnagyobb értékére megbocsájthatatlan, és amint azt a jelenlegi helyzet is mutatja, komoly következményekkel járó hiba. Rapport kiválásával a világranglistán általában 6-7. helyen álló magyar válogatott kiesik az első tízből, a sakkozás helyzete pedig nem azt mutatja, hogy egyhamar lehetősége lesz visszakerülni oda.

Ha már elmegy, ne a románokhoz menjen?

Nekem, sakkozni szerető amatőrnek, személy szerint fáj a tény, hogy Rapport Richárd a román válogatotthoz igazol, de ha őszinte akarok lenni, akkor már az a tény is fáj, hogy Rapport Richárd egyáltalán eligazol valahova. Ez egy hatalmas érvágás a magyar sakknak, a versenyképesség elvesztését jelenti rövidtávon, hosszú távú következményeibe meg bele sem merek gondolni. Rapportot kevesen hibáztatják, Ribli Zoltán, az 1978-as Sakkolimpia aranyérmese epés megjegyzést fűzött a történethez, amikor azt nyilatkozta a Magyar Nemzetnek, hogy megérti Rapport döntését:

Almási Zoltán szerint a profi sakkozók nagy része is megérti Rapport döntését, ha világbajnok akar lenni, nincs más szakmai út.

Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy megfelelő következtetéseket vonunk le, és feltesszük a kérdést, hogy vajon egy olyan sportban, amelyben az elmúlt száz évben a magyar szakma meghatározónak számított, világelit edzőket és világelit játékosokat adott, megengedhetünk-e magunknak ekkora visszaesést. Ennyire nem számítana a sakktörténelmünk?

A szerző a világ legnagyobb sakkoldala, a Chess.com magyar közösségépítésért felelős menedzsere.