Képzeljünk el több ezer (tízezer?) igazságos Mátyást. Amint lecsapnak a munkájukat rosszul vagy egyáltalán nem végző választott népszolgákra.
A jó Orban-kormány oktatási minisztere, Monica Anisie néne ismét alaposan megmutatta, hogyan képzeli el az immár lassan háromnegyed évszázada folyamatosan (el)vérző mioritikus közoktatási rendszer végérvényes átnevelését. Monica nénének korábban is voltak irtó kreatív megnyilvánulásai: például az, amikor nem zavarta különösképpen, hogy a romániai diákok pocsékul teljesítettek a tavalyi PISA-felmérésen, mert á, ez a felmérés nem is a tudást vizsgálja, hanem az ismeretek alkalmazását. És
Oké, ezen lehetett sanyarú szájízzel röhögni, mert csak mondta. De legalább nem csinált semmit. Apropó, Önöket, kedves Olvasók, nem kísértette meg az a hidegrázós gondolat, hogy ha már valamilyen módon bársonyszékbe (és kenyérbe) estek, ezek a politikai termékek inkább ne csináljanak semmit? Ha nem mozdulnak, legalább az nem dől össze, amit valamikor egy gonolkodó előember összetákolt. Inkább azért fizetjük őket, hogy az Istenért, nehogy csináljanak valamit!
Na de ha megtörténhet a baj, meg is történik: Monica néne mostanság elkezdett tevékenykedni! De nem úgy, lajháros-megfontoltan, ahogy Klaus Iohannis álkisebbségi államelnök szokta. Energikusan. Tűzről pattant menyecske gyanánt. Konkrétan, a fejébe vette, hogy kommandós deszantellenőrzéseket fog tartani különböző iskolákban.
és jól leleplezi az ott folyó lazsálást, szabálysértegetést, miegyebet. Mint annak idején Mátyás, az Igazságos. Annyi különbséggel, hogy Mátyás egyedül ment, mert nem volt sajtó, legalábbis a hírek szerint. Monica néne egész médiás kivégzőosztagot vitt magával. Hogy azonnal látható nyoma legyen az ő nagy igazságosztó munkájának.
Ami történt, nem mindennapi cirkusz: a miniszter néne ott settenkedik egy osztályterem előtt, hallgatózik (példamutató, nem?), aztán meghallja, hogy odabent a oktató felemelt hangon mond valamit a gyerekeknek, a médiastáb beint, hogy „Eksön!”, mire Monica néne feltépi az ajtót, beront az osztályba és szakmai-politikai-ideológiai lézernyelvével ízekre szedi a szerencsétlen tanerőt. (Akit érdekel, itt megnézheti.) Aztán, hogy ilyen jól rendet csinált (!), a csapat szépen menetel tovább, a következő célponthoz.
Románia polgárai! Komolyan gondolom, hogy Monica néne megmutatta nekünk a jó és követendő példát! Ebből kiindulva először is javasolom,
párnázzuk magunkat körül alaposan sajtóval, vagy ha épp nincs kéznél a csodafegyver, akkor kamerákkal, mobiltelefonokkal, mindenféle felvevőgépekkel.
Ha ez megvan, lőjük be a célpontokat: polgármesteri hivatalok, megyei tanácsok, állami ügynökségek, minisztériumok, kormányzati irodák satöbbi. Na és akkor ügyesen, ahogy Monica néne mutatta: odasettenkedünk az épp kiválasztott tisztviselő (aki a polgárok választott szolgája, ugye) irodájának ajtaja elé, hallgatózunk kicsit és amikor meghalljuk, hogy ordít, káromkodik, netán visszaél a hatalmával, fenyegetőzik, csúszópénzt fogad el vagy ígér, na akkor berobbanunk a helyiségbe,
És ha jó a stratégiánk, vagyis minden célpontra ugyanabban az áldott órában tudunk lecsapni, akkor rövid úton megtisztíthatjuk az országot a férgesétől. Utána választásokat szervezünk, végre rátermett személyeket küldünk a megfelelő helyekre és hamarosan beköszönt a tejjel-mézzel folyó Kánaán.
az elképzelés és a valóság közötti árnyalatnyi különbségből fakadóan. Monica néne ugyanis megtehette, amit megtett. Minket meg valószínűleg be se engednének a célba vett épületekbe. Ennyiben különbözünk mi, (választó)polgárok a Monica néne-szerű választott szolgáktól.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
A PSD ismét megkaparintotta nagy nehezen a hatalmat, de a háttérben már készülődik a disznófejes AUR.
Már Erdély több pontján tetten érhető, hogy az áprilisi választások óta kevesebb magyarországi vendég látogat az idegenforgalmi szempontból felkapottabb helyekre. A gazdasági okokon túlmenően a távolmaradáshoz hozzájárul a politikai megosztottság.
Újabb iskolai késes támadás történt csütörtök reggel. Dan Tanasă pedig bíróság elé áll gyűlöletre való uszítás vádjával.
Jelentkezett a Román Lottótársaság központi székhelyén hétfőn az a nyertes, aki az október 22-i Loto 6/49 sorsoláson elvitte az első kategóriás, 17 760 754,40 lejes (több mint 3,32 millió eurós) főnyereményt.
Kolozsváron egyre több távol-keleti vesz részt a szentmiséken: nemcsak katolikusok, keresztények, hanem buddhisták és hinduk is. Különleges esemény helyszíne volt az emblematikus Szent Mihály-templom.
Tűz ütött ki Büdösfürdőn kedden este, a lángok több hétvégi házikót és egy lakókocsit is elértek. A tűzoltók megfékezték a lángok továbbterjedését, jelenleg az oltáson dolgoznak.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.