Az ember néha vadakat álmodik. Aztán felébred, belenéz a napi hírekbe és rájön, hogy álmai az esti mese szintjén mozognak, ha a hazai valósággal összeveti őket.

Most tessék elképzelni: egy moldvai községben (nem nálunkfele, Erdélyben, hanem messze, ezúttal észak-keleten), Piatra Neamț közelében van egy irtó forgalmas útkereszteződés, ahol elég sok baleset történt.

Sebaj, a polgármesteri hivatal 2020-ban állított oda közlekedési lámpákat. Normális, nem? Igen ám, de akadt egy kis probléma. Nem volt áramforrás, amihez a lámpákat köthették volna.

És akkor kezdődött a szokásos zűrzavar. Átiratok, bürokrácia satöbbi. Na de közben a lámpák ott álltak, áramtalanul. Hát megoldották a jóemberek ügyesen: egy közeli kocsmából kivezették az áramot és máris villogtak a lámpák. Normális, nem?

Igen ám, de telt az idő. És közben sodródtak a levelek, kérelmek, átiratok, mint őszi levél a folyón. A korcsmáros pedig szerette volna, ha kifizetik neki az áramot. De nem lehetett, hiszen ő magánszemély volt, a polgármesteri hivatal pedig nem és egyáltalán… Normális, nem?

Egy év elteltével aztán a korcsmárosnak is kapcsolt, hogy ebből pénz nem lesz. Kapta magát és kihúzta a drótot. Normális, nem?

Eredmény? A roppant forgalmas és balesetveszélyes útkereszteződésben ott állnak a lámpák, vakon. Az autósok pedig vigyázzanak magukra. Normális, nem?