A huszadik kiadását ünneplő Transzilvánia Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) azok közé a rendezvények közé tartozik, amelyeknek szervezői már a pandémiás tavalyi évben sem ijedtek meg a saját árnyékuktól és a koronavírustól sem: igaz, hogy fékezett habzással és minden előírt óvintézkedést betartva, de megrendezték Románia legnagyobb nemzetközi filmes seregszemléjét. Idén pedig – legalábbis a programot böngészgetve ez derül ki – a július utolsó hetében megrendezett fesztivál szinte/nagyjából visszatér régi formájához, például ahhoz, hogy a főbb helyszíneken – zárt erekben is – egész nap vetítések lesznek a tavalyi visszafogott esti szabadtéri mozizás helyett.

Friss hír, hogy

a TIFF életműdíjjal tünteti ki Szabó Istvánt,

a magyar filmművészet egyik nagy öregjét, az Oscar-díjas Mephisto, a Redl ezredes, az Apa, a Hanussen és több más kiváló film rendezőjét, aki legújabb munkáját, a Zárójelentést hozza el a fesztiválra, ő maga is ott lesz július 28-án a film díszvetítésén, 30-án mesterkurzust tart, a zárógálán pedig átveszi a már említett kitüntetést.

Magyar filmek egyébként bőven lesznek a 20. TIFF-en, Horvát Lili Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című alkotása versenyez a Transzilvánia Trófeáért, azonkívül a Természetes fény, a Hasadék, a Rengeteg: mindenhol látlak, a Békeidő, az Anyáim története című magyar filmeket lehet megnézni, sőt egy igazi filmklasszikust, a Krúdy Gyula műveiből adaptált, Huszárik Zoltán rendezte Szindbádot is.

Ami viszont bennünket különösen érdekel:

Romániában első alkalommal mutatják be Felméri Cecília Spirál című, több nemzetközi filmfesztiválon is díjazott filmjét.

A Spirál azon, nagyon kevés nagyjátékfilm közé tartozik, amelyeket bízvást nevezhetünk erdélyi magyarnak: rendezője kolozsvári, és magyar–román koprodukcióban készült.

Felméri Cecíliával két éve beszélgettünk – akkor még – készülő filmjéről, megjegyezve, hogy az erdélyi magyar nagyjátékfilm „ritka, mint a fehér holló”. A fiatal erdélyi magyar filmesek sajátos szakmai és élethelyzetéről Felméri ezt mondta akkor:

„Az itteni fiatal filmesek kicsit kívülállók, nem tartoznak igazán egyik rendszerhez sem, de ebből akár előnyt is lehet kovácsolni, például úgy, hogy a román és magyar rendszer felé is lehet nyitni, mindkettőben építhetnek ki szakmai kapcsolatokat, pályázhatnak támogatásokért. Tényleg nagyon fontos a kitartás, az operativitás, és a hit a projektben, ezeknek a kombinációja vezethet ahhoz, hogy filmet csinálj. És ez minden egyes esetben így működik, soha nem fog elmúlni a bizonytalanság: nincs olyan, hogy egyszer összehozol valamit, és onnantól sínen vagy. Senki nincs sínen – de aki kitartó, és ezt akarja csinálni, annak sikerülhet.”

Neki sikerült: A végeredményt megtekinthetjük a TIFF-en.