Milyen lesz az oktatás az önelszigetelés után?

A klasszikusnak nevezhető (köz)oktatás is a feje tetejére állt ezekben a virális időkben. Még a területen listavezető országokban is. Mit szóljunk hát mi, Románia polgárai?

Hirdetés
A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Jelen szöveg az Edupedu oldalon megjelent cikk fordítása.

Az utóbbi időben sokat beszélnek rugalmasságról vagy közösségi szellemről. Pszichológusok, kockázatkezelési szakértők, szociológusok vagy oktatástudományi kutatók dolgoztak ki különféle elemzéseket és ajánlásokat olyan egyének és társadalmak felneveléséről és kialakításáról, akik/amelyek rugalmasan kezelik a hirtelen változásokat, a természeti csapásokat vagy a konfliktushelyzeteket. A polgári szellem vagy a kritikus gondolkodás, a kommunikálás vagy a szolidaritás mind szerepel bármelyik oktatásügyi szakember rövid listáján, aki a „jövő készségeiről” beszél vagy ír. Ugyanez vonatkozik a „tanulj meg tanulni”-ra és a digitális készségekre is.

Csakhogy a jövő már nem holnap lesz, hanem ma van. Ki gondolta volna, hogy a mai nemzedékeknek egyik napról a másikra kell majd megfelelniük a rugalmasság, a polgári szellem, a szolidaritás, a technológiahasználat és a kommunikáció leggyakorlatiasabb és legkeményebb vizsgáján?

Az Egészségügyi Világszervezet néhány napja SARS-CoV-2-pandémiává nyilvánította a globális szinten jelenleg tapasztalható helyzetet, ami riadókészültségbe helyezte a nemzeti kormányokat és a nemzetközi közösséget. Az előírt lépésekkel, főleg az önelszigetelődésre és a szabad mozgás korlátozására vonatkozóakkal egyidejűleg a jelenlegi szokásaink eléggé hirtelen megváltoznak, saját magunk és a közösség hasznára. A sebezhetőek és a COVID-19-cel folytatott harc első vonalában lévők hasznára.

A társadalmi és kulturális, munka- és emberi kölcsönhatási modellek fokozatosan alakulnak át, mint ahogy a globális termelési és elosztási láncok, vagy a közszolgáltatási rendszerek is. Maga a globalizálás is megkérdőjeleződhet, amint túljutunk a válságon és intenzívebbé válna a nacionalista hullám. Rugalmasság. Azt még nem tudjuk, hogy mennyi időre. De azt tudjuk, hogy jelenleg a társadalmi eltávolodás, az elszigetelődés a legbiztosabb esély arra, hogy minél többen és minél jobban kerüljünk ki ebből a megpróbáltatásból.

Fentebb említettem a közszolgáltatásokat, és az oktatás jut most elsőként eszembe. A válságok lehetőségek – mondaná a legtöbb vezető. Azt javasolom, nézzük meg, ez a válság milyen mértékben jelent lehetőséget a román oktatás számára és miben rejlenek az ezzel kapcsolatos kockázatok. Néhány gondolatot vetek fel, azzal a megjegyzéssel, hogy ezzel nem merítettem ki minden lehetőséget.

Szegénység, törésvonalak és oktatás egy digitális világban

A Rendkívüli Helyzetek Országos Tanácsa, Monica Anisie oktatási miniszter némi habozása és sutasága után, szinte egy hete függesztette fel a vírus terjedését megelőző lépésként a tanítást a közoktatási rendszerben. Mit jelentett ez? A diákok otthon maradtak és távoktatásban tanulnak, a tanáraik által kiválasztott különféle online módszerekkel és eszközökkel. Akár egy egyszerű Whatsapp-csoportról, egy online-rendszerben leadott leckéről, vagy a különféle digitális oktatási platformok használatáról van szó, a tanárok kénytelenek lesznek menet közben alkalmazkodni az új helyzethez. Ami sokuk számára kihívás lesz – elég sok beszámoló van kiváló tanároktól, akik elismerik, hogy hiányzik nekik a közvetlen kapcsolat a gyermekekkel, hogy nehezebb lekötni a figyelmüket és megérteni, hol kell nagyobb erőfeszítést kifejteni azért, hogy megértsék a tananyagot, ha fizikailag nincsenek jelen. Ami a személyre szabott oktatást illeti, nem tudom, hány tanár merészel még most erre gondolni, az a fontos, hogy a legjobbat kell adniuk magukból, hogy boldogulni tudjanak. És boldogulniuk kell, a diákjaik érdekében. Sokan mozgósították magukat. Sokan arra fogják kihasználni ezt a szokatlan helyzetet, hogy az eddiginél is kevesebbet csináljanak.

Másrészt dicséretet érdemelnek mindazok, amik megmozdultak, megértették a helyzet súlyosságát és az egyhangú cselekvés szükségességét, hogy a gyermekek minél kevésbé szenvedjék ezt meg. Dicséretet érdemelnek a magáncégek, vállalkozók, magániskolák, melyek ingyenesen rendelkezésre bocsátották különféle online platformjaikat vagy eszközeiket. Mások gyorsan segítőkezet nyújtottak, gyorsan összerakták a legjobb online oktatási megoldásokat. Azt hiszem, példás mozgósítást láttunk arra, hogy megvalósuljon az egyetlen jelenleg lehetséges módszer.

Különben említésre méltó az Oktatási Minisztérium és Monica Anisie miniszter kezdeményezése, hogy partnerséget alakítson ki a közszolgálati televízióval, melynek eredményeként a TVR román nyelvi, matematika-, biológia-, vegytan- vagy logikaleckéket sugároz (jövő héttől magyar nyelven is lesz távoktatás a tévében, nyolcadikosoknak és tizenkettedikeseknek – a szerk.), amely megkönnyíti a tanárok munkáját és ugyanakkor széles hozzáférést biztosít az információkhoz és a gyermekneveléshez.

Mert igen, ennek a társadalmilag, egészségügyileg vagy gazdaságilag amúgy is nehéz időszaknak a hozzáférés és a méltányosság a nagy gondjai. A jó eredményekkel, nagy érdeklődéssel és az online leckékben való aktív részvételt biztosító, legalább elfogadható lehetőségekkel – televízió, számítógép, okos telefon és jó internetkapcsolat – rendelkező gyermekeknek nem okoz majd túl nagy gondot alkalmazkodni az új oktatási és tanulási rendszerhez. Ne feledjük, ők beleszülettek a digitális világba, tehát agyuk arra állt rá, hogy könnyedén mozogjanak az online-kitettségi helyzetekben. Igaz, az online rendszerben tanulás nem azonos az osztálytermivel, de a helyzet most ezt követeli meg. De mi történik a hátrányos helyzetű közösségekben élő gyermekekkel? Mi történik azokkal a gyermekekkel, akik számára a víz és a szappan luxus, a tanulási tevékenységre a rendelkezésükre bocsátott internetről, okos telefonról vagy televízióról nem is beszélve? Mi történik a fogyatékos gyermekekkel? Ez az online oktatási modell, sajnos, elmélyíti majd szakadékot a jók és azon diákok között, akik nem rendelkeznek megfelelő körülményekkel a tanuláshoz, pedig képesek és szeretnének is. Mélyülni fognak a már meglévő gazdasági és társadalmi törésvonalak, mélyülni fog a minőségi oktatásban részesülő és ilyen eséllyel nem rendelkező gyermekek közötti szakadék. Ennek hatásai pedig jelentkezni fognak a jövőben, ne lepődjünk meg. A PISA-felmérések eredményeiről nem is mondok semmit, már a mindennapi valóság részét képezik. Ne feledjük, hogy a szegény és elszigetelt közösségekben a tanárok sem a legjobbak, nem elég felkészültek ahhoz, hogy alkalmazkodjanak és elfogadható módon megbirkózzanak az új helyzettel, amelyben az osztályban zajló oktatást felváltja a valamilyen virtuális platformon zajló oktatás és kölcsönhatás a diákokkal, mely nagyon leszűkíti a kölcsönhatási lehetőségeket és eléggé korlátok közé szorítja a tanárt. Itt csak egy statisztikát említek meg: az Eurostat legutóbbi adatai világosan azt mutatják, hogy Románia gyermekeinek több mint 38 százalékát szegénység és kirekesztés fenyegeti. Ők a leginkább veszélyeztetettek és legsebezhetőbbek ebben az új oktatási modellben.

A válság utáni tanulmányokból majd látni fogjuk, milyen hatással járt ezekre a gyermekekre és a készségi szintjükre az online oktatás felé való elmozdulás, tekintettel arra, hogy Románia nem tett túl nagy erőfeszítéseket a tanárok elmozdítására az online-ra történő átmenet és a digitális eszközhasználat felé. Szeretném, ha tanulmány készülne a gyermekek elszigetelődésének és elmagányosodási fokának hatásáról ebben az időszakban, mely egyaránt nehéz nekik és a családjaik számára is.

Új naptár a 2019–2020-as tanévre?

Ahogy a helyzet globális szinten, vagy az abszolút drámai állapotban lévő Olaszországban kinéz, sokáig kénytelenek leszünk online dolgozni, tanulni, közösségi életet élni. Klaus Iohannis elnök tegnap (március 16-án – a szerk.) írta alá azt az elnöki rendeletet, melynek értelmében 30 napra felfüggesztették az oktatást a közoktatásban és az egyetemeken. De vannak olyan forgatókönyvek is, melyek matematikai modellezések alapján azt állítják, hogy Romániában júniusban-júliusban tetőzik majd a járványválság.

Az én szemszögemből nézve, az összes lehetséges forgatókönyvet figyelembe véve, jelentős változásokra kell készülnünk a 2019–2020-as tanév naptárában. És ezzel a naptárral együtt a rendszer összes már ismert és rutinná vált szakasza és folyamata megkapja ezt a bizonytalansági jellemzőt: a 2020-2021-es tanévet előkészítő pedagógus-mozgatással kapcsolatos tanórai ellenőrzések (melyeknek éppen ebben az időszakban kellene zajlaniuk), a véglegesítés előkészítése és a kinevezések, az országos felmérővel és az érettségivel kapcsolatos próbavizsgák, a tanárok továbbképzése, a versenyek, az összes tanórán kívüli tevékenység. Ez váratlanul nehéz mandátum lesz az Oktatási Minisztériumban.

Mindez, természetesen, a végzős, vagyis a nyolcadikos és a tizenkettedikes diákokat érinti majd a leghátrányosabban, akikről még nem tudjuk elmondani, hogy milyen helyzetben lesznek majd nyáron. A minisztérium és implicit módon a kormány, gondolom, nehéz döntés előtt fog állni ezzel a tanévvel kapcsolatosan. Vannak olyan avatott vélemények, melyek szerint akár a tanév befagyasztása és minden diák évismétlésre kényszerítése is megtörténhet, tekintettel arra, hogy az utolsó félév több mint fele – nagyon valószínű módon – online módon zajlik majd. Úgy tűnik, egyes szakemberek véleménye ebbe az irányba mutat. Majd meglátjuk, hogy milyen megoldást választ a kormány: mely elsősorban az országos vizsgákhoz és a felvételi időszakokhoz igazodik, figyelmen kívül hagyva, hogy az online oktatás nem tudta pótolni a diákok összes képzési és készségfejlesztési igényét, vagy egy bátrabb megoldás mellett dönt, melyben – például – módosítja a határidőket és miután – reméljük, nyárra – véget ér ez a nehéz időszak, megpróbálja majd nyári iskolákkal és felzárkóztatási programokkal behozni ezt a kiesést. Ez gyakorlatilag azt jelenti majd, hogy a nyári vakációt oktatásra és a lemaradások ledolgozására használják majd, hogy az új tanév – talán – rendes időben kezdődhessen el.

Ami az Oktatási Minisztérium nagy programjait – CRED (releváns tanterv, mindenki számára nyitott oktatás – a szerk.) vagy ROSE (román szekunder/középfokú oktatási program – a szerk.) – illeti, nincs értelme azt mondanom, hogy minden borul és hogy – valószínűleg – az Európai Bizottsággal és a Világbankkal párbeszédet folytatva találnak majd technikai megoldásokat a tevékenységi határidők meghosszabbítására. Az egész rendszer a feje tetejére állt.

Hirdetés

De mindnyájunknak hozzá kell szoknunk a gondolathoz, hogy ez a tanév teljesen atipikus. A gyermekeink, saját magunk és a társadalom érdekében szolidárisaknak kell lennünk és együtt kell működnünk.

Az egyetemeken a hagyományos tantermekről áttérnek a virtuális tantermekre

A romániai egyetemek már múlt héten felfüggesztették a fizikai jelenlétet igénylő kurzusokat és áttértek az online oktatásra. Persze, itt is vannak kihívások, mert nem minden tanár használja könnyedén a digitális platformokat vagy más online eszközöket. Meg kell szervezniük a tevékenységüket a hallgatókkal, az új helyzethez kell igazítaniuk az előadások jegyzeteit, alkalmazkodniuk kell egy olyan helyzethez, melyben a kommunikációt egy képernyő, egy mikrofon és – amennyiben a platform lehetővé teszi – egy olyan hely korlátozza, ahova az előadás anyaga vetíthető. Akárcsak a közoktatási pedagógusok esetében, az egyetemi tanárok esetében is felmerül az alkalmazkodóképesség, az innováció és a kreativitás kérdése. Az oktatástudományi szakemberek vagy az oktatás digitalizálása iránt érdeklődők máris jelentős lehetőséget látnak ebben a válságban, hogy megváltoztassanak rutinokat és arra provokálják, biztassák a tanárokat, hogy lépjenek ki a komfortzónájukból és vegyenek át innovatív digitális modelleket és pedagógiai megoldásokat.

Az egyetemek, persze, más kérdésekkel is szembesülnek: mi történik a vizsgaidőszakkal abban az esetben, ha a járvány csúcsidőszaka nyárig is eltart, miként kezelik majd a végzős hallgatókat, mi történik a záróvizsgákkal és a disszertációkkal, vagy a nyári felvételi vizsgákkal? Reméljük, hogy a dolgok olyan időn belül visszaállnak a normális kerékvágásba, ami lehetővé tesz majd finom kiigazításokat, de az Oktatási Minisztériumnak, az egyetemeknek többek között arra a helyzetre is fel kell készülniük, hogy módosítaniuk kell az egyetemi tanévet, a vizsgaidőszakok, a nyári felvételik és egy egyetem életében fontos többi esemény időpontját.

És ha már amúgy is szóba került az egyetemek élete, az akadémiai világ egyik kevésbé látványos, de a közösség szellemét illetően alapvetően fontos dologról, a mobilitásról is essen szó. Vagyis azokról a hallgatókról, tanárokról és adminisztratív személyzetről van szó, akik úgy döntenek, hogy egy bizonyos időszakot egy másik egyetemen töltenek tanulási, kutatási okból vagy tapasztalatcsere céljából. Az Erasmus+ Románia ügynökség már múlt héten bejelentette, hogy felfüggeszti az Erasmus-programot. Az ANPCDEFP (Oktatási és Szakképzési Területtel Kapcsolatos Közösségi Programok Országos Ügynöksége – a szerk.) tegnap hazahívta a más államokban tartózkodó Erasmus-programosokat.

Az Európai Bizottság egyik legambiciózusabb akadémiai együttműködési és mobilitási projektje, az Erasmus+, mely többletpénzt kapott a 2020-as költségvetésre, erős sokkot kell elszenvedjen a közlekedést globális szinten korlátozó drasztikus lépések miatt. Különben az európai egyetemi hálózatok kísérleti projektje, mely éppen ezekben a napokban zajlik és melyben Romániából 3 egyetem vesz részt – a Bukaresti Tudományegyetem, a SNSPA és az Építőmérnöki Műszaki Egyetem –, máris megszenvedi a helyzetet, a létrejött nemzetközi hálózatokhoz tartozó egyetemeknek pedig meg kell birkózniuk ezzel a kihívással. Itt is rugalmasságra, kreativitásra és innovációra van szükség.

Hozzá kell tenni, hogy az egyetemek bejelentették a tevékenységek, az események, a tudományos konferenciák felfüggesztését. Ahol a helyzet olyan, hogy nem lehetett online változatot biztosítani, ott ezeket teljesen kiiktatták az egyetemi életből. COVID-19 idején is van élet és akadémiai szellem.

A tudomány válasza a COVID-19 pandémiára

Ha létezik valamilyen jelentős globális elvárás ebben a bizonytalansággal, félelemmel és – néhol – pánikkal terhes időszakban, akkor az a hatóságokkal és – különösen – a tudományos közösséggel szemben fogalmazódik meg. Az egész emberiség reménykedve tekint a tudósokra a még ismeretlen ellenséggel szembeni szinte versenyfutás szerű harcban, mely életeket, társadalmi rítusokat, mindennapi szokásokat tett tönkre és jelentős hatást gyakorol a gazdaságra és a (személyes vagy társadalmi) jólét fokára.

Számtalan kezdeményezéssel serkentik a kutatást, hogy minél hamarabb megtaláljanak egy oltást vagy gyógymódot a CoV-SARS-2 ellen. A tudományos világban példátlan nemzetközi mozgósítás keretében többek között magánalapok is befektetnek a kutatásban.

Az Európai Bizottság két héttel ezelőtt, március 3-án felhívást tett közzé a Horizon 2020 program keretében, melynek értelmében 45 millió eurót fordít kutatásra a pandémiára adott válaszként. Az elvárás az, hogy a gyógyszeripar azonos összeggel szálljon be a programba, így megkétszereződik az összeg, a kutatási csapatok pedig megtalálhatják a megfelelő kezelést és diagnózist, a jövőbeni válsághelyzetekre való felkészülést is beleértve.

Nálunk azt láttam, hogy a Cantacuzino Intézet tegnap óta részt vesz az esetek diagnosztizálásában. Az egyetemeket is felkérték, hogy saját biogyógyászati kutatólaboratóriumaikkal és kutatócsoportjaikkal segítsenek a diagnosztizálásban. Igaz, hogy a kutatás utóbbi évekbeli kegyetlen alulfinanszírozása, a kutatóközpontok felszereléséhez és a gazdasági vagy társadalmi szinten hozzáadott értéket előállítani képes projektek finanszírozásához szükséges pénzek hiányában a román kutatók valószínűleg ügyeletes tűzoltók lesznek, akik szakmai irigységgel nézik majd a más országokban dolgozó kollégáikat, a COVID-19 elleni globális versenyfutás igazi hőseit.

De mi történik a kutatási projektekkel egy oltás előállításáig vagy a vírus terjedésének ellenőrzés alá vonásáig? A kutatásra nézve az egyik legsúlyosabb csapást éppen a mobilitás korlátozása jelenti. Persze, vannak íróasztal melletti kutatást igénylő kutatási projektek is, de képzeljenek el olyan – akár nemzeti – projekteket is, melyekhez interjúkra, fókuszcsoportokra, jelentős létszámú társadalmi kísérletre van szükség. Egy bizonyos ideig ezek megvalósíthatatlanok lesznek. Egyanez a helyzet az „in situ”, különféle munkatelepeken vagy messze lévő közösségekben zajló kutatást és tudományos együttműködéseket igényelő projektekkel.

Az elején rugalmasságról, polgári szellemről, kritikus gondolkodásról és rációról beszéltem. Bár ilyenfajta kihívásokkal szembesülünk, mindezen helyzetek ellenére, melyek felborítják a rutinunkat, a tegnap még banális és természetes dolgok ma lehetetlenné váltak, a kiszámíthatatlanság és az ellenőrzés hiánya szorongást vált ki, számunkra, egyénként, mint ahogy a társadalom számára is létfontosságú, hogy józanok maradjunk és képesek legyünk arra, hogy a válsághelyzethez alkalmazkodjunk. A rendszereknek megvan a maguk tehetetlenségi foka, de felelősséggel kell válaszolniuk a rendkívüli lépéseket igénylő rendkívüli helyzetekre. A döntéshozóknak megvannak a maguk politikai számításai, de ezeket nem szabad a köz érdeke, java és a társadalmi igazságosság fölé helyezni. Nekünk pedig, mindnyájunknak, cselekednünk kell és fel kell készítenünk egy közösséget, egy társadalmat a következő nemzedékek számára.

Azt kívánom, hogy rendben túl legyünk ezen a válságon. Nem szeretem a „pandémia” szót, hidegrázást okoz nekem, ezért zsugori vagyok a használatát illetően. Nagyrészt tőlünk függ, de azoktól is, akik vezetnek bennünket.

Ezen időszak után az oktatás másképp nézhet majd ki, mint néhány héttel ezelőtt, vagy legalábbis meg kellene tanulnia néhány leckét. Mit például az, hogy olyan embereket kell felnevelnünk, akik bármilyen helyzetet józanul, a tudomány iránti tisztelettel és erős jellemmel képesek fogadni. Készítsük fel a tanárainkat arra, hogy segítsék a diákokat áthajózni a zavaros vizeken. Modellezzünk olyan közrendszereket, melyek képesek felelős módon kezelni válsághelyzeteket és megerősödve kikerülni az ilyenfajta gyakorlatokból.

A szerző kutató-doktorandusz a Bukaresti Tudományegyetem Pszichológiai és Oktatástudományi Karán, a Stratégiai Pályaválasztási és Közpolitikai Igazgatóság igazgatója, valamint Adrian Curaj és Mircea Dumitru oktatási miniszterek tanácsadója és szóvivője volt a Cioloş-kormányban.

Hirdetés