// 2025. július 19., szombat // Emília

Mi hiányzik ahhoz, hogy igazán szeressük Romániát?

// HIRDETÉS

Pár alapvető dolog. Amelyek viszont odavezetnek, hogy az ember előbb-utóbb belefásul. És elmenekül. Vagy vegetál.

Jelen szöveg az Adevărul oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Legalábbis túlzásnak vagy szinte főbenjáró bűnnek számít azt a kérdést feltennünk magunknak, hogy érdemes-e Romániát szeretni. Magától értetődő, hogy szeretnünk kell. Kötelességünk. Valószínűleg százezer okot kapnánk, melyek miatt nem kellene ilyen kérdéseket feltennünk magunknak. De nagyon kevés olyat, amiért szeretnünk kellene.

Persze, a történelemre, a családra, az ősökre, az áldozatokra, a hagyományokra és a romantikus kategória más példáira való hivatkozás nagyon is érvényesnek tűnik. Csakhogy a ma élők számára egészségesebb dolog lenne konkrét, kézzel fogható példákat mondani, hogy újra hinni tudjanak abban, ami Románia lehetne.

Ám úgy hiszem, hiányzik két elem, melyek nélkül iszonyatosan nehézzé válik saját hazánk szeretete.

Ezek közül az első

az ahhoz szükséges erő hiánya, hogy tegyünk valamit.

Nem vagyunk képesek számítani vagy képviselni valamit. Hiányzik az erő valóban megváltoztatni valamit, ami nem megy. Ez nem olyan, mint amikor nem tudjuk, hogy hol a hiba, mi nem működik, mi nem tetszik. Mindnyájan tudjuk, mi nincs jól, nem kell ehhez túl bonyolult elemzés. Ennek ellenére egymás után telnek el az évek anélkül, hogy történne valami, ami jelentős és ami alapján azt hihetnéd, hogy jobban is mehetnek a dolgok.

A Colectiv-tragédia és a Hexi Pharma-ügy után azt gondolhattuk volna, alapjaiban megváltozik majd az egészségügyi rendszer. Valójában semmi sem történt. Az oktatás csődjéről szóló véget nem érő viták után azt gondolhattuk volna, hogy alapjaiban rendül meg a rendszer. És, apropó földrengés, az 1977-es után azt gondolhattuk volna, hogy ügyelni fogunk a városainkra, de íme, mégsem. Az autópályák úgy váltak nemzeti mániává, hogy egyetlen kilométernyit sem építettünk meg.

Valószínűleg mi vagyunk a világ egyedüli országa, ahol szinte egyszerre tüntetnek az igazságszolgáltatás felszabadításáért és autópályák építéséért. Ez a kétségbeesés és az erőtlenség legnyilvánvalóbb jele. Érvényes ez mindnyájunkra egyenként, az egész társadalomra, a politikai osztályra. Úgy tűnik, senki sem képes olyasmit tenni, amiben még hinni lehetne.

A második

a mélyen gyökerező hit abban, hogy semmi sem fog változni.

Abban, hogy semmi értelme fáradni bármivel. Abban, hogy semmi értelme próbálkozni. Ha nem vagyunk máris fáradtak, akkor biztosan csalódottak és kifacsartak vagyunk. Magától jön a lemondás. A még reménykedők menekülnek az országból. Különben nem is kell csodálkoznunk, amikor egy-egy Fireához hasonló politikus lekezelően azt mondja, hogy amennyiben nem tetszik, nyugodtan elmehetsz.

Ilyen körülmények között miért szeretnénk igazán Romániát? Mit kínál, hogy maradjunk? Vagy visszatérjünk? Vagy még reménykedjünk? Semmit. Csakhogy nehéz ennek bevallásához elég bátornak lenni és akkor az emlékekbe menekülünk, mert a jelen már teljesen reménytelen.

Ezért aztán

amikor azt nézzük, ami ma történik, elfog az undor.

Meg tudjuk érteni a politikai játékot, el tudjuk fogadni, hogy fontos a választási és a pártérdek. Azt is, hogy a kollégánkat szeretnénk elnöknek, kormányfőnek vagy polgármesternek. De elfogadhatatlan, ami a Parlamentnek ebben a hazug balettjében történik, mely egyszerre mímeli a demokráciát és a politikát. Lejárattuk a centenáriumot, a forradalom 30. évfordulóját, az első női miniszterelnökséget, a bizalmatlansági indítványt és valószínűleg nagyjából az összes olyan elvet és eszmét, melyek a társadalomban elviselhetővé teszik a légkört.

Így aztán nem marad más, mint maga a gyakorlat, a bátorság annak a kérdésnek a felvetéséhez, hogy miért szeretnénk még Romániát. Ez annak a legfőbb bizonyítéka, hogy még érdekel. Már maga a kérdésfelvetés is szükséges egy minimális társadalmi és mentális egészséghez. Nem másért, de a politikai propaganda még a nemzetszeretet és nemzeti büszkeség eszméjét is lejáratta.

Amíg nem tesszük fel magunknak a kérdést, hogy miért szeretnénk még ezt az országot és miként tudjuk mi megadni magunknak az örömöt, hogy szeressük, addig hamis hazafiságban és szomorú valóságban fogunk élni.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Ismét embert ölt a medve! Nem! Egy kretén miatt legyilkoltak egy háromgyermekes macianyut!

Szántai János

Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”

// HIRDETÉS
Nagyítás

Isteni szférába emelte a technót Padre Guilherme, a DJ pap Kolozsváron

Sólyom István

A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.

Miért maradt ki Gheorghe Funar a versből? – interjú Korpa Tamás költővel

Varga László Edgár

A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
„Cseppenként tesz idegronccsá a Lyme-kór”
Főtér

„Cseppenként tesz idegronccsá a Lyme-kór”

A tünetek átalakítják az ember mindennapjait, kikezdik az életkedvét, főleg, ha nincs válasz a bajaira – mondja a 42 éves interjúalanyunk, aki 13 hónap után kapott végső diagnózist.

Szertefoszló álomnyaralás: újabb szegénységi bizonyítvány Romániának
Krónika

Szertefoszló álomnyaralás: újabb szegénységi bizonyítvány Romániának

Románia lakosságának 58 százaléka nem engedhet meg magának egy egyhetes nyaralást, ami jócskán a legmagasabb arány az Európai Unióban, és messze túlszárnyalja az EU-átlagot.

Felkapott görög üdülőhelyen lazul a tíz év börtönre ítélt volt bukaresti főpolgármester – hírmix
Főtér

Felkapott görög üdülőhelyen lazul a tíz év börtönre ítélt volt bukaresti főpolgármester – hírmix

Meghalt a roncsautóprogram, de túlélte. Justin Timberlake a feleségével, Jessica Biel-lel érkezett az Electric Castle-re.

Kiskorú vesztette életét a gyimesközéploki vonatbalesetben
Székelyhon

Kiskorú vesztette életét a gyimesközéploki vonatbalesetben

Egy 15 éves fiú életét vesztette abban a balesetben, melynek során vonat sodort el egy autót a gyimesközéploki Antalokpataka településen, szerdán délelőtt.

Elbocsátások az egyik legnagyobb tejfeldolgozónál: több erdélyi telephelyét is bezárhatja a holland multi
Krónika

Elbocsátások az egyik legnagyobb tejfeldolgozónál: több erdélyi telephelyét is bezárhatja a holland multi

Közel félszáz romániai telephelyének bezárása mellett döntött a FrieslandCampina vállalat a Profit.ro gazdasági portál értesülései szerint.

Személyautó és motorkerékpár ütközött: sem a sofőr, sem a motoros nem élte túl a balesetet
Székelyhon

Személyautó és motorkerékpár ütközött: sem a sofőr, sem a motoros nem élte túl a balesetet

Két ember meghalt egy közlekedési balesetben péntek reggel Vrancea megyében.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Ismét embert ölt a medve! Nem! Egy kretén miatt legyilkoltak egy háromgyermekes macianyut!

Szántai János

Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.

Elmarad a rendszerváltás – huszadik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”

// HIRDETÉS
Nagyítás

Isteni szférába emelte a technót Padre Guilherme, a DJ pap Kolozsváron

Sólyom István

A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.

Miért maradt ki Gheorghe Funar a versből? – interjú Korpa Tamás költővel

Varga László Edgár

A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.

// HIRDETÉS