Ha kapnánk annyi egylejest, ahány lej kártérítést fizetünk az autópálya-építőknek, lenne 686 millió lejünk

2019 óta csak kártérítésként 686 millió lejt fizetett ki a román állam az autópálya-építtetőknek, illetve az országutak felújításán dolgozó vállalkozóknak.

Az ok egyszerű: hanyagság.

A cégek, amelyek jogi úton harcolták ki maguknak a kártérítéseket, jobbára arra panaszkodtak, hogy az állam nemtörődömsége késleltette a munkálatokat, ezért csúsztak meg a szerződésekben rögzített határidők. Mert például az illetékesek nem sajátították ki időben a nyomvonalakon fekvő területeket, nem biztosították a megfelelő feltételeket, esetleg régi, „irodákból elvégzett” tanulmányok alapján írták ki a közbeszerzést, az építtető pedig a helyszínen szembesült azzal, hogy semmi sem úgy van, ahogy a tanulmányban szerepelt.

A legnagyobb lóvét, 101 millió lejt a görög Aktor cég képviselői karmolták el kártérítésként Romániától

– ők annak idején a DN6-os főút Krassó-Szörény megyei szakaszát (Domásnya és Karánsebes között) újították fel, és hát adódtak gondok. De az olasz Astaldi is felvasalt 87 millát az A2-es autópálya Medgidia–Constanţa közötti szakaszán felmerülő gubancok miatt, és szép összegeket nyertek kártérítésként a spanyol FCC és az olasz Impesa Pizzarotti és a Tirena Scavi cégek is.

Az említett 686 millához pedig még hozzá kell adni azt a 236 milliót amit részletekben fizetünk ki az olasz Salini cégnek, meg azt a 28 milliócskát, amelyet a görög Aktor vár tőlünk.

Cătălin Drulă közlekedési miniszter pedig már elő is állt a megoldással.

Tudja, mi az?

Kapaszkodjun meg:

alaposabban elő kéne készíteni a projekteket.

Hogy erre eddig nem gondoltunk…

Persze azt is megjegyezte, hogy az építtető cégek sem szentek, hiszen egyik-másik nagyobb hangsúlyt fektet az ügyvédekre, mint a mérnökökre, de igaz, ami igaz: ha ez az ország rendes országként tudna funkcionálni, ahol az illetékesek teszik a dolgukat, nem kéne ennyi pénzt fölöslegesen kiszórni az ablakon.

Ja, és lennének autópályáink…