Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

A kommunista időszakban a hatóságok óriási nyomást gyakoroltak a kultúrára és képviselőire. Akkor tudósaink a klasszikus humán kultúra, a latin nyelv, a korábbi évszázadok filozófiájának és tapasztalatának világába menekültek. Most más világban élünk. De akadémikusaink még nem vették észre.

Tekintettel arra, hogy a mi pénzünkből fizetik őket, a jelenlegi társadalom számára szükséges oktatás fejlesztéséhez és korszerűsítéséhez kellene hozzájárulniuk.

A Román Akadémia viszonyulása a PISA-felmérésekhez

Ilyen körülmények között esett meg, hogy a Román Akadémia egyik közleményében kisebbítik a PISA-felmérések jelentőségét, azt követelik, hogy az iskolában minden diák számára tartsák meg a latin nyelv oktatását, sőt, legyen érettségi tárgy, a történelem és a klasszikus humán tantárgyak oktatására helyezve a hangsúlyt a kortárs oktatásban. A Román Akadémia ellenzi új tantárgyak bevezetését, ellenzi a hangsúly gyakorlati készségekre való helyezését, ahogy az a PISA-felmérésekben történik, ellenzi a humán tantárgyak óraszámának csökkentését. A Román Akadémia azt mondja, hogy

klasszikus humán kultúrát fejlesszünk, még akkor is, ha szegények maradunk!

Az iskola önmagában véve nem jó vagy rossz. Akkor jó, ha fejlődésének adott szakaszában megfelel a társadalom követelményeinek, igényeinek, érdekeinek. A mai társadalom teljesen eltér az 50 évvel ezelőttitől. A technológiák robbanásszerű fejlődése, az informatika előrelépése, a globalizálás, a mobilitás, a környezetvédelem és sok más tényező teljesen megváltoztatta a társadalom igényeit és követeléseit. Igaz, hogy a társadalmi rendszerek, különösen az oktatási struktúrák nagy tehetetlenséggel rendelkeznek és konzervatívok. De azért innen a világ látványos fejlődését követő változás elutasításáig hosszú az út.

A kommunizmus alatt létezett egy szűk elit, mely a klasszikus humán kultúra gondozását tartotta fontosnak, a latin nyelv tanulásával kezdve. A többi fiatalt automatikusan beosztották a termelésbe, ahol a korabeli egy főre eső GDP által megmutatott „teljesítménnyel” dolgoztak. Már rég túl vagyunk rajta. Most hatékonynak kell lennünk, a fejlett társadalmak mintájára, melyeknek négyszer nagyobb egy főre eső GDP-jük van, mint nekünk. Ez az egyetlen út az egész népesség jólétének biztosítása felé.

Az „oktatás és szakképzés” a modern elképzelés

A jövendőbeli végzettek 99 százaléka nagyon is konkrét, „földhözragadt” munkahelyeken fog dolgozni, ahol a klasszikus humán kultúra csak azoknak a fiataloknak lesz érdekes, akik vonzódnak hozzá vagy ez a szenvedélyük. A többi fiatalnak informatikai, kommunikációs készségekre van szüksége gyakorlati és konkrét témákban, matematikában és tudományokban, vállalkozási ismeretekben a saját karrierjük gondozásához, kulturális érzékenységre és multikulturális toleranciára, folyamatos képzésre, hogy a modern világéval összhangban lévő saját értékrendet alakítson ki.

Az oktatásnak a következő négy pillérre kell támaszkodnia:

meg kell tanulni tudni, tenni, lenni, együtt élni.

Az iskolai tanrendnek pedig négy dimenziót kell tartalmaznia: konceptuálisan elméleti, gyakorlatban alkalmazható, interdiszciplináris és folyamatos képzést generáló.

Az iskola nemcsak a fiataloknak azt az 1 százalékát szolgálja ki, akik tudósok akarnak lenni, vagy akiket a klasszikus humán kultúra magas szférái fognak foglalkoztatni. Az iskolának olyan fiatalokat kell kinevelnie, akik végzősként, még az elméleti oktatás végén is, képesek munkahelyet találni a mai világban, ahogy az most felépül.

Azt szerettem volna látni, hogy a Román Akadémia a román iskola mai siralmas helyzetének okait elemzi és azokra keres megoldásokat: a diákok 44 százaléka funkcionális analfabéta, nem érti, hogy mit olvas, 47 százalék nem ismeri a négy számtani alapműveletet és az egyszerű terület- és térfogat-számítási képleteket. És a PISA-felmérések rendszere szerint csak 1-3 százalék teljesít jól. Mi lenne a megoldás az elfogadhatatlan helyzet kijavítására? Tanuljon meg minden diák latinul? Tanulja meg és ismerje minden diák az intrikát olyan irodalmi művekben, mint a Fefeleaga (Ion Agârbiceanu novellája – a szerk.), vagy a Răzvan şi Vidra (Bogdan Petriceiu Haşdeu drámája – a szerk.)?

Az a gond, hogy

a Román Akadémia által javasolt megoldások csak a diákok 1 százaléka számára helyesek,

akiket érdekel a klasszikus humán kultúra, a történelem és a latin nyelv. Az iskolának nekik is meg kell adnia az esélyt, hogy azt tanulják, ami érdekli őket, de ez rendkívül messze áll attól, hogy a többi 99 százalékot is erre kellene kényszeríteni.

És eljutunk oda, hogy milyennek kellene lennie a mai iskolának. Az iskolának a diákok tehetségeire, hajlamaira, szenvedélyeire, személyiségére kellene rásimulnia és mindenkinek azt az oktatási pályát kellene nyújtania, ahol remekelhet. Akár elméleti, akár gyakorlati, művészeti, szociális vagy valami más. Nálunk pont fordítva történik.

Az iskola Prokrusztész-ágyként, darálóként viselkedik,

melybe minden diák bekerül és menekül, aki tud. Az iskolának közepesen és magasan szakképzett munkaerőt kell biztosítania a társadalom számára, bármennyire is elborzasztana ez bennünket. Ha nem az iskola, akkor ki foglalkozna ezzel a létfontosságú feladattal? Egyes elméletek szerint az oktatás egy dolog, a szakképzés pedig más dolog. Az iskola foglalkozzon az elméleti, esetleg klasszikus kultúrával, a szakképzés pedig a munkaadó és a munkavállaló dolga. Vagyis 18 évesen, amikor a fiatal elhagyja az iskolát, a munkaadók feladata lenne átvenni a fiatalokat és szakmát tanítani nekik, a saját pénzükön! Ki hiszi ezt lehetségesnek?

Németország példája

Németország nagyon jól megértette a társadalom fejlődési irányát és a jelenlegi követelményeit. Márpedig Németország mögött kiváló klasszikus humán kultúra áll!

Amikor a PISA-felmérések a 2000-es években a rangsor közepére helyezték Németországot, a németek sokkot kaptak. Kétévnyi heves tárgyalások és viták után Németország már V. osztálytól szétválasztotta az elméleti és a szakmai irányt. Szintén Németországban az iskolai népesség 70 százaléka szakiskolákban tanul. Nagyon téved, ha valaki azt képzeli, hogy a német szakiskolában latin nyelvet is tanítanak. Németország megértette, hogy a humán tudományokért, a régi, klasszikus kultúráért és filozófiáért lelkesedő 1 százaléknyi diák miatt nem kell minden fiatalnak klasszikus filozófiát, történelmet és nyelveket tanulnia. Esetleg ógörögöt. Minden német fiatal szülők, tanárok és pszichológusok útmutatásával a kínálatok széles skálájából választja ki a számára megfelelő oktatási pályát. Ez az „útmutatás” pedig nem fakultatív. Németországban kötelező az iskola ajánlása egy bizonyos – elméleti vagy gyakorlati – pályához.

Következtetések

A Román Akadémia és más elméleti szakemberek olyan oktatási pálya mellett érvelnek, amely legfeljebb a fiatalok 1 százalékának felel meg. A többieknek 16-18 évesen már részt kell venniük az aktív életben. Valamilyen szakmával kell rendelkezniük, ami jövedelmet biztosít nekik, a technológiák robbanásszerű fejlődése közepette. Helyesen kell tudniuk írásban és szóban kommunikálni, amit el akarnak mondani, román nyelven és más nemzetközi nyelveken. Érteniük kell a minden nap használt, egyre kifinomultabb berendezésekhez. Érzékenynek kell lenniük a kultúrára és toleránsan kell viszonyulniuk a multikulturalitáshoz. Ehhez meg kell tanulniuk tudni, tenni, lenni és együtt élni a kortársaikkal.