Nemrég beszámoltunk arról, hogy a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum kálváriája nem hogy nem ért véget, de a bukaresti legfelsőbb táblabíróság rábólintott a 2019-es alapfokú bírósági döntésre, vagyis az iskola ismét működési engedély nélkül maradt. Ami azt jelenti, hogy a diákok nem járhatnak suliba, a tanárok nem taníthatnak a suliban, így a második félév vége felé.

Az RMDSZ azonnal reagált, Kelemen Hunor szövetségi elnök bejelentette: ez az iskola létezik és létezni fog! Oké, csakhogy – attól eltekintve, hogy milyen „könnyedén” megy az ilyen helyzetek rendezése – az iskola pillanatnyilag nem létezik. És az idei tanév második félévének még nincs vége. Vagyis a diákoknak járniuk kell valahova iskolába, a tanároknak szintén.

Ezt a rögvalóságos helyzetet próbálja megoldani a marosvásárhelyi önkormányzat. Soós Zoltán polgármester egy Facebook-bejegyzésben közölte, hogy módosítani szeretnék az idei tanév szerkezetét, mégpedig oly módon, hogy a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum gyakorlatilag menedéket ad a bírósági döntéssel „eltörölt” iskola diákjai és tanárai számára. A javaslatot a tanács elfogadta, a következő lépésben a tanfelügyelőség elé kerül. Ha az is jóváhagyja, akkor visszakerül a tanácshoz, rányomják a hivatalos pecsét és máris minden jó, ha a vége jó.

Hogy akkor mi van, ha a tanfelügyelőség nem hagyja jóvá a javaslatot, egyelőre nem akarunk gondolni. Pedig benne van a pakliban ez a lehetőség is.

Inkább arra gondolunk, milyen csodás, európai országban élünk, ahol dehogy cseszegetik hatóságilag a magyar kisebbségi közösséget. Meg arra, hogy ha esetleg mégis néha (igen ritkán, persze) előfordul az ilyesmi, hol vannak a mindenféle (egyéb) diszkrimináció ellen hangosan sikoltozó européer szervezetek, személyiségek, Facebook-lovagok, petíció-terminátorok. Meg egyébre is gondolunk, de azt inkább nem írjuk le.