Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

A kampányviták után térjünk vissza azokhoz a fontos ügyekhez, melyeket az Orban-kormánynak meg kell oldania. Az Oktatási Minisztérium az egyik legnehezebb terep, az intézmény által képviselt politikák érintettjeinek nagyon nagy száma miatt: diákok, egyetemi hallgatók, tanárok, kutatók, szülők, a munkaerő piaca, általában véve a gazdaság.

A jelenlegi miniszter mandátuma rövid, ezért elsőbbségi sorrendbe kell állítania cselekedeteit és kezdeményezéseit. Egy miniszter részéről

az a legrosszabb hozzáállás, ha mindenkit igyekszik kibékíteni,

ha el akarja kerülni, hogy bárkit is megharagítson, hogy aztán ne bírálják és támadják. És ezáltal pontosan ugyanabban az állapotban hagyja az általa vezetett területet, ahogy azt találta.

Az oktatási és kutatási miniszter prioritásai

Az iskolák anyagi bázisának javítása. Az nem lehet mentség, hogy az anyagi bázis a polgármesteri hivatalok tulajdonában és kezelésében van. A Románia kormánya által 2018. április 23-án elfogadott, az oktatási infrastruktúra 2018 és 2023 közötti korszerűsítésére vonatkozó stratégiában a következő volt az épületen kívüli mellékhelyiségekkel rendelkező iskolák helyzete:

– A romániai iskolák közül nagyjából 4200-ban nem az iskola épületében vannak a mellékhelyiségek, ami országos szinten több mint 155 486 diákot érint.

– A fentebb említett 4200 oktatási egységből nagyjából 2200 iskola mellékhelyisége az udvaron van, folyóvíz és csatornázás nélkül (száraz típusú mellékhelyiségek).

– A Belügyminisztérium egyik jelentése szerint 2019 márciusában 1180 iskolában a mellékhelyiségek nem feleltek meg az előírásoknak.

Az egymásnak ellentmondó adatokon túlmenően, melyek azt bizonyítják, hogy

az állam intézményei sem ismerik az iskolák pontos helyzetét,

a helyzet annyira súlyos (több százezer gyermek egészségét érinti hátrányosan), hogy a minisztériumnak át kell vennie az irányítást a polgármesteri hivataloktól, melyek egy része képtelen megoldani a mellékhelyiségek gondját. A minisztériumon belül külön részlegnek kell foglalkoznia a gond megoldásával. A szükséges összeg nem olyan nagy, hogy az állami költségvetés ne tudná biztosítani. Csak akaratról és politikai eltökéltségről van szó.

Az iskolák jelenlegi anyagi helyzete nem teszi lehetővé a napközi iskolára (after school) vonatkozó kezdeményezés általánossá tételét. Nincs elegendő helyiség, higiéniai feltétel és szakképzett személyzet a déli meleg étkezéshez, főleg a több váltásban oktató iskolai egységekben. Az oktatási miniszter által szorgalmazott iskolai konzorciumok megoldást jelenthetnének, de a diákok egyik iskolai egységtől a másikig szállítása újabb gondokat okoz. Hatástanulmányra van szükség, amit minden tanfelügyelőségnek el kell készítenie minden egyes megyére vonatkozóan és ott kell elindítani, ahol ennek megvannak a feltételei.

Kerettanterv a következő tanévre.

Rendkívül nehéz, de sürgető kérdés, mert februárban–márciusban kezdődik a következő tanévre vonatkozó tanári normák és beosztások elkészítése. A Iohannis elnök által nemrég kihirdetett törvény szerint, heti 20, 25, 30 órára kell csökkenteni a tanórákat az elemi, gimnáziumi és középiskolai oktatásban. A szakszervezetek számítása szerint e törvény következtében 20-25 000 tanárt kellene elbocsátani és a végrehajtás 2 évvel történő elhalasztását követelik. Vagyis a gimnáziumi diákoknak újabb két évig akár 34-36 órát is kell tanulniuk hetente. Kit áldozzunk fel? Várjuk az oktatási miniszter válaszát.

A 2020. márciusi határidőt nem lehet elhalasztani, mert akkor történik a pedagógusok következő tanévre vonatkozó normáinak és beosztásainak elkészítése. A következő 3 hónapban kötelezően ki kell dolgozni a kerettantervet a gimnáziumok és a középiskolák számára, mert

vérre menő harc lesz a tanárok és szakszervezetek, illetve a szülők és diákok között.

Az ígért, a napközi program általánossá tételére vonatkozó megoldások nem állják meg a helyüket, mert ehhez nincsenek helyiségek és különben is, a diákok nem kötelezhetők arra, hogy a napközi rendszerben további 2-3 órát tanuljanak az aznapi 5 óra után. Ha így járunk el, akkor semmit sem oldunk meg. A megoldás sokkal inkább a választható tantárgyak felől érkezhet, ami 5-10 olyan diákból álló kört jelenthet, akik valamilyen területen alaposabb ismeretekre törekszenek. Részletek itt.

Nem lehet sokáig húzni a tankönyvekkel kapcsolatos pályázatok kiírását. Ezeket legkésőbb februárban-márciusban el kell indítani. Kerettanterv és a tanmenetek körvonalazása nélkül nagyon nehéz elindítani a tankönyvekkel kapcsolatos eljárásokat. És jövő ősszel újra arra ébredünk, hogy nincsenek tankönyvek a diákok padjain.

Eljárások az Oktatási Minisztériumnak biztosított

pénzek elköltésének hatékonyságának figyelemmel kísérésére.

A költségvetési rendszerben eziránt nem volt és nincs érdeklődés. Ilyenfajta eljárások nélkül a pénzek úgy tűnnek el, mint víz a homokban. Néhány példa:

* Egyes feltételezések szerint papíron, a naplókban 200 000 diák szerepel, de nem járnak mind iskolába. Van, aki elhagyta az oktatást, az iskolák mégis felveszik a diákok száma szerint biztosított standard összegeket, hogy legyen pénzük bérekre. Pontosabban mondva, egyes osztályok naplójában 20-25 diák szerepel, de csak 10-12 jár iskolába. Ezeket az osztályokat össze lehetne vonni, ami azért nem történik meg, hogy minél nagyobb pedagógusi normákat lehessen megtartani.

* Nincs szabványosított, országos szinten egységes rendszerünk a diákok iskolai előmenetelének a prediktív és összegző tesztek jegyeinek átlaga közötti különbségen alapuló mérésére. Az iskolai előmenetelnek erre a mérésére lehetne alapozni a pedagógusokat motiváló bérezést és az iskolavezetés értékelését.

* Az oktatási rendszer digitalizálásával egyidejűleg a minisztériumi és alárendelt intézményeken belüli, tanfelügyelőségi és iskolai személyzet drasztikus csökkentésére számítunk. Esetleg a tanfelügyelőségek számának 16-ról 8-ra csökkentését.

Az iskolavezetőket alkalmasság, nem pedig párthoz tartozás alapján kell kiválasztani.

Úgy tudom, hogy egy módszertanon dolgoznak, a jövő év elején pedig megkezdődnek a versenyvizsga alapján történő alkalmazások. Mit kezdünk azokkal a vezetőkkel, akik már most is verseny alapján töltik be a tisztségüket, de a hatalmon lévő párton keresztül és valódi képességek nélkül érkeztek? Megtartjuk őket még 3-4 évig?

A diákok olyan pályák felé történő irányítása, melyek megfelelnek képességeiknek, hajlamaiknak, tehetségeiknek. Először is meg kell sokszorozni az oktatási pályák számát, hogy a diákok és a szülők, pszichológusok és tanárok segítségével megtalálhassák azt a pályát, amelyik a legjobban megfelel a diákok személyiségének. Hibás az az elképzelés, hogy azok a diákok is középiskolába mehetnek, akik ötösnél (a román oktatási rendszerben az osztályozás 1 és 10 közötti, az ötös az utolsó átmenőjegy – a szerk.) rosszabb eredményt értek el az országos képességvizsgán.

Egymillió diákunk van, akik az utóbbi 10-15 évben feleslegesen jártak középiskolába.

Az érettségijük nem sikerült, vagy meg sem jelentek. Óriási pénz- és energiapazarlás az állam, a szülők és a diákok részéről. Mit teszünk, ugyanígy folytatjuk? Vagy visszatérünk a középiskolai felvételihez, hogy biztosak legyünk abban, egy bizonyos szakterülettel kapcsolatos középiskolába csak azok a diákok mennek, akiknek forrásaik és hajlamuk is van arra a szakra vonatkozóan.

A szakképzés újraindítása.

A hazai munkaerőpiac óriási hiánnyal küzd a mesteremberek és a szakemberek terén. Németországban az V. osztálytól elválik a szakirányú képzés az elméleti képzéstől, a diákok 70 százaléka pedig korszerűsített és nagyon jól felszerelt szakiskolában tanul. És micsoda gazdasága van Németországnak! Mi merre tartunk?

Elemezni kell az országos vizsgákon elért rendkívül gyenge eredmények okait. Amikor csak a diákok 50 százalékának sikerülnek az országos vizsgák, a végzős osztályokba beiratkozott diákok számához, nem pedig a vizsgákon effektív módon meg is jelenő diákok számához viszonyítva, megelégszünk ezzel az állapottal? Elfogadjuk, hogy

a VIII. osztályt elvégző diákok 40 százaléka nem ismeri a négy számtani alapműveletet,

egyszerű terület- és térfogat-számítási képleteket és ötöst sem érnek el matematikából? Egy független szakértőkből álló csapat lenne a legjobb dolog, akik átvilágítanák a rendszert és megoldásokat javasolnának.

A jelenlegi kormány számára az lenne a legegyszerűbb, ha figyelmen kívül hagyná a jelzéseket azokról a sürgős dolgokról, melyekkel foglalkoznunk kellene. De akkor alaposan megfizet majd érte a következő választásokon, ha a társadalmat, ezen belül pedig az oktatást pontosan abban a helyzetben hagyja, amelyben most van.