A mi elnökünk egészen kiváló, amikor hallgat. És többnyire csak akkor. Kár, hogy nincs elég bátor tanácsadója, akik el is mondanák ezt neki.
A szöveg a Libertatea oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Emlékezzünk vissza a 2020. február 27-i elnöki nyilatkozatra, amely azután esett, hogy az első koronavírus-fertőzést észlelték Románia területén: „Semmilyen valós ok nincs a pánikra. Ez a fertőzés csupán enyhe tüneteket okoz az esetek nagy többségében: torokfájást, köhögést és lázat. Mint akármilyen hűlés.”
Abban az időszakban egyre több európai ország hirdetett a sürgősségi állapotot, vagy éppen készült rá. Az „akármilyen” hűlés pedig elkezdte megbénítani a világot, ám
Az egyszerű hűlés felbukkanása után két héttel aztán hamar visszaszipkázta a szavait, szomorúan eltemette az előrehozott választások álmát és – kihirdetvén a szükségállapotot – elfogadta, hogy egészségügyi válsággal állunk szemben.
A fent idézet eset egyike volt azon alkalmaknak, amikor többre becsültük volna a mély elnöki hallgatást egy könnyelmű alulértékelés helyett. De ha az embernek missziója, terve, rögeszméje volt, mit neki egy pandémia?
De minden jó, ha vége jó. És vége lett, méghozzá Brüsszelben, 2021. június 24-én. Az oltáskampány soha nem látott sikerétől megrészegült Iohannis elnök vidáman (értsd, síri hangon) bejelentette:
Azon a napon csupán 68 új fertőzéses esetet jelentettek be. A tavalyi választási kampányok és választások idején észlelt napi tízezres járványszámokhoz képest a 68 új eset semmiségnek tűnt.
Ma viszont, amikor a napi fertőzésszám meghaladja a tavalyi év hasonló időszakában észlelteket, az elnök sietős kijelentése, miszerint a pandémiának annyi, egyenesen infantilisnak tűnik. Szeptember 14-én a bejelentett napi új esetszám máris 5,6-szor nagyobb volt, mint 2020. szeptember 14-én (amikor 692 új esetet jelentettek be), továbbá 3,5-ször nagyobb, mint 2020. szeptember 15-én és 2,29-szer nagyobb, mint 2020. szeptember 16-án. Az új esetszám csak 2020. október 14-én ért el a 2021. szeptember 14-i szint közelébe.
nem volt picivel több mint ötmillió, teljes oltási sémával román állampolgár, nem volt több mint egymillió román állampolgár, aki átesett a betegségen. És mégis: most, amikor „gyakorlatilag megállítottuk a pandémiát”, előfordulhat, hogy az új megbetegedések száma megdönti az összes tavalyi rekordot.
Senki nem akar hallani új korlátozásokról, a 2020-as korlátozások visszavezetéséről pedig egyáltalán nem. A kormányoknak elfogyott a gazdaságaik megsegítésére áldozható pénzük, 2020-szal ellentétben. Bármely korlátozó intézkedés népszerűtlen. Az ilyen intézkedéseket hozó kormánypolitikusok népszerűsége csökken.
Tehát, nincs már helyük az ilyesféle intézkedéseknek, elfogyott a megértés. A megoldás viszont semmiképpen nem az, hogy figyelmen kívül hagyjuk a valóságot. Nem az a megoldás, hogy kijelentjük a pandémia fölötti győzelmet, aztán a magunk dolgai után nézünk: sütkérezünk a napon, sízni járunk és piti intrikákat vezénylünk le a politikai pártok berkeiben.
amikor elfogadtuk, hogy egy pandémiával állunk szemben. Ez az új hullám, amely éppen végigsöpör rajtunk, ugyanolyan felkészületlenül ér bennünket. És miért is készültünk volna fel? Nem megmondta nekünk a mi elnökünk, hogy vége, győztünk?
Felhasználhattuk volna az eltelt időszakot arra is, hogy levonjuk a következtetéseket, a politikusoknak pedig minden indokuk meglett volna az egészségügyi rendszer korszerűsítésére, például arra, hogy minden rendelkezésre álló pénzt új kórházak építésére áldozzák. De nem tették meg. Sőt, az egészségügyi minisztérium eredeti költségvetése kisebb volt 2021-ben, mint 2020-ban. Az összes miniszter a saját dolgával törődött.
Ahelyett, hogy felfogták volna egy közös erőfeszítés fontosságát, melynek köszönhetően egy működőképes, több szempont szerint naprakész egészségügyi rendszerünk lett volna, két-három év leforgása alatt. Egy évig lemondhattunk volna a fegyverbeszerzésekről, annál is inkább, mert kivonultunk Afganisztánból. Ez lehetővé tette volna, hogy a betegeket modern kórházi ágyakra fektessük, ágyútalpak helyett.
A mi elnökünk egészen kiváló, amikor hallgat. És többnyire csak akkor. Kár, hogy nincs elég bátor tanácsadója, akik el is mondanák ezt neki.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…
A tárcavezető szerint az állami sóipari vállalat (Salrom) vezetősége részéről nincs törekvés a helyzet valódi megoldására, a rengeteg állami pénz ellenére lassú a munkavégzés és műszakilag helytelen megoldásokat választottak.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
Az egészségügyi minisztérium sürgősségi rendeletet készít elő, amelyik lehetővé tenné az állami intézményeknél alkalmazott orvosok munkaszerződésének felbontását, ha munkaidejükben a magánegészségügyben dolgoznak.
Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.
Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.