Ugyanúgy, ahogyan egy lengén öltözött színésznő a sétatéri kútba.
Nem csigázzuk tovább az olvasói érdeklődést: a pópák meg a színésznő is úgy kerültek ezekre a helyekre, hogy mindannyian szerepelnek a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál idei reklámfilmjében. Mint ahogyan megszokhattuk évek óta, a kolozsvári fesztivál arculatát egy-egy ismert filmből, rendezői pályából, filmtörténeti mozzanatból inspirálódva építik fel a TIFF kreatívjai. Idén az olasz rendezőzseni, Federico Fellini életműve van terítéken, az ő filmjeiből rendeznek retrospektív összeállítást, úgyhogy a reklámfilm is fellinis motívumokra épült, elsősorban Az édes élet és a 8 és 1/2 ikonikus pillanataira.
Az alkotói válságban szenvedő, ráadásul beteg direktor (Marcello Mastroianni szerepében Alec Secăreanu) az említett klasszikusokból ismert stilizált, fekete-fehér képeken forgat(na, ha lenne ihlete), majd száguldozik át a városon (Róma szerepében Kolozsvár) egy vintage gépkocsival, megnyugvást keresve, miközben erősen erdélyies román tájszólásban töpreng az élet nagy kérdéseiről, például hitről és vallásról, na és ekkor hajt el a Farkas utcai templom mellett, ahol, a gótikus falak árnyékában maszkos (!) ortodox papok bámulnak utána, akik ezek szerint, rejtélyes okból, egy református templomban teljesítenek szolgálatot.
Ja, a sétatéri kút. Bizonyára sokan emlékeznek Az édes élet (La dolce vita) híres jelenetére, amikor a szőke és dúskeblű Anita Ekberg bemászik a római Trevi-kútba: a TIFF reklámkampányának ez is része lett, a svéd színésznő-modell szerepében Monica Bârlădeanu román színésznővel (a különbség annyi, hogy ő barna), a Trevi-kút szerepében pedig a sétatérivel. Fellinis glamúr, csillogás, szépség, életöröm.
A helyzet azonban korántsem annyira ragyogó, mint a TIFF – szokás szerint remek – vizuális kampánya. A kolozsvári szemle két hét múlva kezdődik, de szokatlanul kevés információt tudhatunk arról, pontosan mire számíthatunk, legalábbis a korábbi évek fesztiválkezdetet megelőző hírdömpingjéhez képest. Ami nem csoda: a pandémia alaposan keresztbetett a szervezőknek, mint ahogyan szinte a teljes kulturális rendezvényszcénát lenullázta – Tudor Giurgiu fesztiváligazgató és Mihai Chirilov művészeti vezető merész döntést hozott azzal, hogy idén is (késve ugyan, de) megtartják a fesztivált.
Kemény fába vágták a fejszéjüket, mert a frissen meghosszabbított veszélyhelyzet rendelkezései már-már lehetetlen kihívások elé állítják a tömegrendezvények szervezőit. Azt sem tudni egyelőre, a vetítéseket és a kísérőeseményeket milyen arányban tartják meg szabadtéren, illetve zárt térben, vagy hogy rossz, esős idő esetén (amiből elég gyakran kijutott a TIFF-nek) lesznek-e alternatív beltéri helyszínei a szabadtéri programoknak.
Az, hogy idén valószínűleg kevesebb lesz a külföldi meghívott alkotó és/vagy film, onnan is sejthető, hogy a szokásosnál is gazdagabbnak ígérkezik a román filmfelhozatal: 21 román nagyjátékfilmet tűznek műsorra, ezek közül 15-nek (köztük Cristi Puiu, Radu Jude, Dan Chișu vagy Tudor Giurgiu új opuszának) ez lesz a romániai bemutatója. Úgy tudjuk, a fesztivál hagyományossá vált magyar napja sem marad el.
Apropó magyar nap: a TIFF az augusztus második felében, idén szerényebb körülmények közt tartandó Kolozsvári Magyar Napok számára is egyfajta főpróba lehet, abból a szempontból, hogy miként lehet a hatályos járványügyi szabályozások betartásával sok embert megmozgató rendezvényeket lebonyolítani.
Elvégre ránk férne már egy kis dolcsevita.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.
Ilyen, amikor az egyik állami intézmény akadályozza a másik működését, az államkasszából kieső pénzt pedig ártatlan polgárok zsebéből pótolják.
Csíksomlyó évszázadok óta a magyarság egyik legfontosabb lelki találkozási pontja: a pünkösdi búcsú idején százezrek gyűlnek össze a Nyeregben, hogy közösen imádkozzanak és erősítsék meg hitüket.
George Simion egyszerű futballhuligánból mindössze néhány év alatt lett az ország legnépszerűbb politikusa. De hogyan?
Két ember életét vesztette egy közúti balesetben a Kovászna megyével szomszédos Buzău megyében, miután egy személyautó és egy haszongépjármű összeütközött.
Politikai és jogi lépéseket helyezett kilátásba Teherán Romániával szemben annak nyomán, hogy Bukarest logisztikai támogatást hagyott jóvá az Egyesült Államoknak az Irán ellen folytatott katonai fellépés keretében.
Már nem számítanak kuriózumnak Székelyföldön a szalmabála házak, de tény, hogy nem választják túl sokan ezt a fajta építkezést, talán azért, mert ódzkodnak az ismeretlentől: három házba látogattunk el, vendéglátóink pedig az építkezésről meséltek.
A rocker élete a „hogy lehet ilyen hangerőn hallgatni ezt a csörömpölést, fiam”-tól a „megyünk hát, hétkor találkozunk a helyszínen”-ig.
És miért lesz ettől egyre idegesebb a nép?
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.