Jelen szöveg a Republica oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Egy villamosvezető arra használja az általa vezetett járművet, hogy nekimenjen egy gépkocsinak, melynek sofőrje korábban azzal piszkálta, hogy a síneken haladt és indokolatlanul fékezgetett előtte. Ez szinte irreális, nagyon nehezen elképzelhető forgatókönyv. Így válik agresszorrá az áldozat. Hogyan volt ez lehetséges?

Mivel a társadalmat erősen foglalkoztatja a kérdés, jelzem, hogy a villamos- és gépkocsivezető közötti viszályból a Közúti Rendőrség került ki a legrosszabbul, mert

tudatosan fenntartja a szabálysértő légkört a forgalomban.

Bárki, aki járművel közlekedik Bukarestben vagy gyakran áthalad rajta, megfigyelhetett egy annyira megszokottá vált gyakorlatot, hogy szinte már szabálynak tűnik, nem kihágásnak. Míg korábban a járműoszlop megelőzése és az elébe való bevágódás – miáltal a kihágást elkövető akadályozta a más irányú közlekedésre szánt szomszédos sávot, a villamospályát, vagy éppen a villanyrendőr piros lámpája ellenére beállt a kereszteződésbe – a pénzesek és/vagy befolyással rendelkező pofátlanok kiváltsága volt, újabban a járművezetők bármely másik kategóriájából származó pofátlanok gyakorlatává is vált. Az effajta szabálysértéseket az összes többitől megkülönböztető egyik rendkívül fontos sajátosság az, hogy

közvetlenül érintik a forgalom többi, konformista résztvevőit.

Így aztán minden egyes pofátlan miatt, aki megelőzi a járműoszlopot és mindenki elé áll, a forgalom többi résztvevőjének egyre többet kell várnia a szóban forgó kereszteződésben. A frusztráció pedig az amúgy nagyon fejlett polgári szellemmel rendelkező pofátlanok számával egyenesen arányosan nő.

Ami igazán felháborító, hogy e napi rutint nagyon gyakran a rend egy vagy több őre felügyeli, igaz, ők zömmel a Helyi Rendőrséghez tartoznak, akik tétlenségükkel legitimálják ezt a fajta viselkedést. Így aztán az idő múlásával, legalábbis a zsúfolt városokban zajló közúti forgalom terén,

a román állam jogállamból anarchiává vált,

olyan állammá, ahol a dzsungel törvénye kezdett eluralkodni, hiszen a jelen esetben nagyon is világos, hogy a villamosvezető „saját magának szolgáltatott igazságot”. A villamosvezető elfogadhatatlan és végső soron felelőtlen viselkedése a frusztráció jelentős felhalmozódását tükrözi, amire – nagyon is valószínű – semmilyen szelepet nem kerestek.

Elfogadhatatlannak tartom a villamosvezető viselkedését, mert egy törvénysértésre úgy kell válaszolnunk, hogy a kötelességük teljesítésére kényszerítjük a törvények alkalmazásáért felelős személyeket, semmi esetre sem egy másik törvénysértéssel.

A jogállamiság arra kötelez bennünket, hogy mindig törvény által engedélyezett eszközöket használjunk fel.

Például, Piperában dolgozva, ahol a villamospályákat teljesen elválasztották az úttesttől, gyakran láttam több taxit a villamossíneken parkolni, a metrólejárat közelében. A taxivezetőkben annyi jóérzés sem volt, hogy szabaddá tegyék az utat a villamos előtt, amikor közeledni látták, csak akkor mozdultak meg, amikor a villamos már megállt mögöttük és hangjelzéseket adott. Bár nagyon ritkán közlekedtem villamossal, tehát nem voltam közvetlenül érintett, eléggé idegesített ez a helyzet ahhoz, hogy jelentsem a rendőrségnek. Nem tudom, hogy a villamosvezetők is megtették-e ezt, érdekes lenne kideríteni, de többszöri megkeresésre a helyzet visszatért a normális kerékvágásba.

Nem utolsó sorban a villamosvezetőn keresztül képviselt közlekedési vállalat is szerződéses kapcsolatban áll az ügyfeleivel, így jelen pillanatban ez utóbbiak akár be is perelhetik, mert tudatosan veszélybe sodorták őket, hiszen a helyzet olyan mértékben is elfajulhatott volna, ami többek között rájuk is hátrányosan kihatott volna.