Orbán Viktor az ördöggel táncol

Mit tehet egy jeles és névtelen elemző, ha Romániának nincs külpolitikája? Magyarországra veti szemét. És közben információs háborúzik egy kicsit. Mert Magyarország az ősellenség, ugye.

Hirdetés
A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Orbán Magyarországa kockázatos kártyát játszik ki azzal, hogy fenntartások nélkül beengedi a Huaweit a magyar távközlési ökoszisztémába, miközben a néhai KGST egyik bankja a moszkovita diplomácia sikertörténetet ír, de ugyanakkor az orosz hírszerző szolgálatok európai trójai falovává is válik Budapesten.

A Direkt36 oknyomozó újságírói néhány napja közzétettek egy cikket a magyar kormány és a kínai Huawei magáncég közötti kapcsolatokról. Bár tele van közvetett információkkal a két fél közötti kifogásolható és közvetlen kapcsolatokról, az azért kiderül belőle, hogy a Peking–Budapest kapcsolat szilárd, de a folyamatot nem Orbán, hanem Gyurcsány szocialistái indították el még 2002-ben. Peking a kereskedelmi nyitottságnál többet, tiszteletet talál Budapesten. Itt

Orbán reálpolitikája olyan diplomáciai nyelvezetet jelent, amely megfelel a kínaiaknak,

akik Orbán Kelet és Nyugat közötti látszólagos egyenlő távolságtartását dicsérik.

A Kínai Népköztársasággal meglévő, már hagyományosnak tekinthető kapcsolat körülményei között a Huawei-jel kapcsolatosan Európát nyugtalanító kérdés elég világos válaszra talált Magyarországon. Szijjártó Péter külügyminiszter áprilisban, Pekingben bejelentette, hogy a versenyképesség tekintetében a magyarországi piacon egyetlen cég sem fog hátrányt szenvedni a származási nemzete miatt és az általa képviselt ország előnyre akar szert tenni az 5G technológia terén. A Szijjártó által a Huawei-technológia használatával kapcsolatosan gyakran felhozott egyik érv a képmutatás. A miniszter úgy véli, nehéz bírálatokat elfogadni Párizs vagy Berlin részéről, amikor

a Huawei európai árbevétele sokkal nagyobb ezekben az államokban, mint Magyarországon.

Valóban, ahogy a Montaigne Intézetnek részletes elemzéséből is kiderül, a Huawei jelentős mértékben jelen van az Európai Unió olyan fajsúlyos államaiban, mint Németország, Spanyolország vagy Olaszország. A két fő magyarországi távközlési szolgáltató, a Vodafone és a Deutsche Telekom a Huaweitől vásárolt infrastruktúrát használ, ami muníciót szolgáltat Szijjártónak, aki egy csapással akar pontokat szerezni a kínai–magyar kapcsolatban, kedvező gazdasági feltételekben részesülni az 5G bevezetése során és nacionalista álláspontját megerősíteni az európai kontextusban.

Az 5G technológia fordulópontot jelent a távközlésben,

mert természetéből, az információ-feldolgozási képesség decentralizálásából fakadóan – többek között – lehetővé teszi majd a termelés digitalizálását, a tárgyak internetének bővítését, a közszolgáltatások minőségének javítását és az önjáró szállítás tömeges elterjedését, ezek az újítások pedig olyan módon változtatják majd meg az életünket, hogy azt most még elképzelni sem tudjuk. Következésképpen az 5G-infrastruktúra kritikus, nemzetstratégiai fontosságú infrastruktúra lesz, a szolgáltató elfogadása pedig kibernetikai biztonsági, politikai, gazdasági és – mindenekfelett – bizalmi ügy is.

A The Verge hét szakértő véleményét gyűjti össze, a kiberbiztonság, a jog területéről, valamint politikusokét, annak érdekében, hogy meghatározzák a Huawei hardware-berendezések felhasználásával járó kockázat mértékét. Nicholas Weaver műszaki szempontból azzal érvel, hogy a szabotázs nagyon kifinomult, vagyis nehezen felfedezhető lehetne, vagy ahogy azt Mark Warren (valószínűleg Mark Warnerről van szó – a szerk.) szenátor mondja, „egy frissítés távolságra attól, hogy bizonytalan kínai termék legyen”.

Saját távközlési ipar hiányában az Egyesült Államok

kétségbeesetten igyekszik európai szövetségesekkel meggátolni a kínaiak uralmát ezen a piacon.

A Financial Times október elején amerikai kormányzati forrásokat idézve azt állította, hogy támogatási tervvel készülnek a kínai óriás európai riválisai, a Nokia és az Ericsson számára, melyek az utolsó erődöt jelentik a kínai állam által biztosított kedvező feltételek dominanciájával szemben. Ugyanakkor Washington amerikai cégeket is szeretne támogatni, hogy kihasíthassanak maguknak a távközlési infrastruktúrához kapcsolódó szoftverpiacból. Egy konkrét név, az Altiostar cég is elhangzott.

Ilyen körülmények között az amerikaiak világosan megfogalmazták a szövetségeseikkel szembeni elvárásaikat – a Huawei-berendezések tilalma. 2019. augusztus 19-én a Huaweihez kötődő további 46 entitást tettek fel a Kereskedelmi Minisztérium Entitáslistájára, melyekkel szemben különféle tilalmak vannak életben az amerikai entitásokkal folytatott üzleti kapcsolatokat illetően. A Huawei-jel kapcsolatosan 118 említés szerepel, beleértve a hazai társentitást, a Huawei Technologies Romania Co. vállalatot is. A listán való szereplés konkrétan engedélyhez köti az export, import, javak és szolgáltatások cseréjének megvalósítását ezekkel az entitásokkal. Bár Wilbur Ross kereskedelmi miniszter a Bloombergnek adott interjújában nemrég bejelentette, hogy egy sor engedélyt fognak kiadni különféle amerikai cégeknek, melyek ezekkel a társentitásokkal kívánnak együtt dolgozni, de azt is mondta, hogy ezt inkább kivételnek kell tekinteni és a (kérések – a szerk.) többségét el fogják utasítani.

Magyarország konkrét esetében Mike Pompeo külügyminiszter a kis közép-európai államban folytatott állami látogatás keretében, februárban azt mondta, bonyolítaná a dolgokat a Huawei jelenléte a nemzeti infrastruktúrában. Ennek ellenére

Budapest ebben a kérdésben nem visszakozott,

úgy is mondhatnám, hogy meglepő módon, tekintettel arra, hogy a Trump-adminisztráció ideális keretnek bizonyult az Egyesült Államok és Magyarország közötti kapcsolatok felélesztéséhez.

A többé-kevésbé meglepő álláspont az ezzel a témával kapcsolatosan megosztott európai kontextusban jelenik meg. Visegrádon (értsd: Visegrádi Csoport – a szerk.) belül, például, Magyarország sokkal inkább páriának számít, hiszen a NUKIB, Csehország Nemzeti Kiberbiztonsági és Informatikai Ügynöksége 2018 decemberében kiadott egy közleményt, amelyben nemzetbiztonságra nézve kockázatosoknak minősítette a ZTE és a Huawei berendezéseket, valószínűleg a jelenlegi kormányfő, Andrej Babis és Petr Kellner, az egyik leggazdagabb cseh közötti rivalizálás miatt is, aki közel áll a kínai konszernhez és aki a PFF alap jövendőbeli tulajdonosa, mely megvásárolta a CME-t, amelyhez a Pro TV (az egyik legjelentősebb romániai médiacsoport – a szerk.) is tartozik (a szerző vagy szerzők – ld. a cikk végi tájékoztatást – Magyarországgal szembeni manipulálási – információs hadviselési?! – szándékáról árulkodik, hogy a NUKIB közleményében egyetlen szó sincs Magyarországról, a Pro TV pedig romániai cég, tehát ezek nem támasztják alá a „pária” minősítést; márpedig ennek a kifejezésnek az elhelyezése a szövegben az igazi célról árulkodik – a szerk.).

Lengyelország Mike Pence amerikai alelnök szeptemberi látogatása alkalmával aláírt egy megállapodást az Egyesült Államokkal, melynek értelmében

gondosan ellenőriz majd minden távközlési infrastruktúrával kapcsolatos szerződésre jelentkező céget,

hogy azt nehogy valamilyen külföldi kormány ellenőrizze. Sőt, szintén 2019-ben, a Huawei egyik alkalmazottját kémkedési váddal letartóztatták Lengyelországban. Az Oroszországgal meglévő legalábbis bonyolult kapcsolat kontextusában Varsó sokkal inkább érdekelt Washington jóindulatában és ezt nem fogja a távközlési ipar kedvéért kockáztatni.

Macron Franciaországa egyensúlyt igyekszik találni a Huawei-termékek által kínált kereskedelmi előnyök és a távközlési rendszerek idegen hatalom behatolásával szembeni védelme között. Párizs olyan szabályozási környezettel akarja elérni ezt a célt, mely előírja a felhasznált berendezések francia kormány általi engedélyezését, a felhasználási céltól függően, mely stratégia akár működhet is, tekintettel arra, hogy egy ilyenfajta környezet a 4G hálózat esetében is létezett, bár az 5G kihívásai eltérőek és az összetettség más szintjét képviselik.

Berlin még lazábban kezelte a kérdést, mivel ott

nem volt előzetes tilalom a Huawei-jel szemben, mint Franciaországban.

A biztonsági katalógus egyetlen eladót sem zár ki, tehát a Huaweit sem, bár előírja, hogy a kritikus rendszerek igazolásait a Szövetségi Informatikai Biztonsági Irodától kell megszerezni. Feszültség van Németországban a hírszerzési terület szakemberei és a politikum között. Bruno Kahl, a német külügyi hírszerző szolgálat vezetője nyilvánosan kijelentette, egy parlamenti bizottság előtt, hogy hiba lenne a kínai eladóra bízni Németország stratégiai érdekeit. Angela Merkel a saját pártján belül is nyomásgyakorlással kezd szembesülni: kereszténydemokraták egy csoportja annak a félelmének adtak hangot, hogy Merkel túl sok mindenben enged. Eközben továbbra is Kína Németország legnagyobb kereskedelmi partnere, az 5G-re való átállás pedig sokba kerülhet majd Berlinnek, ha lemarad ebben a versenyben.

Következésképpen, bár

Magyarország nem az egyedüli ország, amely nem tiltotta meg a Huawei-berendezések vásárlását,

az egyik legnyitottabb álláspontot képviseli a kínai céggel szemben. Ezt a nyitottságát Budapest konkrét akciókkal egészíti ki, melyek a nemzetközi színpadon segítik Pekinget, amikor a nemzetközi joggal vagy az emberi jogokkal szembeni kisiklásokat az Európai Unió nem ítélheti el egységesen, mert Magyarország él a vétójogával. Orbán diplomáciai szerepet akar és szüksége van rá, különösen a hazai közönség számára, Peking pedig fajsúlyos játékos, amely befektetéseket hozhat Magyarországra és rövidtávon jelentős előnyöket biztosíthat. Egy olcsó és műszakilag fejlett 5G-s roll-out erőteljes felpörgetést jelenthetne a magyar gazdaság számára, ami fontos előfeltétele a FIDESZ választási sikerének.

Van Budapesten egy Lubjanka nevű utca?

A Google Maps-en ellenőriztem és úgy tűnik, Budapesten nincs Lubjanka nevű utca, bár az új vezetők számításba vehetnék a Váci utca (valójában a Váci útról van szó – a szerk.) átnevezését, mert ott nyílt meg a Nemzetközi Befektetési Bank (IIB), a néhai KGST-ből eredeztethető pénzügyi szervezet ideiglenes székhelye. Miért?

A Political Capital dokumentált válasszal állt elő. Két fő irányvonal okoz aggodalmat: a szervezetnek, az alkalmazottaknak, a rokonoknak és a meghívottaiknak adott széles körű kiváltságok, melyek diplomáciai mentességet (ez nem így van, ezt még a Political Capital is elismeri; forrás itt – a szerk.), adómentességet és a pénzügyi természetű ellenőrzések alóli mentességet is magukba foglalnak; Nyikolaj Koszov, az intézmény Igazgatótanácsának elnökének állítólagos összeköttetései vannak, vagy akár közvetlenül is kapcsolatban áll az orosz biztonsági szolgálatokkal. Ezen kívül eléggé egyértelmű kapcsolat van Andrej Kosztinnal, a VTB Bank orosz pénzügyi óriás elnökével is. A VTB Banknak megfigyelői minősége van az IIB-ben. Sőt, az EU hivatalosságai elbeszélgettek a Direkt36 riportereivel és azt mondták, hogy nem a bank magas rangú hivatalosságai jelentenek veszélyt, hanem a középvezetői vagy még annál is alacsonyabb beosztású személyek,

azon a szinten, ahol a pénzügyi adatok feldolgozása zajlik, ellenőrzés nélkül.

Az ALDE-s európai parlamenti képviselők egy csoportja választ követelt a Bizottságtól ezen kiváltságok összeférhetőségéről a hatályos európai AML (Anti Money Laundering) (pénzmosás-ellenes – a szerk.) normákkal. Dombrovskis a Bizottság nevében júliusban küldött válaszában azt állítja, hogy az IIB-nek alá kellene vetnie magát az európai szabályozásoknak, ami az Oroszország és az európai NATO-szövetségesek között a kulisszák mögött zajló harc jövendőbeli tűzfészkévé változtathatja az IIB-t.

Hirdetés

Néhány amerikai szenátor és képviselő (mind demokratapárti) is aláírt egy levelet az Egyesült Államok budapesti nagykövetének, David Cornsteinnek címezve, melyben több jogos kérdést tesznek fel a magyar hírszerző szolgálatok azon képességére és elkötelezettségére vonatkozóan, hogy megfigyelés alatt tartsák és ellenőrizzék az IIB tevékenységét a saját területükön. Sőt, nyomást gyakorolnak Cornsteinre a diplomáciai misszió által a szabad sajtó Orbán-kormány általi megfélemlítésével kapcsolatosan tett lépéseket illetően.

Ami némiképp nevetséges, de komoly indikátora is annak a felvetésnek az igazolása értelmében, mely szerint az IIB bizonyos nem-NATO-s geopolitikai érdekek érvényesítésének az eszköze:

az Orbán-kormány a projekt gazdasági relevanciájával támasztotta alá a szervezetnek szóló meghívását,

hogy az Orosz Föderációból Magyarországra helyezze át a székhelyét, tekintettel arra, hogy az IIB tőkéje nagyjából 329 millió euró, miközben a hasonló célú Európai Befektetési Bank 243 milliárd eurós tőkével rendelkezik. Ebben az esetben meglehetősen vékony a gazdasági érv. Ugyanez a helyzet a bank európai identitásával is. Igaz, hogy az EU-tagállamok, Románia, a Cseh Köztársaság, Magyarország, Bulgária, Szlovákia részesedése meghaladja Oroszország tulajdonhányadát, ami indokolhatná az „európai banki” címkét, de a gyakorlatban, az IIB alapítóiratai szerint, mind az Igazgatótanács, mind a Kormányzók Tanácsa háromnegyedes többséggel dönt, ami gyakorlatilag lehetetlenné tesz bármilyen határozatot az Oroszország 45,5 százalékos részesedéséhez tartozó szavazatok nélkül.

Egyértelmű, hogy intézményként az IIB-nek olyan története van, mely azt mutatja nekünk, hogy

KGB-ügynökök tevékenykedtek a bankon belül

és tudjuk, hogy bizonyos kapcsolatok ténylegesen sohasem szűnnek meg. Ezen kívül az is világos, hogy megvannak az előfeltételei egyes stratégiai fontosságú magyar cégek, mint a MOL vagy az OTP és a bank egyes ügyfelei pénzügyi helyzetére vonatkozó – potenciálisan érzékeny – információk átadásának Moszkva felé. Ez valódi veszély, amit az olyan szövetségesek, mint az Egyesült Államok tudatosítani és enyhíteni szeretnének, most, hogy kész helyzet jött létre.

Ami számomra igazán talány marad: miért volt ennyire proaktív Orbán, hogy ő maga kezdeményezze ezt a lépést, miközben tudta, hogy bírálatok hulláma következik majd?

A sajtókonferenciát és az Orbántól, de Putyintól is, az orosz elnök mára hagyományossá vált budapesti látogatását követően érkezett utólagos nyilatkozatokat elnézve úgy gondolom, hogy az egyik komoly ok, amelyet figyelembe kell venni Orbán politikai elemzésében, különösen Románia szemszögéből nézve, a következő:

a kormányfő tényleg elhiszi a saját propagandáját

és ebben az illiberalizmusos és autokráciás hullámhoz való csatlakozásban olyan pályát lát, amely egy magasabb politikai szinthez vezet a már egy ideje uralt belpolitikaihoz képest.

Orbánnak ebben a nyilatkozatában nem okoz nehézséget egy NATO-szövetségeshez nagyon közeli fontossági helyzetet biztosítani Oroszországnak Magyarország szemszögéből nézve, olyan közös pontokat hangsúlyozva, mint a bevándorlókkal szembeni ellenállás, a keresztény identitás és az őszinteség a kétoldalú kapcsolatokban. Ez a nyelvi lazaság azt is jelezheti, hogy Orbán számára ez már nemcsak reálpolitika, nemcsak Metternich típusú diplomácia, hanem olyan valóság, amelyben tényleg hisz, ahol természetes és jótékony hatású a társulás Putyinnal. Orbán azért tekint inkább Kelet felé, mert abban a politikai és kulturális modellben hisz, nemcsak azért, mert Magyarország érdekeit helyezi az első helyre egy bonyolult geopolitikai szomszédságban.

Hova helyezkedik Románia?

Románia szintén érdekelt mindkét ügyben. A Huaweinek van egy társentitása Bukarestben, miközben a román állam részvényes az IIB-ben. Romániának újabban még saját Orban-kormánya is van. Az új kormány napirendje nyilvánvalóan terhelt és nehéz, melyben a költségvetési hiány vagy az igazságügy reformja az elsődleges pontok, de 13 hónap valószínűleg elegendő arra, hogy ha hosszútávra szóló stratégia nem is, de legalább válasz szülessen a két kérdésre.

Azt hiszem, hogy ami a Huaweit illeti, Románia elég jól kezelte a helyzetet. Mindaddig, amíg az 5G-s piacot illetően nem létezik közös európai álláspont, minden nemzeti játékosnak a stratégiai érdekeit kell mérlegelnie.

Románia Washingtonban aláírt egy egyetértési memorandumot az 5G technológiát illetően.

Ami igazi diplomáciai siker, tekintettel arra, hogy nem zárja be egyértelműen az ajtót a Huawei előtt, elfogadják a bizalom megelőlegezését, amikor szolgáltatót választanak és ugyanakkor az egész átláthatóan történt, hiszen a napokban közzétették a memorandumot. A gyakorlatban született egy másik, teljesen normális döntés is, mellyel elhalasztották az 5G-s pályázatot, hogy számításba vegyék a politikai változásokat, de a memorandum megvalósítását is. Az ANCOM nem ezeket említette hivatalos indokokként, de biztosan figyelembe vették őket.

A Huawei Románia szeptemberben már reagált is erre a memorandumra, azt kérve, hogy hozzák nyilvánosságra, ami meg is történt. A cég romániai képviselőit valószínűleg nem lepte meg a dokumentum tartalma, de kihasználhatják, hogy ez nem zárja ki nyíltan a Huaweit és ehhez igazítják a helyi PR-t és kommunikációs stratégiát. Radoslaw Kedzia, a Huawei Közép- és Kelet-Európáért és az északi országokért felelős alelnöke szeptemberben azt nyilatkozta, hogy azt szerette volna, ha Románia Lengyelországhoz hasonlóan jár el, mely közzétette a dokumentumot (utólag Románia is megtette ezt), rámutatva arra, hogy az nem zár ki eleve egyetlen játékost sem, bár a gyakorlatban könnyen a kínaiaknak kedvezőtlenül lehet értelmezni a feltételeket.

Romániának ez a fajta megközelítése lehetővé teszi, hogy fenntartsunk egy munkakapcsolatot a Huawei-jel,

ugyanakkor – szabályozott környezetben – korlátozzuk a cégtől történő beszerzési potenciált, jó paraméterek között tartva a transzatlanti kapcsolatot is. Ez a kis mozgástér hasznos lesz és lehetővé teszi majd számunkra az alkalmazkodást az 5G bevezetésével kapcsolatosan széttöredezett európai tájképhez.

Ami az IIB-vel meglévő kapcsolatot illeti, a dolgok itt valamivel bonyolultabbak. Románia az ötödik legnagyobb részvényes az intézményben, ami 2019 márciusában 7,92 százalékot jelentett és egy sor specifikus joggal és kötelezettséggel jár. Az IIB belpolitikai téma és a volt pénzügyminiszter, Eugen Teodorovici elleni támadási felület volt a jelenlegi pénzügyminiszter, Florin Cîţu részéről, aki azzal vádolta az előbbit, hogy orosz kém és elárulja Románia érdekeit. Az IBB vezetőségi szerveiben már több román is helyet foglal, akiknek a profilját itt részletezte a Szabad Európa.

Romániai cégek részesültek már finanszírozásban a bank részéről, különösen a mezőgazdaságban.

Ha más példákat is megnézünk a régióban, a Cseh Köztársaságot és Lengyelországot, ezek körültekintőbbek voltak az IIB-t illetően. Lengyelország 2000-ben kilépett és azóta nem vetette fel újra a témát, a Cseh Köztársaság tárgyalt a projektben való részvételről és elérte a banki alkalmazottak diplomáciai mentességéről való de facto lemondást, miközben Szlovénia visszavonta azt a döntését, hogy helyet adjon a bank központi székhelyének. Következésképpen úgy gondolom, nem feltétlenül lenne a legjobb megoldás a kivonulás a projektből. Számunkra is lecke lehet Lengyelország esete, mely a bankból való kilépéssel nem kapta vissza a tőkerészesedését.

Ugyanakkor egy kevésbé megvitatott tényt is számításba kell vennünk: az IIB hídfőállás az orosz szolgálatok részére, de ugyanakkor penetrációs pontot is jelenthet számukra a NATO területén. Nagy esély van arra, hogy a HUMINT egy adott pillanatban az európai szövetségesek javára is működni fog és felfedezzük, hogy az IIB-t valójában bizonyos pénzügyi szankciók kijátszására vagy politikai, nem alapszabályban rögzített érdekek kiszolgálására használják fel.

Románia konkrétan miként használhatja fel a két témát, hogy

Magyarországgal szemben és a régióban előterjessze az érdekeit?

Azt hiszem, hogy a differenciálás stratégiája könnyű és hatékony. Orbán Magyarországa nem a Washington által megkövetelt bizalom kártyáját használja és inkább Pekinggel és Moszkvával törekszik szoros kapcsolatokra, a Huawei-jel, illetve az IIB-vel kapcsolatos vádak hihető tagadásának tézise mögé bújva. Nyilvánvalóan sem a kínai hardware feltételezett hátsó kapuit, mint ahogy a bank hivatalosságainak az orosz szolgálatokkal meglévő sötét kapcsolatait sem lehet közvetlenül bizonyítani, de figyelmen kívül sem lehet azokat hagyni bármilyen komoly kockázatelemzésben. A tengerentúli, de az öreg kontinens hírszerzési közössége tagjai számára is, az ilyenfajta tagadhatatlan bizonyítékok feleslegesek, mert világos, hogy ki az ellenfél. Magyarország azt az üzenetet látszik küldeni, hogy már nem ért egyet ezzel a paradigmával.

Románia azzal erodálhatja Magyarország presztízsét és tekintélyét a V4-en belül,

ha államunk a többi tag álláspontjára helyezkedik. Az Egyesült Államokkal kötött memorandum Lengyelország általi aláírása és a cseh különleges távközlési szolgálatok figyelmeztetései két olyan konkrét témát képviselhetnének, melyek kapcsán a román hivatalosságok párbeszédet kezdeményezhetnének kollégáikkal. A Lengyelország–Románia kapcsolat fejletlen, de nagyon nagy potenciállal rendelkezik a térségbeli hatalmi egyenlet meghatározásában.

Orbán V. továbbra is az illiberalizmus útján lépked.

Ez az ő igazi táncpartnere és a nem a címben szereplő ördög, nem a Huawei és még csak nem is az IIB mögötti függöny. Mind a kínaiak, mind az oroszok bizonyos pragmatikus kereskedelmi és geopolitikai érdekeket követnek. A Huawei versenyképes terméket kínál az 5G piacon, miközben a moszkovita diplomácia jelentős sikert ér el az IIB Budapestre költöztetésével. Ezzel szemben atipikus kockázat az illiberalizmus választása egy NATO-kormányfő részéről, mert ez belülről fakadó és önkéntes, amelynek súlyosabb következményei lehetnek, mint egy potenciális adatlopási akció a Huawei, vagy a gazdasági kémkedés az IIB részéről. A demokrácia eltorzítása az illiberalizmus oltárán és a meghatározatlan ideig tartó megkapaszkodás a hatalomban az, ami ténylegesen lerombolhatja belülről az Európai Uniót.

A Huawei megkerülhetetlen 5G-s berendezései számára majd megírják a megfelelő kódsorokat az adatforgalom elemzésére és biztonságossá tételére, az IIB alkalmazottai felügyeletére majd megfelelő emberi erőforrásokat fognak biztosítani, de

Orbán Viktor csillapíthatatlan hataloméhségére nincs terv.

Csak a magyar nép van és egy potenciális egységes ellenzék, mely megállíthatná ezt a Magyarország és Európa számára veszélyes táncot.

(Figyelemre méltó, hogy a cikk nincs aláírva, de a stílusból és abból ítélve, hogy a 45North „agytröszt” – névleg – egyetlen személyből áll, valószínűleg Dragoş Tîrnoveanu készítette, vagy legalábbis az általa igazgatott felületen jelent meg. A szerző szinte teljesen ismeretlen, eddig szinte kizárólag csak Magyarországgal, magyar ügyekkel kapcsolatosan nyilvánult meg. Első nyilvános megjelenése egy interjú volt az Adevărul számára Szávay István Jobbik-alelnökkel. A szerző által jelzett, román és angol nyelvű, aláírásával senki által sem vállalt anyagokat tartalmazó honlap, a 45North.ro viszonylag új és a szakmaiság benyomását kívánja kelteni, de valójában csak a szerző korábbi tevékenységeit (is) tükröző román nyelvű Magyarország- és Orbán Viktor-ellenes szövegekhez szolgál álcaként, az angol nyelvű anyagok ugyanis csak innen-onnan összeollózott cikkek. A szerző korábbi „vállalkozása”, a newinst.ro korábban egy hasonlóan obskúrus Global News Intelligence nevű, csak egy telefonszámot és egy elektronikus levélcímet tartalmazó impresszummal rendelkező szervezethez (?) vezetett, melynek logója viszont nagyon emlékeztetett a Külügyi Hírszerző Szolgálat, a SIE logójára. Ismeretlen okból ezt mára eltüntette/eltüntették, de nem volt(ak) elég körültekintő(ek), mert a böngésző-lap fülén még mindig kivehető – igaz, nagyon apró változatban – a SIE-re emlékeztető logó…; ezt bizonyíthatóan 2019. július 29-e után valamikor változtatták meg! – a szerk.)

Hirdetés