Akárcsak Európában, Romániában is kihívást jelent megtenni a kvázi teljes energiafüggetlenség felé vezető fontos lépéseket. A kormány a fekete-tengeri gázkitermelés beindulásának nyomán tanúsított túlzó optimizmusát a józan szakértői hangok nem támasztják alá. Nemrég a Neptun Deep kapcsán figyelmeztettek, hogy a fekete-tengeri gáz közel sem lesz elegendő az importra, ahogy a kormány mondta,

legfeljebb a hazai fogyasztás biztosítása oldható meg belőle.

Egy másik szakértő, Dumitru Chisăliţă, a Okosenergia Egyesület elnöke a háború gazdasági következményeinek tárgyában tartott konferencián egyenesen nevetségesnek nevezte a teljes energetikai függetlenség célját. Tízévente előkerül ez az ígéret, de Románia ezt soha nem érheti el, ha csak nem vállalkozik akkora gazdasági és társadalmi áldozathozatalra, mint amilyenre Ceauşescu a 80-as években.

Az ország Európa-bajnok az energiapazarlásban, olyan hatalmas mennyiségű energiavesztesége van az infrastruktúra elavultsága miatt. Az 50-es években tervezett hálózatok (legyen szó gázról, távhőről, vagy akár közlekedésről)

nem képesek már elbírni az egyre nagyobb energiaéhséget.

A szakértő a szituációt úgy írta le, mint amikor autópályára tervezett elektromos autók kényszerülnek földutakra. A szomorú valóság az, hogy 70-80 évvel ezelőtt legalább még voltak olyan intézmények, melyek matematikai modellek alapján dolgoztak, ma már leginkább csak látszatmunkálatok vannak.