Az elmúlt évtizedekben felnőtt nemzedékek körében a feledés jótékony és megérdemelt homálya fedi Románia 1989 előtti urának és parancsolójának, Nicolae Ceauşescunak a születésnapját. Nos, az ő kedvükért eláruljuk: a hajdani nacionálkommunista diktátor épp a mai napon, január 26-án született, 1918-ban. És bár manapság csak a javíthatatlan, a régi rendszert visszasíró nosztalgikusok emlékeznek meg párás szemmel a jeles dátumról, nem mindig volt ez így.
Annak idején – kis túlzással – az egész országot lázban tartotta az ország legegyenlőbb emberének születésnapja, különösen a Párt országos és helyi vezetőit, a rendszer csatolt intézményeinek egyéb korifeusait, illetőleg azon iparágak dolgozóit, amelyek alkalmasak voltak ajándéktárgyak előállítására. A nép háláját legnagyobb fia iránt ugyanis kötelezően ajándékok garmadájával illett (illett? kötelező volt) kifejezni.
Olvasson még:
Az Adevărul gyulafehérvári kiadása, illetve az Alba24 portál arról közöl összeállítást, kik és milyen jellegű ajándékokkal lepték meg szülinapján a Kárpátok Géniuszát, és hol gyártották ezeket – különös tekintettel a gyulafehérvári porcelángyárra. Mi tagadás, a sokoldalúan fejlett kommunista fantázia tárháza kimeríthetetlennek bizonyult, igazi kreatív kincsesbányának.
A megyei pártvezetők valósággal versenyeztek, milyen ajándékokat küldjenek a pártfőtitkárnak és a nála is pretenciózusabb feleségének. A legnagyobb gyárak munkásai pedig hónapokon keresztül dolgoztak azért, hogy előállítsák ezeket a szuveníreket. Minden tárgyat két példányban hoztak létre, azért, hogy ha az egyiknek véletlenül baja esne, azonnal helyettesíteni lehessen a másikkal.
A híres gyulafehérvári porcelángyár például minden évben kitett magáért: aranyozott hálószobai tükör; népi ruhákba öltöztetett porcelánfigurák, amint az egyesülés hóráját járják Románia térképén; százfős asztali teríték; egy teljes artézi kút, Elena Ceauşescunak ajánlva; a diktátor arcképével díszített hatalmas vázák; egyedi, díszes sakk-készlet – csak néhány a giccs határát súroló (vagy azon túl levő) dísztárgyak sorából.
Ez például egy Ceauşescu-portréval dekorált váza:
Ezeknek a tárgyaknak a másolatai ma is megtekinthetők a gyulafehérvári porcelángyár múzeumában, néhány közülük pedig megtalálható a megszűnt gyár jogutódja, az Apulum SA székhelyén.
A porcelántárgyak többségét a dolgozók sajátkezűleg, kézműves módon díszítették ki, a gyár egy-egy részlegének tevékenységét hónapokig leterhelték a műveletek, de a végeredmény grandiózus és igazán fantáziadús lett. A „baráti” szocialista országok közül legfennebb a kínaiak büszkélkedhettek ilyesmivel, de többnyire ők is elmaradtak kreativitásban – nem véletlen, hogy efféle ajándéktárgyakat a többi kommunista ország vezetői is bőségesen rendeltek a gyulafehérvári gyárból.
Gyulafehérváron nemcsak a porcelángyárból kerültek ki ilyen személyre szabott szuvenírek, hanem az Incov nevű szőnyeggyárból is. Ma már sem a porcelángyár, sem a szőnyeggyár nem létezik, és a mai születésnapos, Nicolae Ceauşescu elvtárs is beköltözött a történelemkönyvek sötétebb lapjaira.
You must be logged in to post a comment.