Ajándékot a Kondukátornak! Ma lenne Nicolae Ceaușescu elvtárs 104. születésnapja

Milyen szuvenírekkel kényeztették annak idején a Kárpátok Géniuszát a születésnapján? A sokoldalúan fejlett kommunista fantázia tárháza kimeríthetetlennek bizonyult.

A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Az elmúlt évtizedekben felnőtt nemzedékek körében a feledés jótékony és megérdemelt homálya fedi Románia 1989 előtti urának és parancsolójának, Nicolae Ceauşescunak a születésnapját. Nos, az ő kedvükért eláruljuk: a hajdani nacionálkommunista diktátor épp a mai napon, január 26-án született, 1918-ban. És bár manapság csak a javíthatatlan, a régi rendszert visszasíró nosztalgikusok emlékeznek meg párás szemmel a jeles dátumról, nem mindig volt ez így.

Annak idején – kis túlzással – az egész országot lázban tartotta az ország legegyenlőbb emberének születésnapja, különösen a Párt országos és helyi vezetőit, a rendszer csatolt intézményeinek egyéb korifeusait, illetőleg azon iparágak dolgozóit, amelyek alkalmasak voltak ajándéktárgyak előállítására. A nép háláját legnagyobb fia iránt ugyanis kötelezően ajándékok garmadájával illett (illett? kötelező volt) kifejezni.

Az Adevărul gyulafehérvári kiadása, illetve az Alba24 portál arról közöl összeállítást, kik és milyen jellegű ajándékokkal lepték meg szülinapján a Kárpátok Géniuszát, és hol gyártották ezeket – különös tekintettel a gyulafehérvári porcelángyárra. Mi tagadás, a sokoldalúan fejlett kommunista fantázia tárháza kimeríthetetlennek bizonyult, igazi kreatív kincsesbányának.

A megyei pártvezetők valósággal versenyeztek, milyen ajándékokat küldjenek a pártfőtitkárnak és a nála is pretenciózusabb feleségének. A legnagyobb gyárak munkásai pedig hónapokon keresztül dolgoztak azért, hogy előállítsák ezeket a szuveníreket. Minden tárgyat két példányban hoztak létre, azért, hogy ha az egyiknek véletlenül baja esne, azonnal helyettesíteni lehessen a másikkal.

A híres gyulafehérvári porcelángyár például minden évben kitett magáért: aranyozott hálószobai tükör; népi ruhákba öltöztetett porcelánfigurák, amint az egyesülés hóráját járják Románia térképén; százfős asztali teríték; egy teljes artézi kút, Elena Ceauşescunak ajánlva; a diktátor arcképével díszített hatalmas vázák; egyedi, díszes sakk-készlet – csak néhány a giccs határát súroló (vagy azon túl levő) dísztárgyak sorából.

Ez például egy Ceauşescu-portréval dekorált váza:

Ezeknek a tárgyaknak a másolatai ma is megtekinthetők a gyulafehérvári porcelángyár múzeumában, néhány közülük pedig megtalálható a megszűnt gyár jogutódja, az Apulum SA székhelyén.

A porcelántárgyak többségét a dolgozók sajátkezűleg, kézműves módon díszítették ki, a gyár egy-egy részlegének tevékenységét hónapokig leterhelték a műveletek, de a végeredmény grandiózus és igazán fantáziadús lett. A „baráti” szocialista országok közül legfennebb a kínaiak büszkélkedhettek ilyesmivel, de többnyire ők is elmaradtak kreativitásban – nem véletlen, hogy efféle ajándéktárgyakat a többi kommunista ország vezetői is bőségesen rendeltek a gyulafehérvári gyárból.

Gyulafehérváron nemcsak a porcelángyárból kerültek ki ilyen személyre szabott szuvenírek, hanem az Incov nevű szőnyeggyárból is. Ma már sem a porcelángyár, sem a szőnyeggyár nem létezik, és a mai születésnapos, Nicolae Ceauşescu elvtárs is beköltözött a történelemkönyvek sötétebb lapjaira.