Se szeri, se száma azoknak a román sajtóreakcióknak, amelyek a vasárnapi magyarországi választások nyomán születtek. Az egyszerű híradások, beszámolók mellett a Fidesz újabb, minden eddiginél nagyobb kétharmados győzelme a hírszerkesztők mellett a véleményvezérek, publicisták elemzői kedvét is meghozta. Több tucat román híroldal, közéleti portál átböngészése után általánosságban elmondható, hogy

a fősodorbeli román médiában túlsúlyban vannak azok a vélemények, amelyek cseppet sincsenek elragadtatva az újabb orbáni diadaltól, de akad pár mérsékeltebb, sőt egyenesen pozitív hangvételű kivétel is.

A publicisztikák, elemzések – melyek közül néhány, reprezentatívabbnak érzett véleményt szemléztünk – szerzői kiemelik a magyar miniszterelnök (vélt vagy valós) Putyin-barátságát, és azt, hogy emiatt Magyarország mind jobban elszigetelődik Európában, sőt visegrádi partnerei, még a leginkább baráti lengyelek is elfordulni látszanak tőle.

Szó esik a jobboldal médiabeli túlhatalmáról, a korrupcióról, a kormányzó pártnak kedvező választási törvényről, általában arról, hogy nekik „lejtett a pálya”, ismertetik, hogy egy szintén konzervatív irányultságú miniszterelnök-jelölt, Márki-Zay Péter vezetésével a magyar ellenzék – most először – egységbe tömörülve szállt szembe a Fidesszel, de mindhiába.

Egyes elemzések – és ez a mi szempontunkból különösen fontos – kitérnek a romániai magyarok választási preferenciáira, Orbán Viktor elsöprő erdélyi népszerűségére, illetve a Fidesz és az RMDSZ közti, az elmúlt években egyre szorosabbá vált viszonyra.

Dan Tăpălagă a G4 Media felületén Orbánról azt írja, hogy

„Putyin trójai falova Európában”, továbbá revizionista diskurzust folytat,

és felteszi a kérdést, hogy mi a masszívan a Fideszre szavazó erdélyi magyarok álláspontja az ukrajnai háború ügyében. Szerinte az RMDSZ vezetői kettős játékot űznek, hiszen egyfelől – a román politika uralkodó álláspontjával összehangban – határozottan elítélik Oroszország ukrajnai invázióját, ugyanakkor nem határolódnak el „példaképük és finanszírozójuk”, Orbán Viktor „szégyenletes pozíciójától” a háborúval kapcsolatban. Sőt, kiálltak a kampányban a budapesti kormánypárt mellett – és ez tudathasadásos helyzetet eredményez, a romániai magyar pártnak választania kell Budapest és Bukarest között.

„Röviden, vasárnapi lehengerlő győzelmével, Orbán Viktor és a Fidesz azt kockáztatja, hogy az európai és NATO-szövetségesek körében ellene felgyűlt bizalmatlansági tőkét áthárítja erdélyi támogatóira is. A hosszútávú kockázat az, hogy egy olyan, mélyen oroszellenes érzéseket tápláló országban, mint Románia, az RMDSZ vezetőire és a magyar etnikumúakra Moszkva valóságos ötödik hadoszlopaként tekintenek majd” – írja a szerző, majd így folytatja: „Várható, hogy Orbán Viktor még agresszívebben folytatja a Kárpát-medencei magyarság egységesítésére irányuló törekvéseit, masszív befektetésekkel az erdélyi infrastruktúrába, melyeknek az a célja, hogy megerősítsék a Trianonban meghúzott határokon átívelő nagy magyar nemzethez való tartozás érzését.”

Ugyancsak a romániai aspektusokra hegyezi ki írását Cristian Câmpeanu a Revista22 hasábjain. Miután felvázolja a magyarországi választások világpolitikai kontextusát, Orbánnak az orosz–ukrán háborúban tanúsított ellentmondásos politikáját, ez utóbbit a miniszterelnök sikerének egyik titkaként is értékeli: ugyanis

a Fidesz-propaganda sikeresen szorította be az ellenzéket és annak miniszterelnök-jelöltjét a háborúpárti pozícióba, mert nyilvánvaló volt, hogy a „háború vagy béke” kérdésére a magyarok melyiket fogják választani.

Írását az erdélyi magyarok és Magyarország viszonyának boncolgatásával zárja:

„Ami a Romániával való kapcsolatokat illeti, Kelemen Hunor nyilatkozata, miszerint a romániai magyarok érdekei továbbra is fontosak lesznek, konkrétan azt jelenti, hogy cserében az RMDSZ-től kapott segítségért a Fidesz-kormány folytatni fogja agresszív beruházási és támogatási programjait Erdélyben. Az az igazság, hogy a háborún felbuzdulva, a Fidesz vezetői az ukrán Kárpátalja után sóvárognak, de akárhogy is, hiába álmodoznak a 100 éves trianoni szerződés felülvizsgálatáról. Semmi újdonság nincs ebben a tekintetben.”

A Putyin és Európa közti hintapolitika az egyik leghangsúlyosabb eleme a magyar választásokat kísérő román elemzéseknek. A Newsweek kommentárja megjegyzi: a választásokon megszerzett hatalmas támogatás ellenére a magyar lakosság jelentős része nem feltétlenül támogatja a miniszterelnök oroszbarát és EU-kritikus nézőpontját. Orbán jól tudja, hogy a magyarok elsöprő többsége, főleg a fiatalabb réteg, egyértelműen az európai integráció pártján áll, ezért a Putyin-barát politikát nem tudja ennél jobban fokozni a jövőben sem.

Putyin ide vagy oda, a Huxit veszélye nem áll fenn Valentin Naumescu, a kolozsvári BBTE európai tanulmányok karának professzora szerint sem.

„Nem az a legnagyobb veszély, hogy Magyarországon népszavazást tartanak az EU-hoz való tartozásról és az ország kilép az Unióból, a legnagyobb veszély az, hogy Magyarország benne marad az EU-ban és a NATO-ban, és megbénítja ennek a két szervezetnek a munkáját. Ez sokkal nagyobb kockázat, mint a kilépés”

– idézi a RFI Románia a nemzetközi kapcsolatok szakértőjét.

Megengedőbben, de szintén a Fidesz-győzelem kockázataira hívja fel a figyelmet a romániai Deutsche Welle véleménycikke, amely a sokatmondó A „csak így tovább” már nem megy Magyarországon címet kapta. A cikk szerint a választások nyomán bebizonyosodott a magyar társadalom szélsőséges megosztottsága. A városi és a vidéki közeg közti különbségek egyre nagyobbak, ideológiai szempontból is: a nagyobb városokban az ellenzék dominál (ez nem egészen így van, a Fidesz a nagyvárosok többségét is elvitte – szerk. megj.), vidéken pedig a Fidesz vezet.

„Évek óta léteznek ezek a párhuzamos valóságok: egyesek számára Orbán a béke követe, aki az ország jogaiért harcol és a nemzet megmentőjének tűnik, mások számára egy korrupt szélhámos, aki Putyinnal tart és ki akarja vezetni az országot az EU-ból. Ezt abba kell hagyni. Orbán akkora árkot ásott a két tábor között, hogy félő, maga esik bele. Meg kéne értenie ezt – másként lehetséges, hogy egyszer már számára is késő lesz”

– figyelmeztet a DW szerzője.

Teodor Baconschi volt román külügyminiszter a magyarországi fejlemények egy másik aspektusára irányítja a figyelmet a Libertateán: a köztudottan szívélyes magyar–lengyel kapcsolatok állítólagos megromlására. Van egy jó hír Orbán Viktor egyértelmű választási győzelmén túl: vége a Varsó–Budapest tengelynek – állítja cikkének címében. (Ugyanerre a törésvonalra mások is utalnak egyébként, például Cristian Roșu politikai elemző a Ziare.com oldalon.)

A jobbközép politikus és publicista felvázolja, hogy

az elmúlt években Európában, a nyugati világban egy erős ideológiai törésvonal alakult ki a szuverenista, konzervatív erők és a progresszív neomarxisták között.

Ebben a konfliktusban a konzervatív értékeket egyre határozottabban a visegrádi csoport tagjai (Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia) képviselték EU-tagállami szinten, akik egyfajta közép-európai ethoszra támaszkodva bírálták a globalista, neoliberális, politikailag korrekt brüsszeli technokráciát, a hagyományos keresztény értékek és a nemzetállami identitás védelmében. A háború azonban mindent megváltoztatott, és törést okozott ebben az együttműködésben:

„Ha tegnapig létezett egy Brüsszel által folyton bírált Varsó–Budapest tengely, lám, Ukrajna tragédiája nyugatbarát konzervatívok által uralt országgá változtatta Lengyelországot, Orbán Magyarországával szemben, amely láthatóan Putyinnal kokettál.”

Egyfajta kettős mérce meglétét sugallja Călin Marchievici a Cotidianulban közölt elemzésében. Mint írja: a magyarországi választások kapcsán rengeteget beszélnek – nem alaptalanul – arról, hogy bár a választások szabadok voltak, de a kormánypárt hatalmas előnnyel indult a választási küzdelemben, az ellenzéknek kevesebb médiafelület állt rendelkezésére, a körzeteket a kormány érdekeinek megfelelően alakították ki, és a kormány ún. „patronázspolitikával” tartja függésben a társadalom egy részét.

„Vajon a fentiek nem fordulnak elő Európa fejlettebb demokráciáiban is? Nem így van ez Romániában is? Dehogynem, csak pont fordítva. Európa többi részén és Amerikában a konzervatívok ugyan megnyerhetik a választást, de a hatalmat nem, mert az egy liberális »mélyállam« kezében marad. A konzervatívoknak jóval kisebb a sajtójelenlétük, hatalmukat korlátozza az NGO-k hálózata, a »jurisztokrácia« (ahogy Orbán Viktor támogatói gyakran nevezik)”

– szögezi le a szerző. Az Orbánnal szimpatizáló román publicisták nem túl népes táborához tartozik Marius Ghilezan is, aki a România Liberă hasábjain a magyarországi választást a szerbiai voksolással állítja párhuzamba. Ezekkel a választásokkal kapcsolatban a hazai közvéleményformálók arról győzködtek bennünket, hogy mennyire fontos lenne az ellenzék győzelme – írja –, de „hülyének néztek”.

Az ukrajnai háborúval kapcsolatban a magyar miniszterelnök a béke, a biztonság, a stabilitás, a semlegesség mellett tette le voksát, nemcsak a saját ellenzékével, de Romániával szemben is, ahol dúl a háborúpárti propaganda – egy olyan világban, amelynek az egypólusú volta „már csak mese”. A magyarok és a szerbek olcsóbban kapják a gázt, a válság nem teszi tönkre a gazdaságukat, nagy befektetéseik vannak, a magyar kormány üzemanyagárstopot vezetett be, Belgrád és Budapest közt korszerű vasútvonal épül – ráadásul a szintén győztes Alekszandar Vucsics nem a románok („vlachok”), hanem a vajdasági magyarok képviselőivel alakítja meg a szerb kormányt. Írásának summája:

„Mit tanultunk Orbán Viktor lehengerlő győzelméből? Semmit. Maradunk azok, amivé váltunk: engedelmes szolgák.”