Befektetjük a rendőrségbe a pénzt, amit nem fektettünk be az egészségügybe és az oktatásba

Románia elszalasztott még egy lehetőséget. Azt, hogy megfelelő képzéssel olyan társadalmat neveljen, amelyet nem kell karhatalommal irányítani.

Hirdetés
A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Jelen szöveg a Libertatea oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

El kell ismernünk: eléggé kábák vagyunk mindattól, ami velünk történik. Nem készültünk fel erre. Úgy tűnt, velünk ez nem történhet meg. Még nem egészen világos, mi is történik velünk, valamikor le kell ülnünk és józanabbul elemeznünk kell ezt az időszakot.

Talán akkor, amikor megszabadulunk a pániktól, az idegességtől és a kapkodástól.

Semmit sem fogunk megoldani azzal, ha minden pillanatban a szorongásainkat tápláljuk,

a végtelenségig görgetjük a tehetetlenség hógolyóját, amíg szét nem zúz bennünket a semmibe vezető útján. De ez egy másik történet.

Kábák vagyunk mi, a hatalom nélküliek, de azok is kábák, akiktől ezekben a pillanatokban józan gondolkodást, egyértelműséget, határozottságot várunk. Nem így viselkednek, mert nekik szintén fogalmuk sincs arról, hogy milyen világon élnek és mit kellene tenniük.

De a hatalmat akarták, vezetni akartak bennünket. Jóban, rosszban. Itt az ideje, hogy megmutassák, képesek erre.

Mint általában, jó időkben mindenki tolong, könnyű, az éljenzések és a tapsok, még ha megrendezettek is, hiúságot csiklandoznak és ágyneműket simítanak. Rossz időkben már bajosabb, főleg akkor, amikor megoldások híján csak ötölünk-hatolunk.

A román állam, politikai színezet nélkül, jelen pillanatban ritkán tapasztalt mértékben kába.

A román állam nem népszerűtlen, hanem nehezen érthető döntéseket hoz.

Először is, a román állam nem arra készül, nem azért siet, hogy gyógyítson és megelőzzön, hanem hogy tiltson és büntessen.

A szerdai kormányülésen 42 millió lejjel megnövelték az egészségügyi minisztérium költségvetését. Ez még 10 millió eurót sem jelent, miközben szinte minden, amire a kórházaknak szükségük van, jelen pillanatban importból származik és egyre többe kerül.

Hirdetés

Ám ugyanezen az ülésen a belügyminisztérium (MAI) költségvetését 100 millió lejjel növelték meg, hogy „támogatni lehessen a minisztérium tevékenységét és az alárendeltségében lévő struktúrák védelméhez szükséges beszerzéseket”. Gyakorlatilag az ország egész lakosságának egészségügyi védelmére 42 millió lejjel szánnak többet, de a MAI-nak alárendelt struktúrák védelmére több mint kétszer annyit, 100 milliót.

Igaz, a mostani kormány és Románia legtöbb eddigi kormányának gondolkodása alapján a rendőri erőket kell elsődlegesen megóvni. Egy adott pillanattól kezdve ezek fognak majd erővel otthon tartani minket, tehát nem engedhetik meg maguknak, hogy betegeskedjenek.

Most nem fogok visszatérni arra a kérdésre, hogy ha 30 éven keresztül befektettünk volna az oktatásba, akkor most másfajta társadalmunk lenne, mely képes felfogni a pillanatnyi prioritásokat, képes felfogni, hogy

magától is alá kell vetnie magát a kemény fegyelemnek.

Világos, hogy nem ilyen társadalomban van részünk, ezért kell megnövelnünk az egyenruhások költségvetését, akik képesek bennünket féken tartani. Végül is reméljük, hogy képesek erre, bár eléggé kételkednünk kell ebben, hiszen a MAI egyik volt alkalmazottja és egy tartalékos katona bármilyen más fertőzőforrásnál hatékonyabban terjesztette a vírust.

Rendben, legyünk tehát felkészülve arra, hogy egy rakás egészséges rendőr fogja rákényszeríteni a törvényt és a rendet egy tünetmentes nemzetre.

És ne hagyjuk ki az elnöki bölcsességet se, mely kiváltotta a következő mély gondolat kifejtését: „Szeretnék egy szót szólni a határon túli románokról, a diaszpórában élő románokról is. Közeledik a húsvéti ünnep. Szomorúan, de őszintén meg kell nekik mondanunk, hogy idén ne jöjjenek haza ünnepelni. […] Mi értelme lenne hazajönniük? Hogy legalább két hétre vesztegzárba vagy elszigetelésbe kerüljenek?”

Mi értelme lenne az egyik napról a másikra jövedelemforrás nélkül, fedél nélkül maradt emberek részéről eljönni az egyetlen helyre, amelyhez mégiscsak köti valami őket, vagyis a saját hazájukba?

Tiszteletlen és felelőtlen dolog azt a gondolatot terjeszteni, hogy valaki most azért jönne vissza Romániába, hogy egy hónap múlva piros tojást, kalácsot és bárányt egyen.

Felelőtlen dolog lenne új dimenzióval felruházni az itthoni és a szegénység által visszakergetett románok között amúgy is növekvő szakadékot.

Vagy talán nem kellene aggódnunk. A rendőrség az új gumibotokkal, szemvédőkkel és pajzsokkal nemcsak a vírustól fog bennünket megvédeni, hanem a politikusok által felelős lépés ranggal felruházott gyűlölettől is.

Hirdetés