Jelen szöveg az Adevărul oldalon megjelent cikk fordítása.
Megtettük az első lépést a román politika egyik válságos szakasza felé. Egy olyan kaland felé, amelyről senki sem tudja, mikor és milyen áron ér véget. A Iohannis elnöktől elindult és Orban kormányfő által kénytelen-kelletlen módon felkarolt előrehozott választáshoz nehéz lesz eljutni. Azért is, mert Romániában nincs rá precedens.
Meg azért is, mert a parlamenti képviselők ellenállnak majd annak, hogy idő előtt távozzanak. Meg azért is, mert az Alkotmánybíróság (CCR) katolikusabb lett a pápánál.
Első látásra minden egyszerűnek tűnik. Az elnök kétszer kijelöli Orbant kormányalakításra, mely kormányokat többek között liberális (PNL) szavazatokkal elutasítják, az elnök pedig feloszlatja a parlamentet. A Szociáldemokrata Párt (PSD) és Pro Romániából álló koalíció viszont meghiúsíthatja ezeket a terveket. Láthattuk, mekkora többségre támaszkodik: 261 szavazatra, az RMDSZ voksait is beleértve.
Melyek lennének a PSD–Pro Románia célkitűzései?
* Megszabadulni a kétfordulós helyi választástól. Megoldva;
* Ideiglenes státuszban novemberig megtartani az Orban-kormányt. Megoldható;
* Ciolacu elnökké választása a PSD-ben. A tegnapi masszív győzelem után ez szinte már meg is valósult;
* Az ideiglenes Orban-kormány nyakát szegik majd a költségvetési hiányok, a nyugdíjak és (közalkalmazotti – szerk.) bérek fedezetlensége;
* A Románia által felvett hitelek kamata az egekbe szökik, mint 2010-ben és az ország megbénul. Ilyen körülmények között a PSD–Pro Románia azt bizonyíthatná a választóknak, hogy a Iohannis–PNL kormányzás vetette sírgödörbe Romániát.
Az Orban-kormány kétszeri kijelölése és megbuktatása több akadályba is ütközhet. A legegyszerűbb, a parlamenti képviselők rendelkezésére álló eszköz a két áldozati kormány elfogadásához vagy elutasításához szükséges együttes ülések határozatképességének megakadályozása. A PSD–Pro Románia páros többségben van a parlamenti házak vezetőségében, elhúzhatják az új kormány beiktatásához szükséges üléseket. Ennél még hatékonyabb, ha a két párt parlamenti képviselői, a függetlenek és akár néhány RMDSZ-es, USR-s (Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.) hiányozni fog a beiktatási ülésről, amelyet így néhány héttel el kell majd halasztani. A CCR-hez benyújtott keresetek szintén lassítani fogják az utat az előrehozott választás felé. Belekapaszkodnak majd az új kormány beiktatásához előírt 60 napos határidőbe és a két kormány elutasítása még áprilisban sem lesz meg. Márpedig az előrehozott választás most már csak nagyon szoros határidővel írható ki. Vagy sehogy.
A politikai kaland ára
A hitelezők és az EU-s és NATO-s szövetségesek most azt figyelik, hogy miként alakulnak a dolgok Romániában. Egy ideiglenes kormány csak korlátozott hatalommal rendelkezik, ebből is következett a keddi kormányülésen elfogadott sürgősségi kormányrendeletek lavinája, melyekről nem lehet tudni, hogy egyáltalán közzétehetők-e még a Hivatalos Közlönyben. Íme, a károk előzetes listája:
– Romlik a lej/euró árfolyam;
– Nő a hitelek költsége, mert a hitelezők így bánnak a politikai válságban lévő országokkal;
– Románia nem vehet részt teljes hatáskörű kormánnyal az EU-ban a következő költségvetési időszakban elosztandó pénzekről szóló tárgyaláson;
– Az Orban-kormány nyakát szeghetik a költségvetési hiányok és a helyzet odáig fajulhat, hogy nem lesz pénze nyugdíjakra és fizetésekre;
– A román intézmények nagyrészt megbénulnak. Főnökeik nem tudják, hogyan ér véget a kaland és néhány hét múlva még mindig ők lesznek-e a főnökök, vagy sem;
– Egy kisebbségi kormányy folyamatosan sarokba szorít a PSD–Pro Románia koalícióból álló politikai ellenzék. De ezekre már nem tud rendeletekkel vagy kormányzati felelősségvállalásokkal válaszolni;
– Elképzelhető, hogy a PNL jelenlegi nehéz helyzete más parlamenti képviselőket is a PSD–Pro Románia koalíció felé fog tolni;
– A rendes időben megtartott választás, egy 7-8 hónapig hivatalban lévő ideiglenes, jelentős eszközöktől megfosztott, botrányokkal és akadályoztatásokkal kísért pályán haladó kormánnyal, nehéz döntés elé állítaná a szavazókat;
– a CCR drasztikusan büntetni fogja a kormányzat bármilyen feltételezett „kisiklását”, blokkolva az elnök és a kormányfő kezdeményezéseit.
Következésképpen:
Romániának most nem hiányzott ez az ismeretlen végkifejletű kaland. A parlamenti képviselők nem akarnak idő előtt távozni, ami már a válság kirobbantása előtt nyilvánvaló volt. Ennek ellenére mégis tanúi vagyunk egy olyan kalandnak, amelyre nem volt szükségünk. A parlament leváltásának két hónappal a rendes határidő előtt nincs akkora hozadéka, ami indokolttá tenné azt a politikai válságot, amelybe Románia önként belemászott.