Pálfi Csaba-Sándor Marosvásárhelyen született, Kolozsváron él, három éve dolgozik a Chess.com-nál. Sakkszeretetét szüleitől és nagyszüleitől kapta, saját bevallása szerint a játék iránti lelkesedése nagyobb, mint a sakktudása.

 

Mi az a Chess.com?

Pálfi Csaba-Sándor: A világ legnagyobb sakkoldala: 100 millió felhasználó! Játéklehetőséget és tanulási lehetőséget biztosít az embereknek. Az oldal egyes elemei ingyenesek, például a játék, korlátozott számú taktikai feladvány és lecke, egyéb részei pedig fizetősek. Bárki, bárhonnan beléphet, játszhat, tanulhat, videót nézhet és így tovább…

 

És mit csinál a Chess.com magyar közösségépítésért felelős menedzsere? Vagyis te.

Magyar közösséget építek. Ebbe belefoglaltatik a klubok közti versenyek szervezése, a különböző angol nyelvű anyagok magyarra fordítása, aztán vannak az apró ügyes-bajos dolgok, mert néha supportnak néznek – ezt nálunk ügyfélszolgálatnak mondanák és nincs benne a munkaköri leírásban, de a gyakorlatban azért foglalkozni kell vele… szóval ilyenkor ügyfélszolgálatként cselekszem… rám írnak a Facebook-on, mármint a Chess.com magyarországi fiókjában keresnek meg ilyen-olyan problémákkal és akkor én igyekszem megoldani őket.

Ezen kívül vannak különböző projektek, mert állandóan fejlődik az oldal. Így lehetett eljutni a 100 millió felhasználóig. Ezekben a projektekben én is részt veszek. Volt egy olyan például, hogy miképpen kell a játékosok nevét az anyanyelvükön kimondani. Az ilyesmi közvetítésekben problémát okoz, nagyon sok ember furcsán ejt neveket… Így lett Rapport Richárdból Ricsárd Raport és Polgár Juditból Dzsúdit. Ez volt a kedvenc projektem: felvettem a telefonomra – ugyanúgy, ahogy te most felveszed ezt a beszélgetést –, hogyan kell kiejteni a neveket és listáztam egy szövegállományban, hogy kinek a nevét mondom. Most kint van a Chess.com-on egy kis lejátszó, ez az angol verzió nyilván, ahol ha megnyomod a Play gombot, akkor hallod, az én hangomon (nevet), hogy kell kiejteni a magyar játékosok neveit. (A lejátszó az egyes magyar játékosok angol nyelvű profilján található meg, az életrajzi adatok alatt, itt például a Rapport Richárdé – a szerk.)

Kolozsvár, 2015: Polgár Judit jött, látott, győzött… és szeretettel beszélt a sakkról.

 

Mondtad, közösséget építesz, térjünk vissza ide kicsit. Van közösség, amit építeni lehet, van anyag, amiből építkezhetsz? Magyar közösségre gondolok nyilván, és ezen belül az erdélyi magyar közösségre.

Nem, hát, nem sűrűn… A hivatalos magyar Chess.com klubnak 3000 plusz tagja van. Nehéz egy egységes közösséget építeni, ráadásul nagyon sok probléma is van egyesekkel. Vannak olyanok, akik széttrollkodják a klubot, rendszeresen tiltanak embereket satöbbi… Az is van, hogy azokból nem lehet közösséget építeni, akik belépnek, játszanak két-három villámjátszmát, ami azt jelenti, hogy öt perc plusz két másodperc lépésenként, utána pedig egy-két hétig eltűnnek. Nem könnyű összeszedni azokat az embereket, akikkel a Chess.com Magyarország játszhat a Chess.com Lengyelországgal, mondjuk, szombaton délután kettőkor.

 

De azért megy…

Meneget, igen. Ne felejtsük el, hogy a magyar piac, az egy tízmilliós piac. Akkor is ha mindenki sakkozna, mármint Magyarországon. Ha hozzávesszük Erdélyt, a Kárpát-medencét, vagyunk olyan tizenötmillióan. Ez nem sok. Ahhoz képest, hogy például Indiában van 1,4 milliárd ember, nagyon sokan, tehát mások a merítési lehetőségek… És persze, az is van, hogy nálunk annyira nem támogatja senki meg semmi a sakkot. Nálunk mindenki elmondja, jaj, sakk, de szép, de jó, igen, akik jól sakkoznak, azok biztos nagyon okosak és… ideális hobbi… de az emberek ettől még olyan nagyon nem játszanak, nincsenek sakk-klubok… Magyarországon sem akkora a klubélet, mint volt, pedig ott nagyon erős közösségek voltak lélekszámban és játékerőben is. Valahogy vissza kellene hozni a sakkot a társadalom mindennapjaiba. Közgondolkodás tárgyává kellene tenni, ez lenne a lényeg.

 

Apropó, mikor nem Chess.com-ozol, akkor mit csinálsz?

Junior IT-s vagyok.

 

Az mit is jelent?

Webfejlesztést.

 

Ez hozza be a napi betevőt?

Ez és a Chess.com.

Csekk. És akkor nézzük meg közelebbről a sakkos társadalmi mindennapokat. 2022-ben történt talán utoljára az, hogy egy azóta kukába került tanügyér, bizonyos Sorin Cîmpeanu találkozott Garri Kaszparovval, és annyira megilletődött tőle, hogy bejelentette: na most akkor ő majd elintézi, hogy a sakk választható tantárgy legyen a hazai közoktatásban. A valóság picit más képet mutat: Cîmpeanu úr megbukott, mert plagizált. A terv is megbukott?

Erről fogalmam sincs.

 

Amúgy hülyeség lenne?

Dehogy. Nagyon-nagyon jó dolog lenne.

 

Ebben ti tudtok valamit segíteni?

Nem sűrűn. Mi csak online dolgokkal foglalkozunk. Mondjuk, én személyesen segítenék, mert nem csak úgy tekintek magamra, mint a Chess.com magyar közösségépítésért felelős menedzserére. Olyan ember vagyok, aki szeretne tenni valamit a magyar sakkért. A Chess.com viszont csak az online világban működik. Például nem szervez élő versenyeket. A legkézzelfoghatóbb kapcsolata a fizikai valósággal az ajándékbolt, ahol az ember rendelhet magának sapkát, kulcstartót, sakkszettet satöbbi.

 

Apropó, láttam, hogy van olyan, hogy sakkterápia. Én azonnal sokkot, vagy ha tetszik, sakkot kaptam ettől. Működik így együtt: sakk plusz terápia? Egyáltalán, mi mindenre jó a sakk, ha az ember a testi-lelki egészség felől közeledik a játékhoz?

Ez egy nagyon jó kérdés. A helyzet a következő: ha felmész a Google Scholarra és beütöd azt, hogy chess és dementia (sakk és demencia – a szerk.), akkor kapsz, mittudomén, egy oldalnyi találatot, hogy emberek kutatták… tehát nem (nevet)… a ma már lassan klasszikusnak számító ülök a vécén és nyomogatom a telefonomat research-ként, hanem valódi kutatók valódi kutatásokat végeztek és az Indian Journal of Medicine-ben közölték az eredményeket. Ezek a kutatók azt találták, hogy a sakk csökkenti a demencia hatását idős korban. Ugyanakkor a sakk segít megelőzni a demenciát középkorúaknál. Ha középkorúként sakkozol, akkor kisebb esélye van annak, hogy demenciával diagnosztizált betegségben fogsz szenvedni tíz-húsz év múlva.

Gaál Zsóka, a világ legfiatalabb női nemzetközi sakkmestere. (Fotó: Gaál Zsóka Facebook-oldala)

Én anno készítettem egy interjút Gaál Zsókával, aki ifjúsági korosztályos világbajnok és az akkori idők legfiatalabb női nemzetközi mestere volt. Megkérdeztem tőle… egy 13, most már talán 14 éves kislányról beszélünk… szóval megkérdeztem tőle hogy oké, de miben segít a sakk, milyen jegyei vannak az iskolában satöbbi. Azt mondta nekem, hogy… ezt egyébként oktatók is szokták mondani… szóval hogy a sakk javítja a koncentrációs képességet gyerekeknél, javítja a rövid és hosszú távú memóriát, felelősségvállalásra tanít. Egy csomó olyan pozitív tulajdonsága van, amiket nagyon jó lenne, ha rendszer szinten be tudnánk vezetni a társadalomba. Mert láthatjuk, hogy a sakknak nagyjából minden korosztály esetében megvannak az előnyei. Ezért mondom azt, hogy ez az egyik ok, amiért a sakknak közügynek kellene lennie.

 

De mégse az.

Hát nem az, sajnos. És ez nem az egyetlen ok, amiért nekünk, magyaroknak közügynek kéne tekinteni a sakkot. Nézzük meg a sakktörténelmünket. Ha megnézzük az elmúlt 120 évet, akkor minden évtizedben volt a világelitben vagy feladványkészítésben vagy játékban vagy edzőként magyar sakkozó. Mindig. Aztán, a szovjetek – náluk ugye, kis túlzással nemzeti sport volt a sakk – megnyerték az összes sakkolimpiát. Ki volt az első, aki letaszította őket a trónról? Magyarország, 1978-ban. Az, hogy tudjuk, hogy Puskás, Czibor satöbbi, ez nagyon szép. De miért nem tudjuk, hogy Portisch, Ribli, Csom, Adorján, Vadász és Sax Gyula… ezt miért nem tudjuk? Ők voltak a 78-as magyar olimpiai sakkválogatott.

 

Talán azért, mert a foci látványosabb?

Igen, egyrészt. Másrészt az is van, hogy a foci sokkal könnyebben érthető. És ez a sakk nagy problémája. Most éppen arról folyik a vita, hogyan lehetne a sakkot közönségbarátabbá tenni. Mert tényleg nem közönségbarát. Ha például leülsz és megnézed a regnáló világbajnok meccsét, nem fogod érteni, mi történik a táblán. És így azért tényleg nehéz.

 

Oké, de egy ilyesmit hogy lehet közönségbarátabbá tenni?

Ezen dolgozunk. Válasz még nincs. De ha például felmész a Youtube-ra, azt látod, hogy ma már vannak olyan streamerek, akiknek sokan megnézik a félórás sakkvideóit. Ez pedig óriási dolog. Az emberek manapság nem néznek 30 perces videókat. 20 perces videókat se. Ma a Tiktok-őrület hódít, hogy 20 másodpercben elmondunk valamit… ami egyébként nagyon rossz. Szóval, az említett youtuberek szórakoztatóvá tudják tenni a sakkot: elemzik a meccset, nagyon jól felépítik a tartalmat, nagyon jó stílusuk van. Ott van például Agadmator csatornája vagy GothamChess csatornája, ezeket ajánlom mindenkinek. Ezek angol nyelvű csatornák. Magyar nyelven vannak próbálkozások, de egyelőre ilyen minőségű videók még nincsenek.

 

Tetszett neked A Vezércsel, vagyis a The Queen’s Gambit?

Igen.

 

Jó a film? És jól mutatja-e be a sakkot, mint… akár elmebajt, akár elmebajnokságot?

Én úgy gondolom, hogy nagyon szórakoztató film. Nem szoktam szeretni azokat a filmeket, amelyben vannak a valóságtól teljesen elrugaszkodott elemek, hacsak nem sci-firől vagy hasonlóról van szó. Szóval, annak ellenére tetszik a film, hogy van benne irreális dolog, amiről Polgár Judit is beszélt, amikor megkérdezték. Nem lehet bedrogozva és bepiálva sakkozni. Ilyen nincs. Ez… mármint lehet, csak nem azon a szinten. (Kész, itt mindketten hosszan nevetünk.)

Aztán van egy olyan jelenet is a filmben, ahol a főszereplő villám-meccset játszik három nagymesterrel. És megveri őket, zsinórban, nem tudom, hányszor. Nem veri meg. Nem versz meg senkit. Nagymestereket nem fogsz szimultán megverni villámsakkban. Mert nem.

 

Ez statisztikailag lehetetlen, vagy a játék belső szabályszerűsége, működése alapján…

A játék belső szabályszerűsége, az oké… nem ütközik az ilyesmi a szabályokba, ha így érted. Ezt egy AI (mesterséges intelligencia – a szerk.) tudná megcsinálni, nem egy ember. Hogy leszámol három táblán három pozíciót, miközben nagymesterek ülnek vele szemben. Ha amatőrök lennének, akkor meg tudná csinálni. Carlsen (Magnus Carlsen norvég nagymester, ötszörös sakkvilágbajnok – a szerk.) játszott egyszer vakszimultánt tíz ember ellen… a vakszimultán azt jelenti, hogy nem nézi a táblát és tíz emberrel játszik… és meg tudta verni mindet. De ha nagymesterek lettek volna, akkor nem biztos, vagy inkább biztos nem tudta volna mindet megverni. A játék kimenetele nagyon függ attól, hogy ki ellen játszol.

 

Na várj, ez mit is jelent, hogy nem nézi a táblát?

Hát azt, hogy Carlsen egyik táblát sem nézte a tízből.

 

De akkor hogy tud lépni?

Úgy, hogy megjegyzi a pozíciót, amit bemondanak. Hallás után játszik. Én azt mondom, hogy E4, te azt mondod, hogy E5, én azt mondom, hogy huszár F3, te azt mondod, hogy huszár C6, én azt mondom, hogy futó B5… így is lehet játszani. Ott vannak a táblák, ott ül tíz ember és a világbajnok mondja, hogy melyik táblán mit lép és közben nem látja a táblákat, és van egy moderátor, aki körbejár és mondja neki, hogy például az egyes táblán az ellenfele mit lépett. A világbajnok hallja és a fejében odateszi a bábut. Szóval, a tíz játékos látja a táblákat, csak a világbajnok nem.

Fabiano Caruana nemzetközi nagymester, sakkolimpiai bajnok, négyszeres világbajnokjelölt (Fotó: Maria Emelianova, Chess.com)

Tehát: az említett dolgok a filmben irreálisak. De az, hogy milyen nyomás van a sakkozókon verseny közben, az teljesen reális, sőt! Fabiano Caruana egy interjúban elmondta, hogy egy 14 napos versenyen fogy nyolc kilót.

 

Pedig csak ül…

Hát, igen, de… a szervezet leginkább energiaigényes szerve az agy, illetve az idegrendszer, ha rendszerekben gondolkodunk, nem szervekben. Ha játszol egy klasszikus partit, ne menjünk bele a részletekbe, de a lényeg, hogy nyolc órát tart a parti. 14 napon keresztül játszol nyolc órás partikat… próbáld meg, kikészít. Idegileg is, fizikailag is. Oké, ülsz egy helyben, nem történik semmi, de az, amit az agyad csinál, az brutális. Van egy Brain Academy (Agyakadémia – a szerk.) nevű Youtube-csatorna, na, ők ott ilyesmivel foglalkoznak. Sakkvideójuk is van. Ugyanezt mondják: úgy tűnik, mintha nem történne semmi a táblán, de az a lényeg, ami az emberek fejében történik közben.

 

Ha az ember benéz az ablakon és odabent, a teremben éppen sakkbajnokság zajlik, akkor azt látja, hogy emberek ülnek székeken, nagyon fegyelmezetten, szinte mozdulatlanul, tologatják a bábukat, nyomogatják az óra gombjait. Szóval nagyon szelíd, békés játéknak, sportnak, művészetnek tűnik. Ahhoz képest meglepetéssel olvastam, hogy például Fleisz János nemzetközi sakkbíró arról mesélt, mekkora indulatok tudnak elszabadulni: a játékosok rugdossák egymás lábát az asztal alatt, lökdösik az asztalt. Ez meglepett… Tényleg el tud szabadulni az agresszió a sakkban?

Ennio Morricone, Oscar-díjas (film)zeneszerző… és nagy sakkrajongó. (Fotó: a Nemzetközi Sakkszövetség honlapja)

Nincs összhangban az, amit látsz, azzal, ami történik. És igen, nagyon el tud szabadulni. Téves kép él az emberekben a sakkal kapcsolatban. Kívülről bábutologatásnak tűnik a játék. De ha benne vagy, teljesen más. Ennio Morriconénak (aki egyébként remek sakkozó is volt – a szerk.) van egy nagyon jó idézete erre vonatkozóan:

,,Tulajdonképpen, amikor ezeket a kis fából készült szobrokat tartod a kezedben, megtelnek azzal az energiával, amit hajlandó vagy átadni nekik. A sakk a legerőszakosabb sport, amit csak el lehet képzelni, hasonlítható a bokszhoz, mégis sokkal lovagiasabb és kifinomultabb.”

És nekem ez nagyon tetszik, mert tényleg így van. Ez a legnemesebb küzdelem, ami két ember között lehet. Fizikai agresszió nincs a játékban, de indulatos, az vagy, hát le akarod tolni a másikat a tábláról. A másik pedig ugyanazt akarja tenni veled. Ez egy mentális bokszmeccs.

 

Ez tehát egy magas szintű elmeháború…

… amit magas szintű elmék játszanak… sajnos ahelyett, hogy mindenki játszaná. Ja, az, hogy mennyire tudsz jól gondolkozni, és mennyire tudod kezelni az indulataidat, az két különböző dolog. Amúgy önfegyelemre is nevel a sakk. Mert amikor van egy nyert állásod, amit órákon át építettél, és egyetlen lépés miatt az ellenfél nyer, mert elnézel valamit, az egy hatalmas stresszfaktor, amatőröknél is, profiknál meg aztán pláne.

 

Rapport Richárd egyébként hogy van? Ugye, volt ez a nagy hiszti, amikor úgymond, „román lett”, tele volt vele a magyar és a román sajtó is, azóta meg olyan csend van, mint egy világbajnoki sakkdöntőn.

Hát, igen. Ott volt a Tata Steel sakktornán, román színekben. A Tata Steel az egyik legrégebbi és legpatinásabb hollandiai verseny, egy szupertorna, ahova a legjobbak legjobbjai mennek el.

Rapport Richárd (balra), a regnáló világbajnok, Magnus Carlsen (jobbra) a 2012-es Norway Chess versenyen. (Fotó: Chess.com)

Rapport is ott volt, egy adott ponton nullán állt, ami azt jelenti, hogy annyi pontja volt, mintha minden meccset döntetlenre játszott volna, nyert is, vesztett is… elvan, gondolom, készül.

Ha kimondom azt, hogy Erdély és sakk, akkor a legtöbb embernek (nekem is) a fából faragott sakk-készletek jutnak eszébe a korondi bazársoron. Mi van még, amikor ezt a két szót összekötjük? Arra is gondolok, amiről az imént beszéltünk: minden korosztálynak jó, ha sakkozik. Mit tud csinálni nálunk egy gyerek vagy egy felnőtt, ha eszébe jut, hogy na, én szeretnék sakkozni? A Chess.com-on kívül.

Vannak lehetőségek. Nagyjából minden városban van sakkszakosztály. Hogy nem hallasz róla, az pont azért van, mert olyan jól reklámozzák a dolgot, meg milyen jól bele van ágyazva a közgondolkozásba, ugye. Székelyföldön tartanak komoly sakkfoglalkozásokat gyerekeknek, ott figyelnek erre. De ez még mindig nagyon rétegdolog. Gondolj bele: a román közvélemény például akkor kezdett érdeklődni a sakk iránt, amikor Rapport Richárd… érted, az volt a hír, hogy a legjobb magyarból román lett. Pedig a legjobb magyarból nem lett román, csak zászlót váltott, amihez még állampolgárság se kell, de ez nem érdekelt senkit. Szóval senki sem azért kezdett érdeklődni a sakk iránt, mert milyen jó dolog, hanem esetleg azért, mert botrány volt körülötte, vagy mert tetszett neki a Vezércsel.

 

Vannak olyan emberek, akik eszedbe jutnak, amikor azt mondom, hogy az erdélyi magyar sakk királynői, királyai? Nem csak profikra gondolok: szervezők, bírók, közösségépítők. Most magadat ne említsd. Kik dolgoznak azon, hogy a sakk ne legyen annyira zárványszerű?

Én nagyon szeretnék mondani neked egy hosszú-hosszú listát, de nem tudok.

 

Apropó, hazai sakk. Emlékszem arra, hogy 1989 előtt, amikor egyetlen román csatornát néztem, főleg vasárnap, mert akkor volt rajzfilm, egy adott ponton jött a sakkműsor. És jött Elisabeta Polihroniade nemzetközi nagymester és valami elképesztő fahangon mondta a sakkot és én gyűlöltem. Mit lehetne tenni, hogy érdekesebbként lehessen eladni a sakkot a különböző generációknak?

Hát először is az kéne, hogy oda lehessen tenni embereket és azt mondani, hogy nézzétek meg, ők a jók. Van egy erős válogatottunk. És akkor mindenki „focizni” akarna. De most ezt nem tudjuk megcsinálni… és amilyen mélyrepülésben van most a magyar sakk, nagyon sokáig nem fogjuk tudni megcsinálni. A magyar sakk katasztrofális helyzetben van. Rengeteget esett a válogatott színvonala, nincs már klubélet, a sakkszövetség elnöke, Szabó László… őt gyakorlatilag csak az érdekli, hogy valahogy megtartsa az összes munkáját. Őt nem a magyar sakk érdekli. Abból a 64 pontos választási programból, amivel őt megválasztották, semmit nem sikerült teljesíteni. Közben elment Rapport. Az utánpótlás-nevelés nem áll jól. A magyar utánpótlás-válogatottak nem szerepelnek már úgy, ahogy régen. Hogy a magyar sakk újra régi fényében tündököljön, két dologra van szükség. Egy kompetens vezetőre, aki tenni akar. És pénzre, aminek a léte összefügg a kompetens vezetővel. Most nincs kompetens vezető, és pénz sincs, ráadásul 2024-ben Budapest megrendezi a világ legnagyobb sakkeseményét, a sakkolimpiát, amit még sosem rendezett ezelőtt. Képzeld el azt a forgatókönyvet, hogy 2024-ben, a budapesti sakkolimpián a román sakkválogatott Rapport Richárddal legyőzi a magyarokat. (Nevetünk, kicsit ugyan kínnal.) Hát, ez nagyon nem vicces.

 

Bocs, hirtelen arra gondoltam, hogy akkor megint írni fognak a sakkról… magyarul is, románul is…

Igen-igen. Sőt, azóta a román válogatott – ez már nem ütötte meg az erdélyi magyar, de a magyarországi sajtó ingerküszöbét sem – szóval azóta a románoknak még egy ukrán világsztárt is sikerült leigazolniuk a válogatottjukba. Tehát most már két 2700-as játékosuk van, máshonnan.

 

Mi az a 2700?

Ez a szupernagymester kategória. Mindennek a teteje. Ja, és most már van egy sajátjuk is lassan, mert Bogdan Daniel Deac baromi jó játékos. Tehát nagyon erős román sakkválogatott épül itt csendben.

 

Nézzük kicsit a régi idők sakkját. Volt olyan például, hogy levélsakk. Egymástól távol élő játékosok borítékolták egymásnak a lépéseiket és elég hosszan ellevelezgettek egymásnak egy-egy játszmát.

Igen, évekig is eltartott egy játszma. Ez ma már nem létezik, tudtommal. Nincs is értelme, hiszen ott az internet. Ha mi ketten játszani akarunk és te például Bolíviában élsz, akkor megegyezünk az időpontban, felmegyünk a Chess.com-ra és máris játszunk. Ahol egyébként van a levélsakknak egy változata: úgy működik, hogy beállítod az időhatárt, például egy vagy két hétre, és akkor a játékosoknak egy vagy két hetük van arra, hogy lépjenek egyet. Tehát a műfaj létezik, de a konkrét levelezés már nem. Arról tudok, hogy léteznek könyvek az egyes levelező-bajnokságokról.

 

Egy másik régi történet, amit néha, itt-ott ma is látok és előfordul, hogy oda is állok, bár én csak tologatni tudom a bábukat. A parki sakkozókra gondolok. Ikonikus képe volt ez az 1989 előtti világnak, de utána is. És ma is létezik. Te el szoktál járni ilyen helyekre? Miről szól ez a fajta sakk?

Ez a sakk a játékról és a szocializációról szól. No meg a bennünk levő versenyszellem kiéléséről. Én sajnos nem járok ilyen helyekre, többnyire időhiány miatt, de őszintén szólva, nem egyszer fontolgattam már, hogy kimegyek a parkba és ha van ellenfél, akkor szívesen eltöltök ott egy délutánt. De tudod, hogy ebben is mi a durva? Hogy mindig csak nyugdíjasokat látsz. Nagyon ritkán vannak ott fiatalok. Oké, néha egy negyvenes siheder feltűnik, de tiniket, huszonéveseket nem látsz. Eszükbe se jut odamenni.

 

Annak idején Kempelen Farkas és az ő automatája hatalmas port kavart. Azóta eltelt pár száz év. Hol tartunk ma e tekintetben? Gép, mesterséges intelligencia, programok, mekkora az ugrás?

Kempelen Farkas híres-hírhedt sakkozógépe, a Török.

Gyakorlatilag felfoghatatlan. Akkor… hogy is mondjam… tudod mit, így: a csalás változott meg. Akkor a csaló egy ember volt egy gépben, most a csaló egy gép az emberben. Mert most, aki csal, az mesterséges intelligenciát használ.

Aztán: eljutottunk oda, hogy van olyan sakkentitás a bolygón, aki ember számára verhetetlen… soha nem élt még olyan ember, aki ezt az entitást meg tudta volna verni. És soha nem is fog.

 

Hogy hívják ezt a zsenit?

Stockfish. De hát van egy csomó egyébként, Stockfish, Komodo, LeelaChess, ezek mind olyan sakkprogramok, amelyek annyira erősek, hogy ezerből ezerszer vernék a világbajnokot. Esélye nem lenne semmilyen szinten. Fejlődött a technológia, megnövekedett a számítógépek kapacitása, a memória, jobb algoritmusok vannak. Csak mondom: a mesterséges intelligenciától nem kell annyira félni, mert oké, tényleg olyan dolog, ami eddig nem volt, de ez nem jelenti azt, hogy tudata is lesz, nem fog öntudatra ébredni. Arra jó, hogy megtanítjuk neki a sakk szabályait, játszik magával tízmilliárd meccset és addig tanul, amíg baromi jó sakkozógéppé válik. De nem tudja azt, hogy sakkozik. Nem azért csinálja, mert örül neki. Hanem azért, mert erre jó. De nagyon. Ha azt nézed, hogy mit tudnak ezek a programok, akkor régen elhagyták az embert.

 

És ezt a Stockfisht én is kihívhatom?

Hát persze. Az én telefonomon is fut.

 

Na jó, de akkor miért csodálkozunk, hogy az emberek már nem járnak össze sakkozni?

Az, hogy van egy mesterséges intelligencia, ami meg tud verni bárkit, az nem azt jelenti, hogy kettőnknek nem jó élmény játszani… és ráadásul, ha a gép lépéseit lépjük, akkor nem mi gondoljuk ki azokat. Óriási élmény úgy nyerni, hogy te gondolod ki a lépéseket. Közösségi élmény, jót tesz neked… ezért kéne összeülni sakkozni. De még a profizmus sem feltétlenül cél: a mi korunkban amúgy sem lehetne elkezdeni. Azt olyan négy-öt éves korban kell elkezdeni, másképp nem lesz rézgálic belőle. Nézd meg a focit, a teniszt, a kosárlabdát, mit mondanak ott: menjél ki, fiam, mozogni! Nem azért játszol, hogy megverd az NBA-sztárokat, mert sose fogod megverni őket. Azért mész ki, hogy neked jó legyen, sok szempontból. Ugyanezért kellene sakkozni is. Csak ez nem a lábizmaidat fogja fejleszteni, hanem az elmédet.

 

Azt mondják, a sakk a királyok játéka. Megpróbáltam picit utánanézni, erdélyi vonatkozásban. Például II. Rákóczi Ferencről feljegyezték, hogy nagyon jól sakkozott. Na igen, a szabadságharc-játszma nem jött össze neki annyira. Tudunk erdélyi történelmi vagy mai közéleti figurákat, akik meg tudnák szólítani az embereket, hogy gyerekek, a sakk az irtó jó?

Hát, maximum Polgár Judit vagy Lékó Péter. Ők meg is teszik. És annyira elég, amennyire elég. Amíg az emberben nincs egy egészséges érdeklődés a sakk iránt, vagyis nem tudja, hogy ki kicsoda, addig nem fog rá hatni, ha valaki mond valamit. Persze az is baj, hogy a sakkozók nem jutnak el odáig, hogy annyira népszerűek legyenek, mint más sportok sztárjai.

 

Kivel játszanál szívesen egy partit?

Hú. Ez nagyon jó kérdés. Például Polgár Judittal szívesen játszanék. Minden idők legjobb női sakkozója. És játszanék egyet Magnus Carlsennel, aki minden idők legjobb férfi sakkozója. Nyilván 20 lépésen belül agyonvernének, de az mindegy. Aztán úgy is értelmezhetem a kérdést, hogy kivel játszanék úgy, hogy beszélgetünk, hogy ki magyaráz is közben. Az már más. Akkor Kaszparovval ülnék le szívesen. És Bobby Fischerrel. Ja, és Capablancával, aki elképesztő zseni volt és nagyon nagy végjáték-mágus, száz évvel ezelőtt.