A romániai oktatás képe a 21. században: 18. századi.
Jelen szöveg a Marginalia oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Közismert, hogy a pedagógiának és általában véve az iskolának az a feladata, hogy megállítsa az agresszivitást és a „társadalmi ostobaság” megerősödését. Ez utóbbi „lekapcsolja az aktív intelligenciát, megfojtja az alulról jövő kritikát és az értéktelenség kiválasztódását segíti elő”.
mely úgy strukturálódik, ahogyan „a nyáj felépül: a szamár doktori címet szerez és bölcselkedővé válik, a kutyák jogi végzettséget szereznek, pisztolyt kapnak és jogot arra, hogy farkasoknak tartsák magukat: géta-dák farkasoknak. A nyelvből nyelvezet, a nyelvezetből pedig ugatás lesz. A tapsok és az üdvrivalgások váltják fel a közvéleményt és szabad akaratot”, ahogy azt I. D. Sîrbu író meséli nekünk.
Amikor a nyomorúságos fizetés nem fedezi a kifizetetlen számlákat, akkor már senkinek sincs kedve Balzacról beszélni az egyetemes irodalom órán, vagy sziklevelűekről a biológiaórán. A tartós szegénység lerombolta a pedagógusok erkölcsi és intellektuális struktúráját. Akaratukon kívül. A kezdet ismert, a szocialista pedagógia, mely az „új embert” akarta előállítani, és „ami” újra divatba jött.
Nézzék csak meg a képüket, „mérlegeljék őket emberként. Most az egész ifjúság lelkét tartják a kezeik között, tőlük függ a jövőtök, rajtuk keresztül pusztulunk el szellemként és kultúraként”. Ez lehet egy konkrét válasz az érettségi és a különféle képességvizsgák, felvételik és más hasonló megmérettetések során elkövetett pedagógiai és szervezési fejetlenségekre. Nem tudja a bal kéz, mint akar a jobb.
A monoton mindennapok megváltoztatására a minden ősszel elkövetkező tanévnyitó képezi az egyedüli alternatívát, a legyőzhetetlen gondjaival: mindenféle, rohamléptekkel érkező és gyakran kifizetetlen számlák, elszállt és ideges gyermekek, undorral vagy egyáltalán le nem adott leckék, nyomorúságos fizetés, amilyet egy analfabéta hordár kaphatott egy 18. századi flamand kikötőben. Hallottam két diákot a tanárnőjükről beszélni, aki ugyanazzal a „zsibvásári szoknyában” érkezett órára. Az egyik leszűrte a lényeget: „Hisz tanárnő!”
De mikor volt ez másképpen? Kir Panaiot Lavriotis, a 18. századi Bukarest mindenfélét tanító oktatója fogalmazta meg az annyira profetikus szlogent:
Ugyanebben az időszakban a nagy tudós Neofitot, a Szent Száva fejedelmi iskola egyik legismertebb oktatóját furkósbottal verték meg az egyik diákja, Bărcănescu bojár által felbérelt verőlegények, mert nem engedte át a vizsgán. Az iskola vezetősége kimondta az ítéletet: „Bojár, nincs mit tennünk vele”. Neofit pedig lemondott és elment a Balkánra.
Nemrég az egyik bukaresti középiskola román irodalom tanárnőjét alaposan helyben hagyta az egyik megbuktatott diákja, méghozzá az egész osztály előtt! Az osztály diákjai megtagadták a vallomástételt, a bántalmazót pedig nem lehetett kicsapni az iskolából, mert átment egy másikba (és csak egy bírságot kapott, mert a volt középiskolája udvarán kosárlabdázott), miután megalázta a tanárnőt, ez utóbbi pedig iskolaváltásra kényszerült az elszenvedett megaláztatás miatt. Íme, hogyan áraszt magából 18. századot a XXI. század, avagy: „Bojár, nincs mit tennünk vele!”
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) elnöke, Elena Costache azzal vádolja a kormányt, hogy „egyik napról a másikra” 65 évre akarja emelni a bírák és ügyészek nyugdíjkorhatárát, ami a rendszer összeomlásához vezethet.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Egy 70–80 méteres szakadékból került elő annak a motorosnak a holtteste, akit csütörtökön megtámadott egy medve a Transzfogarasi úton, a Vidraru-tó közelében.
Medve végzett egy olasz turistával a Transzfogarasi út Argeș megyei szakaszán – közölték a hatóságok csütörtökön.
Késsel fenyegetve csikartak ki egy idős férfitől 16 ezer lejt 20 méternyi ereszcsatorna felszerelésének „árát” négy ismeretlen, a férfi feljelentést tett a rendőrségen. Az elkövetőket 24 órára őrizetbe vették.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.