Hogyan cserélte le a PSD a politikai elitjét. A kiskirályok hatalma

Valljuk be őszintén: Adrian Năstase idején azért a Pártnak volt arca, formátuma, nívója. Aztán a disznófejű kisurak lassan átvették a hatalmat.

Hirdetés
A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Jelen szöveg az Europa Liberă oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség (is) adta.

A Szociáldemokrata Párt (PSD) ideiglenes elnöke, Marcel Ciolacu által a vezetőségen belüli változtatásokra vonatkozó legutóbbi bejelentések teljesen a PSD-s kiskirályok felé irányítják a döntési hatalmat. Ezáltal egy olyan folyamat szilárdul meg, amely öt évvel ezelőtt, a Dragnea-korszakban kezdődött el és amely eltér attól a párton belüli vezetőtoborzási és -előléptetési rendszertől, amely Ion Iliescutól Victor Pontáig működött.

A helyi szervezetek hatalma

A szintén a helyi vezetők közül származó Marcel Ciolacu azt mondja, hogy a tavalyi választásokon jó eredményeket elért szervezetek vezetőit fogják előtérbe helyezni. A legvalószínűbb módon az ország déli részén lévő, például a giurgiu-i és teleormani szervezetek vezetőiről van szó és kevésbé az erdélyi és moldvai vezetőkről, akik gyenge eredményeket értek el 2019-ben, ahogy az Vaslui és Vrancea megyékben történt. A négy helyi vezető a régiókat képviselő alelnökökhöz csatlakozik az Állandó Büróban, ezzel Olténia és Munténia felé tolódik a hangsúly a párton belül.

A jelenlegi ideiglenes vezetőség megszüntette az ügyvezető elnöki tisztséget és ha ez a döntés a néhány hét múlva tartott kongresszus után is érvényben marad, akkor elmondható, hogy

a PSD-ben változások történnek a politikai menedzsment szintjén.

Ez a tisztség különféle történelmi szakaszokban már létezett és eltérő jelentései voltak: hol a belső versengés hatásait tompította, hol a politikai ellenőrzést kalibrálta újra a kormányzás alatt.

* 1993–1997, Adrian Năstase volt az ügyvezető elnök egy kétfejű vezetőségben, Oliviu Ghermannal együtt, kormányzati időszakban

* 2003–2005, Octav Cozmâncă, a de facto elnök Adrian Năstase másodhegedűse kormányzati időszakban

* 2005, Adrian Năstase, néhány hónapig, Mircea Geoană mandátuma alatt

* 2013–2015, Liviu Dragnea, Victor Ponta elnöksége alatt, kormányzati időszakban

* őt Valeriu Zgonea, Niculae Bădălău, Viorica Dăncilă követte (2018), 2019-ben pedig Paul Stănescu és Eugen Teodorovici.

A PSD-t jelenleg ideiglenes csapat vezeti, melyben mind a 18 ügyvezető tisztséget kizárólag területi vezető tölti be. Ionuţ Vulpescu, az Országos Tanács elnöke, Ion Iliescu tanítványa az egyetlen kivétel, akit a PSD tiszteletbeli elnökével meglévő kapcsolatának köszönhetően helyeznek minisztériumi vagy parlamenti tisztségekbe. Vulpescu Marcel Ciolacutól vette át a tisztséget, miután ez utóbbit a szociáldemokraták élére emelték, holott hivatalosan megvádolták doktori disszertációja plagizálásával.

Marcel Ciolacu háttere megfelel a PSD-s vezetőségen belüli kollégái nagy többségének hátterének. 1990 óta tagja a PSD-nek (azaz az elődpártjainak is, mert a szervezet több névcserén is átesett azóta – a szerk.), ám ismertsége nem lépte át Buzău megye határát, egészen 2012-ig, amikor parlamenti képviselő lett.

Az alapoktól induló emberek kategóriájába tartozik,

több mint 20 évet töltött el a PSD ezen területi szervezete vezetőinek (Vasile Ion és Constantin Boşcodeală) árnyékában. Karrierje 2017-ben lendült be, amikor tagja lett a PSD-t hivatalosan vezető triumvirátusnak, Liviu Dragneával és Mihai Tudoséval együtt és jó barátja lett a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) jelenlegi vezetőjének, Mihai Vlasénak.

Hirdetés

A vezetőségben Paul Stănescu a társa, aki 2000 után érkezett a pártba és aki az Olt megyei szervezete választási eredményei alapján került be az országos politikába a Dragnea-korszakban.

Liviu Dragnea volt az, aki a döntő lépést megtette:

kizárólag a helyi kiskirályok kezébe adta a hatalmat a párton belül.

Ő maga a 90-es években került a politikába: először a volt Demokrata Pártba (PD), ahonnan 2000 után átlépett a PSD-be. Teleorman sok szociáldemokrata számára vált példaképpé. Dragnea a megye vezetőjeként szilárdította meg a hatalmát, csillagászati eredményeket ért el a választásokon és népszavazásokon és felhívta magára a központi vezetők figyelmét. Mircea Geoană a főtitkári tisztségbe emelte, Victor Ponta pedig alaposan megjutalmazta az érdemeiért: kormányfő-helyettes, miniszter, ügyvezető elnök és a pártelnök helyettesítője lett.

Amíg vezető volt, Liviu Dragnea a személye és a PSD helyi vezetői iránti hűség alapján nevezett ki embereket magas állami tisztségekbe. A 2017 és 2019 közötti évek jelentik azt az időszakot, amikor a szakmai háttér és ismertség hiánya miatt érte bírálat a PSD-s kormányok minisztereit. Az volt a közös nevezőjük, Dragnea beleegyezésén túlmenően (amikor nem az ő javaslatai voltak), hogy az önéletrajz helyett valamelyik helyi kiskirály ajánlásával rendelkeztek. Eugen Orlando Teodorovici és Mihai Fifor voltak a kivételek, csak ők kerültek be úgy a kormányba, hogy nem álltak szoros kapcsolatban valamelyik helyi szervezettel. A Viorica Dăncilă által biztosított átmeneti időszakban mindketten a párt ritka levegőjű hierarchiájában is kaptak tisztségeket, de eltávolították őket, miután a helyi kiskirályok 2019 decemberében átvették a hatalmat.

Amikor a központból sugárzott ki a hatalom

A PSD-n belüli hatalom 2000-ig egyenlőtlenül oszlott meg a központ és – nagy ritkán – a helyi vezetők között. Az Iliescu–Năstase párosnak másfajta párton belüli előléptetési kritériumai voltak, kádernevelésen alapuló PSD-s elitet építve fel. Mircea Geoanát 2000-ben közvetlenül, alapszervezeti tevékenység nélkül, a washingtoni nagyköveti tisztségből hívták be a külügyminiszteri tisztségbe. Még Victor Pontát is, aki bukaresti ügyész és Adrian Năstase tanítványa volt egyetemi hallgatói időszakában, közvetlenül a PSD ifjúsági szervezetének élére ejtőernyőzték anélkül, hogy bármilyen kapcsolata lett volna a helyi szervezetekkel.

2000-ig másfajta profilú embereket vontak be a PSD vezetésébe.

Miron Mitrea országos szakszervezeti vezető volt azelőtt, hogy közvetlenül alelnökké, majd miniszterré vált volna, Dan Ioan Popescu, a Köztársasági Párt (PR), a Nemzeti Megmentési Front (FSN) egyik szatellitpártjának 1990-es alapítója volt egészen 1993-ig, amikor párt beolvadt a PSD-be, belőle pedig miniszter lett. Dan Mircea Popescu, a Ştefan Gheorghiu Akadémia, a vezetőképző kommunista iskola professzora volt, majd munkaügyi miniszter több PSD-s kormányban, vagy elnöki tanácsadó. Cristian Diaconescu, akit a 2000-es években közvetlenül államtitkárként és miniszterként vittek be a diplomáciába, Vasile Dâncu, aki választási felmérésekre szakosodott szociológus volt azelőtt, hogy tisztségeket kapott volna a PSD-ben és e párt kormányaiban.

A 2000-2001-es időszakban aztán olyan nevek voltak a meghatározók, mint Marian Oprişan, aki – bár 1992 óta vezette a PSD Vráncsa megyei szervezetét – országos szinten nem volt kiemelkedő figura. Csak a Năstase-kormány (2001–2004) alatti ügyeletei és a helyi sajtóval szembeni túlkapásai hívták fel rá a figyelmet. Hasonló volt a helyzet Nicolae Mischiével vagy Marian Vanghelievel.

* A PSD-t 2000 óta azzal vádolták, hogy a Liviu Dragnea által létrehozott és a sajtó által „PSD-s perselynek” nevezett Országos Helyi Fejlesztési Programon (PNDL) keresztül osztogatott közpénzekkel erősíti a helyi kiskirályai hatalmát. Korábban, 2002-ben közvetlenül is megvádolták a PSD-t, hogy az állami költségvetésből finanszírozza a párthoz tartozó polgármestereket és megyei tanácsi elnököket. Ez történt az akkori ellenzék által benyújtott és a Parlament által elutasított egyik indítvány esetében, melyben – többek között – ezt a finanszírozási módot a más pártok helyi választottainak átcsábítását szolgáló eszközként is elítélték.

Miért nem akarja a PSD a választási törvény módosítását?

Először is azért, mert a polgármesterek kétfordulós megválasztása hátrányos lenne a párt számára, tekintettel arra, hogy a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és az USR–PLUS (Mentsétek meg Romániát Szövetség–Szabadság, Egyenlőség és Szolidaritás Pártja – a szerk.) erősödik a választói opciókban, a szociáldemokrata jelöltnek pedig kisebb választói bázisa lenne a második fordulóban.

Másodsorban azért sem, mert a megyei tanácsi elnökök tanácsosok általi és nem közvetlen megválasztása a jobbközép pártok – PNL, USR-PLUS, PMP, RMDSZ – szövetségéhez vezetne a PSD-s jelöltekkel szemben. Az olyan megyékben, mint Vrancea, Vasluui, Galac (Galaţi), ahol a PSD visszaesést könyvelt el a 2019-es választásokon, ezzel megváltozna a közigazgatási vezetés. E szemszögből kell nézni a PSD ellenállását az Orban-kormány azon szándékával szemben, hogy módosítsa a helyhatósági választásra vonatkozó törvényeket.

Hirdetés